A MAGYAR ROVÁSÍRÁS

MielÅ‘tt Å‘seink a Kárpát medencébe érkeztek, már rendelkeztek saját írással. Ezt hívjuk magyar rovásírásnak. A rovásírás története jóval a honfoglalás elÅ‘tt kezdÅ‘dött, és helyenként még néhány száz éve is használták. A kereszténység felvételével mint "pogány" emléket üldözték, egy törvény értelmében a rovásírásos emlékeket begyűjtötték, elpusztították, az írástudókat pedig kötelezték a latin betűs írás használatára. Mivel a kora középkorban az írástudók fÅ‘leg latinul fogalmaztak, az új írást pedig még nem igazították a magyar nyelv sajátosságaihoz, a társadalom alsóbb rétegeiben tovább élt a rovásírás.
Mint az írás neve jelzi, azt "rótták", fÅ‘leg fára botra, esetleg kÅ‘re. Az íráshordozó anyagok természetébÅ‘l ered az írás szögletes formája és gyorsírás jellege. Az írás irányultsága (jobbról balra) abból fakad, hogy a botra írás során a botot bal kézzel fogták, és jobb kézzel haladtak balra. A magyar rovásírás jól tükrözi nyelvünk jellegzetességeit, és széleskörű használata óta eltelt mintegy egy évezred ellenére is kiválóan alkalmas a hangzó beszéd lejegyzésére. A jelek szerint a magyar rovásírás az utóbbi években újra reneszánszát éli, és mind többen tanulják meg. Latin betűs írásunkat természetesen nem fenyegeti, de számos területen jól alkalmazható. Mind többen vésetnek be pl. székelykapuba rovásírásos szöveget. Igen tetszetÅ‘s névjegyek készíthetÅ‘k vele. Ez utóbbi kettÅ‘ a rovásírás dekoratív jellegét használja fel. Sokan titkosírásként használják a rovásírást, mint ahogy sokszor történt a múltban is. A magyar rovásírás egyfajta egzotikum a kívülállók számára, és nem utolsó sorban kultúránk fontos része.
1. Történeti áttekintés:
A magyar kultúra múltjának egyik legvitatottabb pontja az, hogy volt-e honfoglaló eleinknek saját írása. ÉvrÅ‘l évre bizonyosabbá válik, hogy Å‘seink a árpát-medencébe írástudó népként érkeztek. A rovásírás legfÅ‘bb elemeit a magyarság a honfoglalás elÅ‘tt, a keleti szállásterületeken sajátította el. A betűalakot nagymértékben befolyásolta az a tény, hogy a betűket rótták, hogy a sor jobbról balra haladt, hogy a magánhangzókat csak ritkán írták ki, s leginkább akkor, ha azok hosszú magánhangzókat jelöltek. Ez a sémi íráscsaláddal való rokonságra utal. Az ótürkök egészen a Fekete-tengerig terjesztették ki a hatalmukat, itt jött
létre a nyugati türk, majd a Kazár Kaganátus. A kazárok írni tudását senki sem vonja kétségbe. Őseink hosszú ideig ezen a vidéken éltek, így bÅ‘ven volt lehetÅ‘ségük elsajátítani ezt a különleges írásmódot. Sokat elárul a magyar rovásírás eredetérÅ‘l az is, hogy mind az "ír", mind a "betű" szavunk türk eredetű. RemélhetÅ‘, hogy a majdani etelközi ásatások bizonyítani fogják, hogy eleink nem felejtették el egyhamar a Kazáriából hozott betűket. A kései avar korban a Kárpát-medencében egy rovásírást használtak, amelynek ábécéjét két legfontosabb emléke után nagyszentmiklósi-szarvasi rovásírásnak nevezzük. Bizonyított az is, hogy ez az írás a kelet-európai írások családjába tartozik, amelynek egyre több emléke kerül elÅ‘ a volt Kazár Birodalom területérÅ‘l. A magyar honfoglalók tárgyai között is találtak olyat, amelyen ezzel a kelet-európai írással készült rövid felirat állt. Mindezek ellenére még mindig hiányzik egy-két láncszem, amely összekötné a magyar rovásírást a késÅ‘ avar kori és más kelet-európai emlékekkel. E hiányzó láncszemek remélhetÅ‘leg hamarosan elÅ‘kerülnek. Talán azon téglajelek közt kell keresni Å‘ket, amelyek XI-XII. századi templomaink falán láthatók.
A magyar rovásírás a X. és XV. század folyamán jelentÅ‘sen átalakult. ElÅ‘bb kapcsolatba került a szláv, majd pedig a latin írással. Írásunk kálváriája a kereszténység felvételével kezdÅ‘dött. A latin nyelv és írásbeliség csak ezután nyomult az elÅ‘térbe. A régi pogány írásjeleket üldözni kezdték, így a rovásírás visszaszorult, hanyatlani kezdett. Tudunk olyan vatikáni rendelkezésrÅ‘l is, amely elÅ‘írta, hogy a magyarok, a székelyek s a hunok által használt régi magyar betűk, a jobbról balra való írás helyett csak a latin betűket szabad használni, a papoknak a pogány írást büntetés terhe mellett tanítani nem szabad, a pogány betűs feliratokat pedig egyenesen meg kell semmisíteni. A rovásírás titkosírásként élt tovább, sÅ‘t fejlÅ‘dött, hiszen a latin írásmód hatására alakultak ki az úgynevezett ligatúrák, összevont jelek. Újbóli felvirágzás a reneszánsz és a humanizmus elején következett be, amikor is az elÅ‘kelÅ‘ udvarokban szívesen használták titkosírás és egyéb idÅ‘t múlató foglalatosságként. Lehet, hogy ekkor kiegészítették betűkészletét, amely most megnehezíti a régebbi betűalakok és a helyesírás pontos visszaállítását. A reneszánsz elmúltával az újra erÅ‘södÅ‘ egyház és konzervatív vezetÅ‘gárdája szép lassan teljesen háttérbe szorította Å‘seink írását. Legtovább a Székelyföldön, a XVII.századig maradt fönn.
Fenti leírás a rovásírás "hivatalos" történetét képezik, vannak azonban olyan szakemberek, akik szerint a magyar rovásírás fejlÅ‘dése nemcsak a türkökig, hanem teljesen az ókorig visszavezethetÅ‘. MielÅ‘tt azonban erre kitérnék, a magyar rovásírás két egymástó független ágát, a pálos-rovásírást, és a tovább fennmaradt székely rovásírást mutatnám be.
2.1 A pálos-rovásírás:
Az ún. pálos-rovásírás, amelyet legtovább és legszélesebb körűen a pálos szerzetesek használtak, egészen a XVI. század végéig használatos volt. Ez a rovásírás nagyon hasonlít a türk rovásírásra, valószínűleg nemzetünk türk származású része hozta magával. A pálos rovásírás az eddig megtalált emlékek tanulsága szerint a XIII.századig teljesen egyeduralkodó volt, s döntÅ‘en templomok felirataiban bukkant fel. A pálos-rovásírás egyes kora középkori emlékeinkben fÅ‘leg jobbról-balra haladt, tehát megegyezett a nemzeti latin betűs írásunk irányával. A pálos-rovásírás különlegesen sok emléke maradt meg Dél-Amerikában. A magyar pálos-szerzetesek ugyanis elfogadhatók voltak a középkorban mind a spanyol, mind a portugál királynak, ezért magyar pálosokat hívtak Dél-Amerika belsÅ‘ részeinek felfedezéséhez és az indiánok megtérítéséhez. Ezek a pálos szerzetesek gyakran barlangokban laktak ott is (hasonlóan a Pilis helységbeli lakhelyeikhez), s a barlangok falán nagyon sok magyar nyelvű, balról-jobbra haladó felirat maradt meg. De levelezéseikben, térképek feliratozásánál szintén használták a pálos rovásírást. Ma hazánkban ismét működik a Pálos-rend, s újra érdeklÅ‘déssel fordul a pálos-rovásírás felé.
2.2 A székely-rovásírás:
A székely-rovásírás a magyar rovásírás másik ága. Ez hirtelen bukkan fel a XIII. századtól, s meglepÅ‘ egységességet mutat. Vannak olyan elképzelések, miszerint a magyar középkor folyamán egy írás-reform történt, s ennek során alakult ki a székely rovásírás. Ugyanakkor ennek ellentmond, hogy a székely rovásírásban olyan Å‘si betűjegyek is fellelhetÅ‘k, amelyek más, közel keleti írásokkal mutatnak hasonlóságot, s Å‘sibb jegyek a türk rovásírás betűinél is. A székely rovásírás a XVI. századra komoly virágzásnak indult, s különösen Erdélyben, a székelyek körében általánosan használt volt. Az elnevezése a középkorban szittya/szkíta-írás volt, s csak a legutóbbi idÅ‘kben nevezték el székely-rovásírásnak. Olyan mértékben elfogadott volt, hogy Székelyföldön még a XVIII. században is tanították iskolákban. A XIX. Században elkezdÅ‘dött a rovásírás tudatos kutatása, ami lényegében kizárólag a székely-rovásírásra összpontosult. A székely-rovásírás iránya többségében jobbról-balra haladt, de a legrégebbi idÅ‘ktÅ‘l kezdve vannak emlékek, amelyekben az írás balról-jobbra irányú.
Mind a kétféle magyar rovásírásra jellemzÅ‘, hogy a magyar államalapítás után nem kerültek hivatalos használatba, de az egyre fejlÅ‘dÅ‘ magyar írásbeliség eszközeit kihasználva az idÅ‘k folyamán mégis fenn tudtak maradni. A pálos rovásírás esetében ez csak emlékeket jelent, a székely rovásírás folyamatos használata azonban a mai napig fennmaradt.
3. A magyar rovásírás az ókorig visszavezethetÅ‘?
A hon visszafoglalásának 1100. évfordulója alkalmából eddig a sajtóban, rádióban, televízióban elhangzott értekezések, tudományos fejtegetések Å‘störténetünket általában nem a valóságnak megfelelÅ‘en mutatják be. Csupán honfoglalásról beszélnek, mintha Árpád bejövetele elÅ‘tt itt sem magyar nyelvet beszélÅ‘, sem rokon népek nem éltek volna, és ezzel kapcsolatban krónikáinkat is csak legendáknak minÅ‘sítik, holott a krónikák szerint is Árpád magyarjai hívására jöttek vissza a Kárpát-medencébe. Itt lenne az ideje annak, hogy véget érjenek azon Bach-korszakbeli hazugságok, melyek kizárólag osztrák érdekeket szolgáltak: hogy árpád magyarjai műveletlen, írástudatlan nomádok voltak, akik nyereg alatt puhított húst ettek, mintha a tüzet sem ismerték volna. Ilyen és ehhez hasonló hazugságokkal árasztották el a Nyugatot, ezt tanították iskoláinkban nemzedékrÅ‘l nemzedékre. Az igazság pedig az, hogy olyan Å‘si írása van a magyarságnak, melynek jelei szoros kapcsolatban vannak valamennyi ókori írással. (...) A magyar rovásírás része annak az írásrendszernek, amely a mezopotámiai sumér képírásból és egyiptomi képírásból fejlÅ‘dött ki. Számos bibliai történet színhelye az Éden kertje, Nimród, a nagy vadász alapította Ninive. A sumérok voltak az elsÅ‘k, akik a képírásból a folyamatos gondolatok lejegyzésére fogalomírást alkottak. A különbözÅ‘ elvont fogalmakat, igéket, érzelmeket összetett képjelekkel azaz ideogrammákkal fejezték ki. Mivel a sumér is ragozó nyelv volt mint a magyar, ezért a ragokat, képzÅ‘ket megfelelÅ‘ szótagjelekkel fejezték ki, amelyekben már benne voltak a megfelelÅ‘ magánhangzók is. EbbÅ‘l fejlÅ‘dött ki az ékírás, majd a betűírás, melyek közül az álló kereszt egyedül a magyar rovásban is D hangértékű, a hal írásos képjelébÅ‘l lett a H jel, mely a magyarban is H hangértékű, jelentése a sumérban "ha", mely azonos a hal szavunkkal.
Karnak város templomának egyik hieroglif felirata Campbell angol kutató szerint a következÅ‘: III. Thotmesz fáraó uralkodása idején birodalma területén magharok is éltek, a hettitákkal együtt harcoltak és bizonyságul Arad, Árpád, és Maghar városokat említi. Campbell szerint a magharok alatt magyarokat kell érteni, valószínű szabír magyarokat. Ez az idÅ‘pont Kr.e.1500 körül lehetett, amikor is föníciaiak az egyiptomi képírásból, elsÅ‘sorban a mássalhangzós csoportjelekbÅ‘l fejlesztették ki a rovásírást, az elsÅ‘ betűírást. Galánthay Tivadar orientalista 1914-ben táblázatban mutatja ki az egyiptomiból kifejlÅ‘dÅ‘ rovásírásokat, különös tekintettel a magyar rovásírásnak az egyiptomi és a föníciai rovásírásokkal való szoros kapcsolatára. Tekintettel arra, hogy a magyar rovásírásnak az összes rovásírások közül a föníciaival van a legszorosabb kapcsolata (50%), azt bizonyítja, hogy a szabír magyarok révén az Å‘sforrásnál mi is ott voltunk.
4. A feltételezést alátámasztó leletek:
Az írástörténetnek két bölcsÅ‘je van, a Kárpát-medence és a Közel-kelet, Mezopotámia központtal. Az írástörténetben igen fontos szerepet játszik a Kárpát-medence Å‘si íráskultúrája, elsÅ‘sorban az erdélyi tatárlakai és tordosi ókori írásokkal.
4.1 A tatárlakai lelet
Az erdélyi Tatárlakán 1961-ben N. Vlassa kolozsvári régész hamuval telt gödör fenekén 26 agyagszobrocskát, 2 kÅ‘figurát egy tengeri kagylóból készült karperecet, két rajzos agyagtáblácskát és egy képírásos agyagkorongot talált. Vlassa észrevette, hogy a jelek feltűnÅ‘en hasonlítanak a Kr.e.IV.évezred végének sumér képírására. A leletek világszerte nagy feltűnést keltettek, mivel a C14 radiokarbonvizsgálatok szerint 6500 év körüli írások, melyek az eddig legrégibbnek tartott mezopotámiai Uruk városából elÅ‘került sumér írásnál mintegy ezer évvel korábbiak. A vizsgálatok szerint a korong helyi homokos agyagból készült, és a jelek bekarcolása után került kiégetésre.
A korongot egy vízszintes és egy függÅ‘leges átló négy mezÅ‘re osztja. Minden mezÅ‘ben képjelek láthatók. A korong az átlókkal a magyar rovásírás egyik F jelváltozatát ábrázolja, mely nem más, mint a "napforgó" Å‘si írásos képjele. FeltűnÅ‘, hogy a négy részre osztott korong 10 képjele közül 6 a magyar rovásírás jelével alakilag megegyezik. Ezek: Z, Ny, Gy, B felett fekvÅ‘ alakban a P, a karika rovásírásunk egyik Ly jelváltozata. Ezen jelek a sumér képírásban mind megtalálhatók. A kettÅ‘s kereszt a magyar Gy, kiscímerünkben a gyulák (vezéri méltóság) névmonogramja. A sumér címerben a jogarnak, fából készült uralkodói botnak írásos képjele, jelentése Pa. Nem véletlen, hogy a két címer jelábrázolása, azaz történeti mondanivalója azonos.
4.2 A tordosi lelet
A Kárpát-medence Å‘si írásbeliségének másik fontos bizonyítéka az elsÅ‘ magyar régésznÅ‘ Torma Zsófia által 1857-ben a Tatárlakától kb. 20 km-re levÅ‘ Tordos határában talált írásos agyagkorongocskák és cserépdarabok. A kb. 11000 db, megközelítÅ‘leg 4500 éves cseréptöredék és korongocska, amelyekben különbözÅ‘ ábrák és írásnak tűnÅ‘ jelek is láthatók, köztük ékírás jellegű, képírásos és zömében lineáris, azaz vonalas írások. Ez utóbbiak között a tatárlakaihoz hasonlóan rovásszerű és számrovás jellegű jelek is találhatók, melyek közül több, mint tíz a magyar rovásírás jeleivel alakilag is megegyezik. A tordosihoz hasonló írás nyomaira bukkantak a régészek a Balkán térségben is, így Karanovoban, Sitovoban, Vincán, Gardisnicában. Ezek a leletek a tordosi íráskultúra egyenes folytatásai. A leletanyaggal több neves írástörténész is foglalkozott, egyértelműen megállapítva a krétai-mezopotámiai kapcsolatokat.
5. A magyar rovásírás fÅ‘bb emlékei:
5.1 A régebbi leletek
5.11 A konstantinápolyi felirat:
A feliratos emlék színhelye a Követek Háza. Szelim Szultán II. Ulászló király követeit hét évig visszatartotta Isztambulban, s a követség egyik tagja, Székely Tamás, a Követek Háza istállójának falára rovásírással véste föl a sorsukról szóló üzenetet. Az épület 1865-ben leégett, ekkor a felirat is megsemmisült, de szerencsére még 1553-ban itt járt Dernschwam János, s Å‘ lemásolta, így megmentette a szöveget a pusztulástól.
5.12 A nikolsburgi ábécé:
Csak találgatni lehet, hogy került a székely ábécé az osztrák birodalomhoz tartozó Nikolsburg
4a Magyar Fórum hetilap '96 júniusában közölte Forrai Sándor cikkét, melynek tartalmát bÅ‘vebben a szerzÅ‘ "Az Å‘si magyar rovásírás az ókortól napjainkig"c. műve tartalmazza. Ez a könyv a legtöbbet említett "hivatkozási alap" a témával foglalkozók számára.
várkastélyba, a Dietrichstein hercegek könyvtárába. A hercegi könyvtár 1930-ban Svájcba került, s ott az egészet eladták. A hezerni árverésen az Å‘snyomtatványt, aminek a hátsó hártyavédÅ‘ levelén voltak találhatók a székely betűk, az Országos Széchenyi Könyvtár megvásárolta. A hártyalevél kéziratos lapjára az van írva, hogy itt következnek a székelyek betűi, a latin szöveg szerint a "Litterae Siculorum" negyvenhét jelbÅ‘l álló betűsor.
5.13 A Marsigli-féle naptár:
Ennek sem maradt meg az eredetije, hanem csak Luigi Fernando Marsigli olasz hadmérnök másolata mentette meg az utókornak. Marsigli, mint a császári csapatok tisztje részt vett Buda visszavételében, majd 1690-ben Erdélybe vezényelték. Ott került kezébe egy kb. 1,5 méter hosszúságú farúd, fatábla, amely névnapokat és dátumhoz kötött egyházi ünnepeket tartalmazta a léc négy oldalára bekarcolva. A jeleket 9 lapra másolta és egy öregember segítségével meg is fejtette. Marsigli késÅ‘bb Bolognába távozott, ott is találtak rá a "naptárra". Az eredeti írás 1450 körül keletkezhetett.
5.14 A nagyszentmiklósi aranykincs:
1799-ben történt, hogy a Torontál megyei Nagyszentmiklóson a földesúr egyik jobbágya árokásás közben páratlan értékű aranykincsre lelt. A 23 edény közül egyiken görög betűkkel írt török nyelvű felirat látható, 14 darabon találunk rovásírásos feliratot és 8 maradt felirat nélkül. A rovásírás megfejtésével már sokan foglalkoztak, Csallány DezsÅ‘ szerint a rovásfeliratok a köktörök rovásábécébÅ‘l származnak, és több jelük rokonsága kimutatható a székely rovásírással. GyÅ‘rffy György két megállapítása: a nagyszentmiklósi kincs a türk nomád állam utolsó hagyatéka és rovásfelirataink nyelvét az Árpád-házi királyok idején Magyarországon beszélt nyelvjárásokban kell keresnünk.
5.15 Az énlakai templom felirata:
Az 1688-ból való rovásírásos feliratot a Székelyföld leírója, Orbán Balázs fedezte fel még a múlt században. Az írás a kis Udvarhely megyei község unitárius templomának egyik mennyezetdeszkáján található. A szöveg megfejtése: Georgyius Musnai Csak egy az Isten.
5.16 A székelyderzsi téglafelirat:
Az unitárius templomban lévÅ‘ téglába égetés elÅ‘tt karcolta bele feliratát a készítÅ‘. A felirat 1431-ben készült, megfejtése: Miklóskántor papatya.
5.2 A "friss" leletek:
5.21 A bonyhai református templom felirata:
Bonyha a Kis-KüküllÅ‘ alsó folyása mentén fekszik, ma is nagyközség. A rovásírásos kÅ‘ a templom déli falának átépítésekor került elÅ‘ 1965-ben. Benczédi Albert lelkész ismerte fel a rovott jelek kivételes jelentÅ‘ségét, ezért a föld mélyébÅ‘l elÅ‘bukkant faragott követ a toronytól számított második támpillérbe építette be. Ma is jól látható helyen van, mintegy 180-200 cm-re a földfelszíntÅ‘l. A jelek a 14. Században kerülhettek a kÅ‘re, de nem kizárt a késÅ‘bbi-, például 15. Századi keletkezés sem. Csallány DezsÅ‘ is erre az idÅ‘re teszi a keletkezését. A felirat elfogadható olvasatával még adós a szaktudomány. Lehetséges az, hogy valamilyen más nyelvű (tehát nem magyar) felirattal állunk szemben Mindenképpen azonosítható a felirat bal szélén lévÅ‘ SZ (esetleg R), P, PT, valamint a száras S betű - ezek révén a székely rovásíráshoz kötÅ‘dik. A jobb felsÅ‘ sarokban lévÅ‘ két jel megfelelÅ‘jét a mezopotámiai képírásban találtuk meg, de a klasszikus görög ábécé delta hangjegyére is gondolni lehet.
5.22 A berekeresztúri református templom:
Az elsÅ‘ felirat a templom elsÅ‘ emeleti, lÅ‘réssel ellátott "rekeszében" található, az ablaknyílás bal felöli felületén. Négy rovásjelbÅ‘l áll, elolvasása jobbról balra történik. A jelek olvasata BALG, azaz BALoG. Családnevet tartalmaz. Keletkezésének ideje az 1580-as évek eleje. Mind az olvasat, mind a datálás biztosnak látszik. Ugyanitt számos, e korból származó latin meg magyar nyelvű felirat is látható.
Ugyancsak ablakmélyedésben, a már bemutatott felirat alatt újabb rovásemlék található. Elolvasása szintén jobbról balra történik. Jelentése PALéR (pallér). Tehát a kÅ‘művesmester, vagyis a pallér örökítette meg nevét, illetve foglalkozását a betűcsoportban.
1995-ben újabb berekeresztúri rovásfeliratra leltek. Ezúttal egy rendhagyó betűcsoportra találtak a templomtorony második emeleti, északi ablakmélyedésében. Négyszögletűre faragott kÅ‘re vésték rá a jeleket, valamilyen nagyon éles szerszámmal. A már ismert betűk mellett jónéhány ismeretlen jel és betűösszevonás tanúskodik a hangcsoport különleges voltáról. FölvethetÅ‘ annak a lehetÅ‘sége, hogy nem magyar nyelvű szöveget tartalmaz, vagy talán azt sejteti, hogy Erdélyben nem csupán egyfajta rovásábécével írtak.
5.23 A vadasdi vésett rovásjeleket tartalmazó deszka:
Jelenleg istálló ajtókeretéül szolgál, két magyar (azaz latin betűs) monogramot tartalmaz. A mostani házigazda, Madaras Lajos visszaemlékezése szerint a CS K betűk Császár Károly nevét takarják, aki az édesapjának volt a cselédje, a szolgája. A T J betűk pedig barátjának, Tóth Jancsinak a rövidített neve. A mostani istálló 1920-ban épült. Az egykori szolgák gyakran mondogatták, hogy a rovott jelek "ókori írást", "ókori Rovásírást" jelentenek, Å‘k tehát még emlékezhettek az eredeti "székely írás" betűrendszerére. Monogramjaikat ezekre a régi jelekre írták rá. Valószínűnek látszik, hogy a deszka az elÅ‘zÅ‘, tehát az 1920 elÅ‘tt készült istállóból való, s mostani helyére csak másodlagosan került.
5.24 A homoródkarácsonyfalvi felirat:
Egy ottani templom helyreállítási munkálatai közben derült ki, hogy a már korábban is ismert, de megnyugtatóan máig sem értelmezett rovásfelirat sokkal régebbi, mint azt eddig feltételezték. A feliratos kÅ‘ ugyanis az 1496-ra keltezhetÅ‘ késÅ‘ gótikus templomtoronyba épült be, mégpedig úgy, hogy a betűk "fejjel lefelé" néztek. ÉrthetÅ‘, hogy a kutatók is erre az idÅ‘pontra datálták az írást. Mostanra viszont nyilvánvalóvá vált, hogy a béllettöredék eredetileg egy elbontott román kori kapu része volt, és csak a templom átépítésekor került a toronyba. Következésképp valamikor a 13. Század körül véshették bele a rovásos feliratot.
5.25A székelydádai református templom felirata:
1993 és 1995 között került elÅ‘ ez a monumentális külsÅ‘ felirat. A 9 méter hosszan elnyúló és 9-22 cm magas betűkbÅ‘l álló sort a templomhajó középkori vakolatába karcolták. A hosszú és több helyen sérült felirat megfejtése a jövÅ‘ feladata lesz. Felfedezése arra inti a restaurátorokat, hogy a középkori vakolatrétegek még akkor is rejthetnek érdekességeket, ha rajtuk nincsen festmény. A felirat keletkezése talán 1400 körülire tehetÅ‘, ugyanis ekkor történt meg az épület renoválása és a hajó külsÅ‘ és belsÅ‘ oldalainak falfestményekkel való díszítése.
5.3 A "friss" leletekbÅ‘l következÅ‘ megállapítások:
A fent említett leletek alapján Ráduly János és BenkÅ‘ Elek a következÅ‘ észrevételeket tették:
5.31: Az eddigi szakirodalom gyakran emlegette, hogy a rovásemlékek zöme az egykori Udvarhelyszéken keletkezett. Ez az elÅ‘ítélet már a múlté. Maros megyében, javarészt az egykori Marosszéken, nyolc helységben kerültek elÅ‘ rovásemlékek, a feliratok száma pedig meghaladja a tízet.
5.32: A fenti megállapításból logikusan következik, hogy a rovásírás egykori ismerete jóval szélesebb körű volt. Talán a nagy turkológusnak, Németh Gyulának lesz igaza, aki úgy vélte, hogy a "székely írás" általános magyar termék, tehát más honfoglaló törzsek is ismerhették.
5.33: A Maros megyei emlékek keletkezésének idÅ‘pontja a 14. Századtól ível. Meglátásunk szerint folytonosan használt, ápolt írásként funkcionált századokon át, amelyet nem tanítottak az iskolákban, de fenntartotta a népi gyakorlat, a néphagyomány: úgy öröklÅ‘dött ránk, akár csodálatos szépségű mesekincsünk és népballada-költészetünk.
5.34: Nem kizárt több rovásírásrendszer ismerete. Honfoglaló magyarjaink többnyelvűségét ma tényként emlegetjük. Az ez utáni kutatás talán igazolni fogja a meglátás helyességét.
5.35: Maros megye emlékanyagában tárgyfeliratok is vannak. Ennek óriási jelentÅ‘sége van. Harmatta József véleményével értünk egyet: "...a türk rovásírás elterjedtségét, használatát és szerepét a mindennapi életben csak a tárgyfeliratok tudják megvilágítani".

LetölthetÅ‘ állományok:

Rovásírás szabályai     

Rovástól írásig     

• 1009 az Erdélyi püspökség alapításának feltételezett idõpontja.
• 1146 II. Géza király (1141-1162), majd III. Béla Rajna- és Mosel-vidéki német és vallon telepeseket hív be a radnai-besztercei, a szebeni, újegyházi és nagysinki késõbb székeknek nevezett térség benépesítésére.
• 1177 az elsõ ismert okleveles adat a Fehér megyei ispánról.
• 1202 a dél-erdélyi koraközépkori egyházi építészetre döntõ hatású cisztercita kolostor alapítása Kercen. 1179 II. Béla király francia nexusai révén Pontigny-bõl francia cisztercita szerzeteseket a somogyi Egresen, õk alapítják 1202-ben "a fogarasi románok földjén" a kerci kolostort és építõmûhelyt.
• 1211-ben királyi adománylevél az Acaronban (korábban Jeruzsálemben) mûködõ Szûz Mária-ispotály keresztes lovagjainak adományozza a Kunország felé esõ Borza (Barca) nevû, "puszta és lakatlan" földet, akik Koblenz-vidéki, a Rajna bal parti településeirõl származó német telepesekkel alapítanak ott életet.
• 1222 a románság elsõ ismert okleveles említése Erdélyben. II András király a Barcaságon letelepített német lovagoknak jog szerint lehetõvé teszi, hogy a Szeben megyei Aknán (Vízaknán) kitermelt kõsót a székelyek és a románok földjén (per terram Siculorum aut per terram Blacorum) vámmentesen szállíthassák; 1247-tõl a franciás blac, blacus helyett az oklevelekben is a görög és szláv vlach-ból átvett olacus, olachus elnevezést használja a kancellária, mely a magyar népnyelvi oláh latinosított formája. A király Kerc (Fogaras-földje) és Hátszeg központokkal két önkormányzattal felruházott román határõrvidéket szervezett, s élükre egy-egy román vajdát, föléjük pedig egy-egy magyar ispánt állított. A Hátszeg vidéki román vajda késõbb átvette a Szörényi bánság irányítását is.
• 1224 Diploma Andreanum, II. András magyar király kiváltságlevele rögzíti a szászok letelepedésének kormányzati jogrendjét a Királyföldön (fundus regius, Königsboden). Ekkor lettek a II. Géza király (1141-1162) hívására beköltözött és Szeben tág körzetében letelepedett német hospesek (Rajna-Mosel-vidéki csoportok) területi kiváltságot élvezõ népcsoporttá: "az egész nép Szász Várostól fogva Bárolt nevû hellyig, a Székelyek földjével, Sebes földével, és Darócz földivel együtt, egy nép, a vagy Társaság légyen és egy Birótól fügjön, a Szebeni Comes, az az Fõ Ispányon kivül, akár mellyik Vármegye Fõ Ispánnyának rajtok tellyességgel semmi hatalma nem lehetvén." (Az oklevél 18. századi fordításából.) A kiváltságokat évi 500 márka adóval, és a király szüksége szerint külföldön 500, belföldön 100 katona kiállításával kellett honorálni. Ha nem a király vezette a hadat belföldön, akkor 50 katonával.
• 1241-1242-ben a tatárok betörése elpusztítja a lakott települések többségét.
• 1270-tõl kezdve említik az oklevelek a székelyek legnépesebb csoportját a telegdi székelyeket, mint önálló igazgatási egységet alkotó népcsoportot.
• 1287-ben megkezdõdik Erdély legmonumentálisabb épülete, a gyulafehérvári katedrális újraépítése a sebesi szászok által tíz évvel korábban fölégetett, István király korabeli templom és egyházi épületek romjai fölött.
• Erdély az önálló államiság útján
• 1315 a késõbb (1550-ben) Medgyes székben egyesült Két szász szék (Medgyes és Selyk) elsõ említése a dokumentumokban.
• 1332-1337 a pápai tizedjegyzék kiterjedt településhálózatot és jelentõs számú adófizetõ portát számlál Erdélyben.
• 1349-ben keltezett oklevelek említik elõször, 1355-ben név szerint is a szebeni provincia Hét szász széket.
• 1366-ban Nagy Lajos király Beszterce-vidékre is kiterjeszti a Diploma Andreanum jogrendjét.
• 1373 Nagy Lajos király rendelésére Kolozsvári György és Márton mûhelyében elkészül a prágai Hradzsin udvarán álló sárkányölõ Szt. György, a cseh királynak ajándékozott "elsõ kereszténykori, szabadon álló lovas szobor".
• 1486-ban Mátyás király megerõsíti a szászok jogait Erdélyben és ezzel az elismeréssel megkülönböztetett kormányzati területté válik az egész szász nemzetet egységbe fogó, lényegében 1876-ig mûködõ Szász Univerzitás
• 1515-1525 a királyföldi templomok faragott szárnyas oltárai (Berethalom, Szászbogács, Rados, Szászsebes) kiterjedt, a korban figyelemreméltó faragó mûhelyek mûködésérõl adnak hírt.
• 1526 november 11-én Zápolya János erdélyi vajdát királlyá koronázzák.
• 1529 június 29-én Zápolya seregei Földvárnál megverik a Ferdinánd-párti seregeket, Erdély János király hûségére tér. Trapolder Lukács Nagyszebenben nyomdát alapít.
• 1535-ben a Németországból Brassóba hazatérõ Johannes Honterus nyomdát állít föl és megkezdi a szászok reformációját.

Erdélyi Fejedelemség

• 1540 július 7-én születik János Zsigmond, János király és Izabella lengyel királyi hercegnõ fia, Erdély elsõ fejedelme.
• 1542 Izabella Erdélybe költözik. Martinuzzi György váradi püspök helytartóként kormányoz.
• 1544-ben a tiszai részek, az ún. Partium elõször vesz részt az erdélyi országgyûlésen, megalakul a késõbbi erdélyi fejedelemség önálló törvényhozó testülete.
• 1550 Heltai Gáspár Hofgref Györggyel közösen nyomdát alapít Kolozsváron.
• 1562 június 20-i segesvári országgyûlés - A székely felkelés, amelyet a fõemberek kiváltságolása váltott ki, ebben az évben érik nyílt fegyveres lázadássá. János Zsigmond fejedelem csapatai a megosztott had kisebbik részét Görgényben, a Nyárád vize mellett megveri, majd kegyetlenül lemészároltatja. A had nagyobbik hányada önként feladja vezéreit és hazavonul. A Segesvárra összehívott országgyûlés a közszékelyeket fejedelmi népekké nyilvánította. Kimondja a közrend adóztatását és vagyonának elkobozhatóságát, eltörli a népfelkelést és a hadkötelezettséget. Ezekkel az intézkedésekkel a fejedelemség gyakorlatilag egységesítette az ország társadalmának szerkezetét, ami akkor lényeges fordulópontot jelentett Erdély történetében.
• 1568 a tordai országgyûlésen kimondják a szabad vallásgyakorlás jogát: "ki-ki a maga értelme szerint hirdessék az evangéliumot".
• 1571 a speieri egyezmény, amelyben János Zsigmond lemond királyi címérõl és elismertetik fenséges fejedelmi címe. Erdély szabadon választ fejedelmet. Az országgyûlés "bevett vallásoknak" fogadja el a református, unitárius, evangélikus és a katolikus felekezeteket.
• 1571 március 14-én meghal János Zsigmond. Május 25-én Báthori Istvánt, a késõbbi lengyel királyt (1576-1586. december 13) Erdély vajdájának választják. Az olasz fõiskolákon pallérozott Báthoriak és udvari környezetük reneszánsz udvartartást rendeznek be a gyulafehérvári palotában. Bakfark Bálint, Balassi Bálint és egy utcasornyi olasz mûvész, muzsikus, építész az udvar állandó vendége.
• 1579-ben Báthori István a jezsuitákra bízza egy kollégium alapítását Kolozsmonostoron. A dévai várbörtönbe zárják és ott meg is hal Dávid Ferenc (1510-1579) Erdély egyetemes hatású reformátora, az unitárius egyház megalapítója és püspöke.
• 1583-ban Matthias Fronius brassói szenátor összeállítja az erdélyi szászok 1853-ig hatályos jogi kódexét, az Erdélyi Szászok Statútumát.
• 1588 A medgyesi országgyûlés kitiltja a jezsuitákat Erdélybõl.
• 1595 Báthori Zsigmond erdélyi fejedelmet hûbérurának ismeri el a török fenyegetés ellen szövetkezõ havaselvi és a moldvai vajda. Zsigmond csapatai egy évvel késõbb csatát nyernek Calugareni-nél, fölszabadítják TIrgovistét.
• 1603-1608 Bocskai István fejedelemsége
• 1607 megjelenik Szenczi Molnár Albert zsoltárfordítása.
• 1613 október 23-án a rendek fejedelemmé választják Bethlen Gábort (1613-1629). A fejedelem átfogó építkezési programot dolgoz ki, amelybõl nem maradnak ki a családi építkezések sem. Olasz mesterek tervezik át a fehérvári, a radnóti, a váradi, enyedi, marosillyei fejedelmi házakat, várakat. Giovanni Landi, Giacomo Resti és az eperjesi Linder Márton az udvari építészek.
• 1621 A Morvaországból menekülõ anabaptista iparosokat (habánok) Alvincen telepíti le a fejedelem. A kézmûves habánoktól szép, ma mûtárgy értékû kerámiánkat örököltük.
• 1622 A gyulafehérvári akadémia alapítása. Keresztúri Pál, Geleji Katona István (a Magyar grammatikátska szerezõje, erdélyi ref. püspök) és Csulai György tanít az academicum collegiumban, majd Fehérvárra érkezik a 17. századi német költészet teoretikusa, Martin Opitz, késõbb a herborni egyetem három híres tanára: Alstedt János Henrik, Bisterfeld János és Piscator Lajos.
• 1653 Apáczai Csere János visszatér külföldi tanulmányairól és elfoglalja tanári állását Gyulafehérváron. Megjelenik enciklopédiája, a Magyar logikátska. II. Rákóczi György fejedelem kodifikáltatja az erdélyi törvényeket (Approbatae Constitutiones Regni Transsylvaniae et Partium Hungariae).
• 1661-1662 a török seregek elsõ nagyszabású pusztító átvonulása Erdély keleti részeiben és a Székelyföldön Rákóczi fejedelem megfontolatlan lengyelországi háborúja és Kemény János nagyszöllõsi csatavesztése után. A pusztítás a tatárok 1241. évi betöréséhez hasonlítható. Apafi Mihály az utolsó erdélyi fejedelem (1662-1690 április 15).

Erdély önálló osztrák birodalmi tartomány

• 1691 december 14-én I. Lipót császár kiadja (a Bethlen Miklós kancellár által kialkudott és végül megfogalmazott) Erdély sajátos közjogi helyzetét szabályozó okiratot a Diploma Leopoldinumot.
• 1697 az erdélyi görög katolikus egyház megszervezésének kezdete. 1701-ben diplomában rögzítik az uniót elfogadó románok számára, hogy a Rómával egyesült románokat, papokat és világiakat egyaránt hozzászámlálják a római katolikus rendhez, "miáltal ezek a hazai jog részesei" lesznek.
• 1715 a gyulafehérvári vár átépítésének kezdete. A vár díszkapui (1, 3 és 4-es kapu) a leggazdagabb barokk szobrászati díszek erdélyi világi mûveken.
• 1716 februárjában VI. Károly császár visszaállítja az erdélyi püspökség székhelyét Gyulafehérváron és Mártonfi György esztergomi kananokot nevezi ki az 1556 óta üres püspöki székbe és a Fehér megyei fõispánságba. Megkezdõdött a katolikus restauráció Erdélyben.
• 1735 júliusában leirat indítja el a királyi tábla állandósítását, elsõ elnökét 1736. május 17-én a szebeni országgyûlésen iktatták be. Székhelye Marosvásárhely lett, a fõkormányszék pedig Szebenben maradt.
• 1763-1764 a határõrség megszervezése Erdélyben is.
• 1768 Mária Terézia legfelsõbb rendelettel nagyfejedelemséggé nyilvánítja Erdélyt, az osztrák uralkodók az erdélyi nagyfejedelmi címet is használják császári és királyi címeik mellett
• 1773-ban teszik le a Kolozsvár fõterét ékesítõ Bánffy-palota alapkövét. A palota 1786-ban készült el és döntõ stiláris befolyása volt a késõbbi erdélyi kastély- és házépítésre.
• 1776-ban a bécsi kancellária Martinelli Xavér Ferenc kamarai építészt, a balázsfalvi templom építõjének fiát nagy építõprogrammal küldte Erdélybe. Munkája eredménye számtalan kisebb barokk templom, vagy átépítés.
• 1781-ben II. József császár a zsidók letelepedését Erdélyben a könyvtáralapító Batthyany József erdélyi püspök javaslatára Gyulafehérvárra jelölte meg, s ott iskolaalapítási jogot is kaptak.
• 1783 májusában a császár erdélyi körutat tesz, Gyulafehérvárról a szemináriumot Kolozsvárra rendelte, annak az épületeit pedig átadta a katonaságnak.
• 1790 a szebeni országgyûlésen indul Erdélyi Magyar Hírvivõ címmel az elsõ magyarnyelvû politikai újság.
• 1791-ben az erdélyi fõkormányszék Kolozsvárra költözik. Megalakul az Erdélyi Tudós Társaság.
• 1792. november 11-én önkormányzati és széleskörû mecénási támogatással megnyílt az elsõ színházii évad Kolozsváron, átmenetileg dr. Pataki házában. A színdirektor Kótsi Patkó János, a társulat zeneszerzõ karmester Lavotta János. 1804 tavaszán a református kollégiumtól megvásárolt telken megkezdõdik a kolozsvári nemzeti színház építése. 1821. március 11-én az intézmény megnyitásra kész. "A színház lángfényben ragyogott. Zrínyi Miklós vala kitûzve. Nem színészek adták, hanem Erdély fõrendei, urak és hölgyek mûkedvelõ társasággá alakulva hozzák színpadra." - tudósít az eseményrõl Kõvári László.
• 1810-ben születik (megh. 1898-ban) Markos-falván Barabás Miklós akinek munkássága a biedermeier korszak kiteljesedését jelenti a magyar mûvészetben.
• 1812-ben megjelenik Petru Maior a románok dáciai történetének kezdeteivel foglalkozó történeti mûve, amely a román nacionalizmus bibliája lett. Maior, Gheorghe Sinkai és Samuil Klein a budai egyetemi nyomda alkalmazottaiként dolgozva egészítették ki humanista tanulmányaikat és leginkább magyar, illetve bécsi forrásokra támaszkodva alkották meg történeti jellegû mûveiket és alapozták ezekkel az Erdélyi Iskola néven ismert román nemzeti felvilágosodási mozgalmat.
• 1817 február 25-én ünnepélyesen megnyílik Szebenben a Brukenthal-múzeum.
• 1831-1834 az erdélyi országgyûlésen a fiatal reformnemzedék (Wesselényi Miklós, Kemény Dénes, Szász Károly és Bethlen János) az impérium és Magyarország területén 1767-ben hatályba lépett úrbérrendezési törvény és a jobbágyság földhöz jutási a jogának elfogadását kezdeményezi. Wesselényi fölosztja birtokai egy részét jobbágyai között.
• 1835 Bölöni Farkas Sándor "Észak-amerikai utazása".

Erdély elveszti autonómia státusát

• 1848-ban a Kolozsvárra összehívott országgyûlés kimondja Erdély unióját Magyarországgal. Agyagfalván a székelyek az osztrák katonai adminisztráció ellen emelnek szót, a románok május 3-án Balázsfalván szövegezik meg követeléseiket. Az egymásnak feszülõ indulatok lehetetlenné teszik a megfontolt egyeztetést. A Nyugati-Szigethegység román településeinek légiókba (népfelkelõ-kerületbe) szervezett lakossága megismétli a 60 évvel korábbi Horea-lázadás vérengzéseit az Erdélyi Hegyalján. Megkezdõdött a polgárháború.
• 1860-ban az Októberi Diploma átfogalmazza a képviseleti rendet Erdélyben és országgyûlés összehívását kezdeményezi Szebenben. Az új képviseleti norma szerint a vármegyei hatóságokban és az országgyûlésben a román nemzetiség is hangsúlyozottabb képviseletet kapott volna. Az 1863-64-es szebeni erdélyi országgyûlés három hivatalos nyelvet vezet be a kormányzatban: a németet, a magyart és a románt. A magyar vármegyei képviselõk tiltakozására a császár visszavonta korábbi rendeleteit.
• 1872-ben megalakul a kolozsvári Ferenc József Egyetem. Erdélyre is kiterjesztik az egységes magyar adminisztrációt, s ezzel megszûnik Erdély önálló államisága.
• 1892 A Román Nemzeti Párt memoranduma Ferenc Józsefhez
• 1897 április 5-én megnyitják a 63,6 kilométer hosszú Sepsiszentgyörgy-Csikszereda vasútvonalat, október 18-án az 51 kilométeres Csikszereda-Gyimes-völgye szakaszt. 1905-ben nyitják meg a Szászrégen-Déda, 1907. december 5-én a Madéfalva-Gyergyószentmiklós, 1909. november 28-án a 73 kilométeres Déda-Gyergyószentmiklós vonalat, amellyel elkészül a Székely körvasút teljes nyomvonala.
• 1902-ben állítják föl Kolozsváron a pozsonyi Fadrusz János Mátyás-emlékmûvét.

Erdély Romániában

• 1920 az elsõ világégést elszámoló békemegállapodások Erdély és a csatolt részek jelentõs területeit a Román Királysághoz csatolják.
• 1921. január 24-én Kós Károly, Paál Árpád és Zágoni István Kiáltó szó c. röpirata, amely munkára, építésre, önszervezésre szólította föl az új helyzetben tétovázó, tájékozatlan magyar közösséget.
• 1924-25 telén jelent meg az erdélyi napilapokban Kós Károly, Kádár Imre, Ligeti Ernõ, Nyírõ József, Paál Árpád és Zágoni István felhívása, amelyben bejelentik az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadó megalakulását.
• 1926-ban a Helikon erdélyi írók akadémiáját alapító társaságot báró Kemény János látja vendégül marosvécsi kastélyában.
• 1937 az erdélyi magyar írók és értelmiségiek Vásárhelyi Találkozója.
• 1940. augusztus 30-án a második Bécsi Döntés értelmében Erdély és a Partium, illetve Máramaros területeinek egy része (összesen 43492 négyzetkilométer) ismét Magyarország igazgatása alá kerül.
• 1948. október 3-án az 1800 fõs görögkatolikus papság kongresszusán megjelent 430 képviselõ "kérelmezi" viszafogadásukat az ortodox egyházba. A görögkatolikus egyház formálisan megszûnik, vagyonát átveszi a román ortodox egyház. 1989. Karácsonyán a görögkatolikusok újjászervezik egyházközségeiket, érsekségük Balászfalván megkapja történelmi székhelyét és székesegyházát.
• 1949 februárjában hivatalosan fölavatják az Egységes Protestáns Teológiai Intézetet Kolozsváron.
• 1952. szeptember 21-én törvény erejû rendelet "korrigálja" az 1950-ben kialakított közigazgatási szerkezetet és egyéb közigazgatási egységek összevonása mellett létrejön a Magyar Autonóm Tartomány Marosvásárhely székhellyel, 13550 négyzetkilométeres területtel (lényegében a Székelyföld megyéi és a régeni, illetve a toplicai - maroshévízi - rajon) és hozzávetõlegesen 730000 lakossal. 1960-ban felosztották Maros és Brassó tartomány között. Az autonóm tartomány Maros-Magyar Autonóm tartomány néven élt tovább, Háromszék viszont Brassó igazgatása alá került. A mai közigazgatási szerkezetet (megyerendszert) 1968 februárjában alakították ki, az MMAT Maros és Hargita megyére tagolódott, Brassó tartományból kivált és önálló megye Kovászna megye, azaz Háromszék.
• 1959-ben a kolozsvári egyetemek egyesülésébõl létrejön a Babes-Bolyai Tudományegyetem Kolozsváron. Az önálló magyar tannyelvû iskolák is közös igazgatás alá kerülnek.
• 1989 decemberében a Ceausescu-diktatúra megdöntésével Romániában is megkezdõdik az európai integrációs törekvésekhez közelítõ rendszerváltás.