Annak rendje s módja szerint tábortűzzel, íjazással, játékkal, tánccal ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját a dévai 55-ös számú KÅ‘műves Kelemen cserkészcsapat. A mozgalom dévai szárnyának neve szinte magától adódott, a csapat megszületése fölött azonban Böjte Csaba atya bábáskodott, aki 1993-ban némi cserkész múlttal Dévára kerülve, arra biztatta az itteni fiatalokat, hogy kapcsolódjanak be a mozgalomba.

– Így visszatekintve, a dolog fizikai része nagyon egyszerűen ment: néhányan összeálltunk, megírtunk, aláírtunk egy szándéknyilatkozatot, és ezzel elvileg meg is alakultunk – emlékszik László Attila csapatparancsnok. Azóta viszont rengeteg munka, szeretet, odaadás építette fel a csapatot, töltötte meg tartalommal. Hiszen az elmúlt 15 év során több mint 200 gyermek, fiatal csiszolódott KÅ‘műves Kelemenéknél, erÅ‘sítve hitét, hovatartozási tudatát, egyszóval gyökereit, amelyekbe felnÅ‘ttként is belekapaszkodhat majd a kihívásokkal teli világban.

A cserkészet már önmagában közösségi életre neveli tagjait, a dévaiaknak pedig a csapaton belüli barátságok mellett sikerült szorosra fűzni kapcsolatukat a gyulafehérvári, szamosújvári, nagyenyedi cserkészekkel is. – Bár nem válogattuk ezeket a kapcsolatokat, bizonyára azért találtunk egymásra, mert hasonlóképpen próbálunk megküzdeni a szórványban a nyelvünk, hagyományaink elhalása ellen – mondja László Attila, aki tovább bÅ‘vítve az együttműködés palettáját, több alkalommal szervezett közös tábort francia és olasz cserkészekkel is, akik hitük, keresztény értékeik megÅ‘rzésében szintén kisebbségnek számítanak a saját hazájuk fiataljainak körében. A hétvégi ünnepségen számtalan közösen eltöltött szép pillanat emléke elevenedett fel: íjazások, portyák, nagy hóban való menetelések, népdalok, játékok, tábortüzes esték.

Az emlékezés mellett azonban már az idei Å‘rsi foglalkozások, portyák, tábor, lelkigyakorlat terve is körvonalazódott. És örömmel mondhatom: annak ellenére, hogy hajdani cserkészeink közül sokat elszippantottak a nagyvárosok, a külföldi munkalehetÅ‘ség, most már kezd körvonalazódni az a néhány lelkes fiatalból álló kör is, akiknek lassan átadhatjuk a vezetést, a dévai csapat irányítását. Olyan fiatalokra szeretnénk ezt bízni, akik továbbra sem csupán kikapcsolódásként, szabadidÅ‘programként akarják űzni a cserkészetet, hanem teljes odaadással, lelki töltettel vezetnék a most meglévÅ‘ két leány- és egy fiúÅ‘rsöt, illetve azokat a kisgyermekeket, akik most még csak ismerkednek e mozgalommal – mondta az évfordulós ünnepséget követÅ‘en László Attila, utalva a címben szereplÅ‘ tömör Sík Sándor-idézetre.

Megjelent: Gáspár-Barra Réka, Nyugati Jelen

2008. január 15.
 

Honvédindulóktól és háborús történetektÅ‘l volt hangos szombaton délután a Maros megyei Magyarrégen református közösségi terme. Samu Pál nyugalmazott tanár és cserkészvezetÅ‘ hívására összesereglett régeni és környékbeli „öregbakák” úgy elevenítették fel a második világégésben és az azt követÅ‘ fogságban töltött éveiket, akár egy múlt heti családi esemény pillanatait.

Háborúk és áldozatok emlékét Å‘rzÅ‘ képsorok váltogatták egymást a kivetítÅ‘n. Egy-két csajka, kulacs, háborút megjárt fényképezÅ‘gép, a frontról küldött karácsonyi üdvözlet, naplójegyzetek, gondosan Å‘rzött Horthy-portré is elÅ‘került. Távozáskor az ámuló kiscserkészek egyike meg is jegyezte: „Ezek a bácsik úgy harcolhattak, mint Rambo a filmekben!”

Büszke behívottak

A gyerekek nem bánták meg, hogy eljöttek a kilencven év körüli egykori honvédek találkozójára. A történetek hallatán a gyerekek számára többnyire egy-egy filmhÅ‘s elevenedik meg, pedig a sok esetben csodával határos módon életben maradt és hazatért foglyok némelyikének esete meghaladja a mozivásznon megelevenedÅ‘ fantáziát is. „Amikor ezek történtek, ti még nem voltatok a világon, de felnÅ‘ttként biztosan eszetekbe jut, hogy voltak itt valami öregek, akik a háborús élményeikrÅ‘l meséltek, és nótázni tanítottak benneteket” – mondja a kicsik-nagyok által egyaránt közkedvelt cserkészvezér, Samu Pál. A nyugalmazott tanár cserkészcsapatával sírokat azonosít és tart rendben, emlékműveket gondoz, és fontosnak tartja, hogy újabb nemzedékek ismerjék meg a háború elrettentÅ‘ arcát.

Annak idején a fiatal legények büszkék voltak arra, ha megkapták a behívót, mesélik a jelenlévÅ‘k. Az Októberben, mikor megy a legény katonának című nótára Samu Pál felidézi, hogy 1944 nyarán a tehenek legeltetése közben a gernyeszegi állomáson vesztegelÅ‘, katonákkal zsúfolt vonatból hallotta elÅ‘ször. A teremben sorra csendülnek fel a katonaindulók – kíséretet a házigazda 1955-ös Weltmeister harmonikája biztosít. Az öregbakák kívülrÅ‘l fújják, a gyerekek a leírt szövegbÅ‘l puskázzák a Szászrégeni sorozóház kÅ‘bÅ‘l van kirakva, vagy az Anyám, anyám, kedves édesanyám nótát.

Halállal dacolva – Isten kezében

A 83 esztendÅ‘s Szántó Mihály fogságba kerülése kétszeresen emlékezetes napra esik. Mint meséli, aznap esett el Budapest, és 1944. december 24-e lévén, arra az estére várták az angyalt. „Öt évet húztam le, de hál’ Istennek itt vagyok, jól vagyok és büszke vagyok! Mert nemcsak a fogságba esésemrÅ‘l tudok mesélni, hanem arról is, hogyan foglaltuk vissza Tordát és Kolozsvárt” – húzza ki magát az öreg tankos. Bajtársi kérdésre, miszerint tudna-e még tankot vezetni, kapásból vágja: „Akármikor!” A gyerekek arra is kíváncsiak, mekkora sebességgel mehetett egy efféle járgány. „Szorult helyzetben akár nyolcvannal is” – mondja, kiváltva a versenyautóként száguldozó tankot maga elé képzelÅ‘ közönség derűjét.

A Szántó bácsinál három évvel idÅ‘sebb Fogarasi László azzal is bizonyítja, mennyire jó bÅ‘rben van, hogy ma is kerékpárral rója Régen utcáit. A találkozóra nemcsak öreg biciklijét, hanem több mint fél évszázados fényképezÅ‘gépét is elhozta. „Kevés embernek volt akkor Régenben ilyen gépe. Én a háborúba is magammal vittem, sÅ‘t a fogságot is velem töltötte” – mondja, s közben repülÅ‘s sapkáját mutogatja a kicsiknek. Sanyika fel is próbálja, magára vonva a vakuk fényözönét. A városban mindenki által Laci bácsiként ismert fotográfus a repülÅ‘söknél szolgált. A felvidéki Kassán kezdte, majd a Kolozsvár melletti Szamosfalvára került, onnan meg Ferihegyre. A háború utolsó szakaszában a mai Ausztria területén esett fogságba, az amerikaiak parancsoltak megálljt a technikusnak.

A 88. életévében lévÅ‘ Daczó Gyula a korpalevest emlegeti, a nála két esztendÅ‘vel fiatalabb Sepsi István beéri annyival, hogy bemutatkozik a gyerekeknek. Annál bÅ‘vebben tálalja a történteket Fábián Ferenc, aki a Gyergyó vidéki Tölgyes környékén, a Szárazvölgy fölött védte a keleti határt. A visszavonulásról, a valamikori, vasszeg nélkül elkészített, Magyaró és Disznajó között a Maroson átívelÅ‘ Horthy hídról, majd a szökésérÅ‘l és regénybe illÅ‘ sorsáról mesél. Egy ideig szülei halottnak hitték, valaki azt is tudni vélte, hol alussza örök álmát. Mire hazakerült, anyja, apja eltűnt, Å‘ meg Marosvásárhelyre költözött, és a tanítóképzÅ‘be iratkozott. Egy éjszaka azt álmodta, hogy szülei hazatértek. Másnap az iskolaigazgató egy távirattal fogadta. Nagybátyja táviratozott: „Szüleid élnek, és hazatértek.”

Gyerekként a puskacsÅ‘ elÅ‘tt

Samu Pál öregcserkész ugyan nem járt a háborúban, de kilencéves kölyökként háromszor is találkozott a puskacsÅ‘vel. „Kétszer a leventesapkám miatt szögezték rám a fegyvert, harmadszorra aztán egy Demeter József nevű ember meg a Jóisten mentett meg a golyóhaláltól. A kukoricatáblában szaladtam az oroszok elÅ‘l, amikor szembementem egy német tankkal. A katonák felvettek, és beültettek a tankba, ahol talán fél napig is velük együtt harcoltam. A ruszkik azonban elfogták a tankot, a németeket kiszállították belÅ‘le, és valamenynyiüket megölték. Ott kuporogtam a tank belsejében, még sírni se tudtam, úgy féltem. Az oroszok aztán engem is kirángattak, egy civil, ez a bizonyos Demeter nevű földesúr vett ki a kezük közül” – eleveníti fel jó hatvan esztendÅ‘vel ezelÅ‘tti kalandjait a nyugalmazott tanár.

Megjelent: Szucher Ervin, Krónika

2008. január 28.
 

Február 2-án került sor a Romániai Magyar Cserkészszövetség keretén belül, a csíkszeredaiak szervezésében a II. Országos Cserkészbálra. TársszervezÅ‘k voltak az udvarhelyi cserkészek is: Farkas János és Sebestyén Katalin.

A bál jellegzetesen nyitótánccal kezdÅ‘dött, melynek koreográfiáját Sebestyén Ferenc cserkész és hobbitáncos segítségével sajátíthatták el a táncosok. Cserkészberkekben volt szokás, hogy egy mesébe öntötték a rendezvényt, és egy egzotikus, pálmafás szigetre, az ashantik birodalmába (a csíkszeredai Katolikus SegítÅ‘ Mária Gimnázium dísztermébe) mentek, ugyanis Prempeh király hívta ünnepelni egész országa lakóit farsangi mulatság¬ra. Ő ugyan éppen oroszlánvadászaton volt, de Salló EmÅ‘ke fÅ‘szervezÅ‘ tolmá¬csolásában megkérte vendégeit, hogy érezzék jól magukat, és ne felejtsék el megkóstolni az ízletesebbnél ízletesebb ételeket. Így terítéken volt például a páviánlábbal kavart trópusi zöldségsaláta, a vajas oroszlánszarvú-talp zebraszalámival, töltött krokodiltojás és többek közt kígyótúróval töltött sült elefántfül. A finom afrikai ételek mellé a vendégek zamatos banánkoktélt, afrikai kávét és pálmalikÅ‘rt is fogyaszthattak.

A beköszöntÅ‘ után a harcosok és asszonyaik szambával nyitották meg a bált, mely élÅ‘zene kíséretében hajnalig tartott. Jó alkalom volt a cserkészek és vezetÅ‘ik közös beszélgetéseire, barátságok felelevenítésére, ismerkedésekre és szórakozásra egyaránt.

Megjelent: Udvarhelyi Hiradó, Székelyudvarhely

2008. február 5.
 

A Magyar Cserkészszövetségek Fórumának találkozójára ez alkalommal a Külföldi Magyar Cserkészszövetség (KMCSSZ) meghívására a lakiteleki NépfÅ‘iskolán került sor 2008. április 12-én.

Ez alkalommal az összes tagszövetségek képviselÅ‘i megjelentek. A Kárpátaljai Magyar CserkészszövetségtÅ‘l Popovics Béla elnök és öccse Pál, a KMCSSZ-tÅ‘l Lendvai Imre elnök, Szórád Gábor és Szemerédi Tibor (Puma), a Magyar Cserkészleány SzövetségtÅ‘l Szalai Zsófia elnök és Csilics Márta, a Magyar CserkészszövetségtÅ‘l Buday Barnabás elnök és Solymosi Balázs, a Romániai Magyar CserkészszövetségtÅ‘l Gaál Sándor elnök, Molnár Szilárd, Kasza Tamás, Salló EmÅ‘ke és Székely István, a Szlovákiai Magyar CserkészszövetségtÅ‘l Csémi Szilárd (Kismedve) elnök és Bánó Anna, a Vajdasági Magyar CserkészszövetségtÅ‘l Krekuska Róbert és Herédi Tivadar. A VMCSSZ elnöke, Bacskulin István, és Likó János, a Horvátországi Zrinyi Miklós cscs. vezetÅ‘je nem tudtak megjelenni.

A gyűlés kezdete elÅ‘tt Lezsák Sándor, a magyar országgyűlés alelnöke vezette végig az általa alapított NépfÅ‘iskolán a Fórum résztvevÅ‘it. Az ülés hivatalos részét - Vitéz László Fórum elnök lemondása miatt - Gaál Sándor Fórum alelnök nyitotta meg. A jelenlévÅ‘k megemlékeztek a közelmúltban elhunyt id. Németh István, és ifj. Benedek László cserkészvezetÅ‘krÅ‘l.

Rövid tanácskozás után egyhangulag megválasztották a Fórum új elnökének Lendvai-Lintner Imrét, alelnöknek Buday Barnabást, és elfogadták Szemerédi Tibort titkárnak. Ezután a tagszövetségek beszámolói következtek az elmúlt év eseményeirÅ‘l, a végzett munkáról, és tervekrÅ‘l.

Az közgyűlés meghallgatta Szakács Gusztáv, a MCSSZF Alapítvány kuratóriumi elnökének beszámolóját. A kuratórium vezetÅ‘ségének új tagjai: Martonné Némethy Márta a MCSSZ és Lendvai-Lintner Béla a KMCSSZ képviselÅ‘i. Az Alapítvány sikerrel pályázott egy Teleki-emlékhely kialakításáért.

Az ülés tagjai megvitatták a SZMCS által kiadott Cserkész című lap összmagyar cserkészlappá történÅ‘ átalakítását egy közös szerkesztÅ‘séggel. Az átalakítás kidolgozására és elÅ‘készítésére Szórád Gábor kapott megbízást, aki az Å‘szi ülésen fog errÅ‘l beszámolni.

A MCSSZF által meghirdetett idei rendezvények:
- Közös táborozás a KMCSSZ rendszeres magyarországi Å‘rsvezetÅ‘i körútjának résztvevÅ‘ivel
Budapesten, június 29-július 6 között.
- Gyertvay Iván emléktúra: Tiszabecs - Tiszaújváros aug. 9-20 között.
- Szilézia, Közép-Kelet Európai Dzsembori, Lengyelországban, augusztus 1-10. között.

Az anyaországon kívüli, Kárpát-medencei tagszövetségek közös cserkésztiszt-képzésének megvitatását az Å‘szi ülésre napolták el. Az Å‘szi emlékülés elÅ‘reláthatóan a KMCSSZ alapítóinak, a Hontalan Sasok vérszerzÅ‘désének helyén, Berchtesgaden közelében, a Zelthof-i cserkészparkban kerül megrendezésre.

Szemerédi Tibor
MCSSZF titkár
 

Megjelent: Erdély Ma

2008. április 16.

A hét végén a Rotaract Téka ismét megszervezte az immár hagyománnyá vált Maros-part- takarítást. Az akció során – amelyben marosvásárhelyi iskolák tanulói és cserkészcsapatok is részt vettek – megtisztították a Cementlapok és a komp közötti partszakaszt, padokat helyeztek el, valamint cövekeket szereltek a füves övezet szélére, amelyek megakadályozzák a járművek behajtását.

A Rotaract Téka immár negyedik alkalommal szervezi meg a Maros- part megtisztítását célzó akciót, amelynek célja tudatosítani a marosvásárhelyi polgárokban, hogy ne csak kihasználják a kellemes környezet nyújtotta lehetÅ‘ségeket, hanem legyen gondjuk ennek tisztán tartására is.

– A parttisztítást minden év májusában szervezzük meg, hogy a nyár beköszöntekor tiszta, kellemes környezet fogadja az idelátogatókat. A takarításba általában több mint százan kapcsolódnak be, idén közel nyolcvan személyre számítunk, többek között a marosvásárhelyi Gheorghe Sincai iskola diákjaira, valamint a Teleki Sámuel cserkészcsapat tagjaira – mondotta Lázok Klára, a Rotaract Téka titkára.

Az önkéntes résztvevÅ‘k szombaton kitakarították a Maros Cementlapok és komp közötti partszakaszát, összegyűjtötték a sásban felgyűlt hulladékot, lefestették a fák törzsét, valamint a megyei Vízügyi Igazgatóság támogatásának köszönhetÅ‘en a tavaly felállított nyolc mellé újabb hat padot helyeztek el a part szélén és közel húsz megrongálódott szemeteskukát cseréltek ki. Emellett pedig fűmagot szórtak el azokon a felületeken, ahol a járművek tönkretették a zöldövezetet. Ami újdonságnak számít, hogy idén a Sörpatika és a komp közötti szakasz mentén cövekeket helyeztek el az út és a füves terület találkozásánál, hogy megakadályozzák a gépkocsik behajtását. A hétvégi akcióban a Vízügyi Igazgatóság mellett az Aquaserv vállalat is támogatta a Rotaractot. Ez utóbbi a takarításhoz szükséges eszközöket, valamint egy kotrógépet is a szervezet rendelkezésére bocsátott, amellyel összegyűjtik a törmeléket, ugyanis már-már szokássá vált, hogy a lakásfelújítások során felgyűlt építkezési hulladékot a lakosság a Maros- partra hordja ki.

Kovács Barna, a Rotaract Téka programfelelÅ‘se kifejtette, míg 2005-ben négy teherkocsi hulladékot gyűjtöttek össze a takarítás során, tavaly két szemeteskocsira valót szedtek össze az önkéntesek. A programfelelÅ‘s ugyanakkor a szervezet jövÅ‘beli terveirÅ‘l is beszámolt.

– Ha már padokat helyeztünk el a part szélére, jövÅ‘ben ki szeretnénk alakítani egy természetbarát sétányt, ahol a padok körüli részt apró kavicsokkal töltenénk fel – tudtuk meg.

Megjelent: Menyhárt Borbála, Népújság

2008. május 20.
 

Szombaton, 2008. június 7-én zajlott a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) szervezésében a II. Adj, király, katonát! csoportos ifjúsági vetélkedÅ‘ országos döntÅ‘je Kolozsváron, a János Zsigmond Unitárius Kollégium Felvinczi György termében. A májusban sikeresen lebonyolított regionális vetélkedÅ‘k elsÅ‘ helyezettjei Brassóból, Csíkszeredából, Désfalváról, DicsÅ‘szentmártonból, ErdÅ‘vidékrÅ‘l, Homoródszentpálról, KézdivásárhelyrÅ‘l, Kolozsvárról, MarosvásárhelyrÅ‘l, Nagybányáról, SepsiszentgyörgyrÅ‘l és Szilágysomlyóról érkeztek a döntÅ‘re.

A háromfÅ‘s csapatok vetélkedÅ‘je szombaton reggel 10 órakor kezdÅ‘dött. A programfelelÅ‘s, Bardócz Csaba MIT-elnök köszöntÅ‘je után a bírálóbiztosok bemutatása következett; Adorjáni Júlia Katalin az Életfa CsaládsegítÅ‘ Egyesület részérÅ‘l, Zsigmond Emese a Napsugár képviseletében, valamint Csép Sándor az Áldás, népesség mozgalom elindítója üdvözölte a gyerekeket és azok kísérÅ‘it, illetve az érdeklÅ‘dÅ‘ résztvevÅ‘ket.

A 10–14 éves résztvevÅ‘kbÅ‘l életkoruk szerint arányosan elosztva alakultak ki a háromfÅ‘s csoportok, melyek csapatnévként egy-egy érdekes, a „tananyaggal” kapcsolatos nevet alkottak. A Nagycsaládban című – kimondottan erre a vetélkedÅ‘re készített – rövidfilm megtekintése után, a műsorvezetÅ‘k kezükbe vették a mikrofonokat és indulhatott a verseny.

A 12 csapatnak négy szinten kellett átverekednie magát ahhoz, hogy a fogva tartott királyt kiszabadítsa Egyke karmai közül. A versenyzÅ‘ket elsÅ‘sorban nem az egyéni tudásuk, hanem a helyzetfelmérÅ‘ képességük és a család értékeivel szembeni viszonyuk határozta meg. A játékos próbák során változatos feladatokkal szembesültek a versenyzÅ‘ gyermekek, amelyeket a műsorvezetÅ‘, Rácz Norbert unitárius ifjúsági lelkész állított össze számukra.

A vetélkedÅ‘ szöveggyűjteményének érdekes, játékos kikérdezése mellett helyet kaptak a humoros ügyességi feladatok is.

Mindenki díjazott volt, senki nem tért haza üres kézzel, hiszen a bíráló biztosok minden csapatot kitüntettek: legcsaládiasabb, legjátékosabb, legügyesebb, legösszetartóbb stb. címmel.

A szám szerinti helyezések a következÅ‘képpen alakultak:

I. hely: LegyÅ‘zhetetlen Li testvérek csapata: Hadnagy Dalma (DicsÅ‘szentmárton), Gál Ákos (Csíkszereda); Sallai Márton (Szilágysomlyó);
II. hely: a SzívdöbbentÅ‘k csapata: Bod Réka (Sepsiszentgyörgy), Bogya Dániel (Nagybánya), Farkas Szabolcs (Csíkszereda);
III. hely: a Hajnali pávaszemek csapata: Balogh László (DicsÅ‘szentmárton), Sallai Péter (Szilágysomlyó), Szabó Botond Ferenc (Marosvásárhely).

Az elsÅ‘ öt helyet elnyert csapatok résztvevÅ‘i három, különbözÅ‘ jellegű nyári táborban vehetnek részt. A Napsugár Gyermeklap, valamint az Életfa Egyesület három csapatnak osztott különdíjat.

A döntÅ‘ érdekessége, hogy két tavalyi döntÅ‘s is jelen volt. A tavalyi elsÅ‘ helyezett Hadnagy Dalma és a harmadik helyezést elérÅ‘ Szabó Botond Ferenc. Mindketten megÅ‘rizték tavalyi helyezésüket.

A vetélkedÅ‘ végén köszönetet mondunk mindazoknak a szervezeteknek, magánszemélyeknek, akik segítettek az elÅ‘döntÅ‘k, illetve az országos döntÅ‘ megszervezésében.

Partnereink voltak:

15. számú Teleki Sándor cserkész csapat – Nagybánya
16. számú Báthory István cserkész csapat – Szilágysomlyó
29. számú Hunyadi Mátyás cserkész csapat – Kolozsvár
115. Bölöni Farkas Sándor cserkész csapat – Sepsiszentgyörgy
ALKISZ (Alsó Kis-KüküllÅ‘menti Magyar Ifjúság Szövetsége) – DicsÅ‘szentmárton
Baróti Szabó Dávid Iskolaközpont
Csíkszéki EMI
Homoródszentpáli László Gyula Általános Iskola és a MűvelÅ‘dési Otthon
KMDSZ (Kolozsvári Magyar Diákszövetség)
Marosvásárhelyi EMI
Napsugár, Szivárvány gyereklap szerkesztÅ‘sége – Kolozsvár
Nebulónia Diákszövetség – Brassó
ODFIE (Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet) – Kolozsvár
RMCSSZ (Romániai Magyar Cserkészszövetség) – Kézdivásárhely
Teleki Magyar Ház – Nagybánya
Turul Iroda – Sepsiszentgyörgy

Támogatóink:

Agapé Étterem – Kolozsvár
51. számú Czetcz János cserkész csapat – Szamosújvár
Barót Város Polgármesteri Hivatala
Baróti Kft. – Kézdivásárhely
Bon Sweet Bon – Sepsiszentgyörgy
Demeter László – Barót
Erdélyi Unitárius Egyház
Életfa CsaládsegítÅ‘ Egyesület
Ikafalvi Református Egyházközség
Katolikus FÅ‘esperesség – Kolozsvár
KÅ‘halmi Református Egyházközség
Napsugár és Szivárvány gyereklapok
Romániai Magyar Pedagógusszövetsége - Homoródszentpál

Péter EmÅ‘ke Katalin
 

Megjelent: Erdély Ma

2008. június 9.

A hétvégén került sor a Magyar Cserkészszövetségek Fórumának Å‘szi ülésére, melynek a kárpátaljai Munkács városa adott otthont. A világban élÅ‘ magyar cserkészszövetségeket tömörítÅ‘ Fórum ülésen ezúttal csaknem minden tagszövetség képviseltette magát.

Jelen volt a Külföldi Magyar Cserkészszövetség, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, a Magyar Cserkészszövetség, a Magyar Cserkészleány Szövetség, a Romániai Magyar Cserkészszövetség, a Magyar Cserkészszövetségek Fórumáért Alapítvány és a házigazda Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség. Csak a vajdasági és horvátországi cserkészek nem tudtak jelen lenni az ülésen.

A fontosabb napirendi kérdések mellett a közös magyar cserkész újság jövÅ‘jérÅ‘l tanácskoztak a jelenlévÅ‘k és szó volt a vezetÅ‘képzésrÅ‘l is. A cserkészszövetségek beszámolóiból kiderült, hogy minden régió aktívan tevékenykedik és a közös programokban sincs hiány. Az elkövetkezÅ‘ idÅ‘szakban folytatódnak a lassan 17 éve jól működÅ‘ közös programok, tevékenységek.

Novemberben két fontosabb eseményre is sor fog kerülni. A felvidéki Paláston kerül megszervezésre a lengyel-magyar kisebbségi cserkész konferencia, amelynek témája a kisebbségben élÅ‘ magyar és lengyel cserkészet szerepe a nemzeti identitás megÅ‘rzésében, valamint az együttműködési lehetÅ‘ségek az anyaországi és kisebbségi cserkészek között.

A másik fontos találkozási pont, az ugyancsak novemberben sorra kerülÅ‘ cserkészvezetÅ‘i konferencia lesz, Budapesten. A konferencia fókuszában a nevelés áll, amelyre várják a tagszövetségek vezetÅ‘it is.

A soros ülést követÅ‘en a résztvevÅ‘k megtekintették a munkácsi várat és ellátogattak a Vereckei-hágó emlékművéhez. Útközben megcsodálták a Vereckei szorost és a második világháborús Árpád-vonal fennmaradt bunkerrendszerét, a szolyvai genocídium emlékparkját. A következÅ‘ ülés a felvidéki Paláston lesz jövÅ‘ év májusában.
 

Megjelent: Salló EmÅ‘ke, Erdély Ma

2008. szeptember 30.
 

Tökkompóttal és töklekvárral kínálták szombaton délelÅ‘tt azokat, akik a sepsi-
szentgyörgyi Tanulók Háza köreire voltak kíváncsiak a tökfesztivállal egybekötött nyílt napon. ReggeltÅ‘l késÅ‘ délutánig érkeztek a kíváncsiskodók, akik már az udvaron szem-
besültek a ház otthonos hangulatával, ahol a tökkiállítás legkülönfélébb darabjai társasá-
gában ismerkedtek a köri tevékenységekkel.

A huszonkétféle foglalkozás között újdonságnak számít az angol kultúrát ismertetÅ‘ nyelvoktatás és az egészségügyi nevelés, csupán az nem számít újdonságnak, hogy az egykori tanítványok ma gyermekeiket hozzák vissza a KÅ‘rösi Csoma Sándor utcai tanulóházba, ahol tavaly több mint kétezer kis és nagy diák vette ki részét a szabadidÅ‘s programok közösségben megélt élményébÅ‘l.

A második tökkiállítás sárga, zöld, csíkos, piros kalapos díszpéldányai és a Tanulók Háza környezetvédelmi köre, valamint a Dr. Kovács Sándor Cserkészcsapat által rendelkezésre bocsátott közel hatszáz festhetÅ‘, faragható tök bemutatása nem csak errÅ‘l a népszerű terményrÅ‘l szólt, sokkal inkább arról az alkotómunkáról, amellyel a gyermekek megismerkedhetnek ebben a szabad légkörben.

Megjelent: Fekete Réka, Háromszék

2008. október 6.
 

Történelmi jelentÅ‘ségű találkozóra került sor a felvidéki Paláston, ahol a lengyel és magyar cserkészszövetségek képviselÅ‘i találkoztak egymással. A két nemzetet összekötÅ‘ múltbeli események mellett közös kiindulási pontot jelentett, hogy úgy Lengyelország, mint Magyarország határain kívül jelentÅ‘s számú kisebbség él, akik a cserkészeten keresztül Å‘rzik anyanyelvüket, identitásukat, kultúrájukat. A konferencia elsÅ‘sorban, ezen hasonlóságok áttekintése mellett, a különbözÅ‘ módszerek és tapasztalatok átadására, egymás megismerésére, és a jövÅ‘beli esetleges együttműködési lehetÅ‘ségekre helyezte a hangsúlyt.

A jelen lévÅ‘ lengyelországi, litvániai, ukrajnai, fehéroroszországi lengyel cserkészek, valamint a magyarországi, erdélyi, felvidéki, vajdasági és külföldi magyar cserkészszövetségek a megnyitót követÅ‘ prezentációk során bemutatták a cserkészszövetségeikben folyó nevelÅ‘munkát. A kiscsoportos szekciómunkála-
tokban pedig a tömbben, kisebbségben és emigrációban élÅ‘ cserkészek identitás-megÅ‘rzését szolgáló programokról, tevékenységekrÅ‘l beszélgettek, illetve elemezték a többségi nemzet kultúrája és a kisebbségi cserkészet közötti felelÅ‘sségvállalás kérdéskörét.

A magyar cserkészszövetségek példaként állították lengyel testvéreik elé azt a tanácskozási és egyeztetési kerekasztalt, amelyet 1991-ben hívtak létre a Magyar Cserkészszövetségek Fórumaként, hogy az összmagyar cserkészszövetségek munkáját segíthesse elÅ‘. A lengyelországi és a lengyel kisebbségi cserkészvezetÅ‘k egy hasonló ernyÅ‘szervezet megalakításának igényét fejezték ki, amely a magyar minta alapján az elkövetkezÅ‘ hónapokban fog megvalósulni. Ugyanakkor mindkét fél részérÅ‘l megfogalmazódott az igény, hogy a lengyel-magyar barátság további erÅ‘sítése érdekében a cserkész cserekapcsolatokra, közös programokra is sor kerüljön. A konferencia folytatásaként évente hasonló jellegű találkozókat terveznek, rotációs rendszerben, egyszer a magyar fél, máskor pedig a lengyel fél szervezésében. Megfogalmazódtak azon témajavaslatok is, melyeket a jövÅ‘ben a konferenciák témájaként szeretnének feldolgozni.

A három napos konferenciát a nemzetközi és magyar estek tették hangulatossá és felejthetetlenné, melyeknek során alkalma nyílt mindkét nemzetnek arra, hogy bemutassa népi kultúráját, gasztronómiai sajátosságait és népdalkincsét. A házigazdák, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség tagjai kitettek magukért, rajtuk keresztül mindenki megtapasztalhatta a magyar vendégszeretetet és cserkésztestvériességet. A házigazdák mellett köszönettel tartozunk dr. Szubert László cserkésztestvérünknek, a Magyar Kormány varsói konzuljának, aki megálmodta és levezette ezt a rendkívüli találkozót.

A találkozót megtisztelte jelenlétével David McKee, a Cserkész Világszövetség (WOSM) Európai Régiójának igazgatója is. A WOSM egy országból csak egy nemzeti cserkészszövetséget ismer el tagjaként, ami kifejezetten hátrányosan érinti a kisebbségi és emigrációban élÅ‘ cserkészszövetségeket. Ezen ellentmondás feloldására és a közös megoldás keresésére külön programpontban tanácskoztak a jelenlévÅ‘ legfelsÅ‘bb szintű vezetÅ‘k. A konferencia végén egy zárónyilatkozatban fogalmazták meg igényüket arra vonatkozóan, hogy a WOSM egységesen lépjen fel a kisebbségbe szakadt nemzeti cserkészszövetségek érdekében, és a jelenlegi problémára megnyugtató megoldást keressenek ahhoz, hogy az egy nemzethez tartozó cserkészszövetségek közösen képviseltethessék magukat a világszervezetben, és egy ernyÅ‘szervezet (fórum) keretében ismerjék el Å‘ket a régió cserkészetének képviselÅ‘jeként.

Salló EmÅ‘ke, külügyi vezetÅ‘
Romániai Magyar Cserkészszövetség
 

Megjelent: Erdély Ma

2008. november 10.

A Romániai Magyar Cserkészszövetség június 29-én, vasárnap, jótékonysági koncertre készül Sepsiszentgyörgyön. A koncert szervezésével az adománygyűjtést szeretné segíteni a 22 éves cserkész, Vita Tímea számára.

Tímeának 150-200 ezer euróra van szüksége, hogy szívátültetéssel megmentsék az életét. Ennek érdekében a tordai, marosvásárhelyi, szászrégeni és szilágycsehi cserkészek közös fellépésre készülnek az elkövetkezÅ‘ hetekben. Erdély több városát végiglátogatva ifjúsági-vallásos énekeket adnak elÅ‘ versekkel tarkítva. Egyes városokban elismert elÅ‘adóművészek is bekapcsolódnak a koncertsorozatba, ezáltal is segítve egy fiatal lány életben maradását.

Az elsÅ‘ elÅ‘adásra vasárnap kerül sor 18 órai kezdettel a sepsiszentgyörgyi belvárosi református templomban, majd a 19 órás szentmisét követÅ‘en a Szent József templomban. Az elÅ‘adáson részt vesz László Károly színművész is egy rövid elÅ‘adással, amely a törött szárnyú kismadár reménységérÅ‘l szól.
 

Az adományokat a templomban található perselyekben helyezhetik el.
Mindenkit szeretettel várunk!

Megjelent: Erdély Ma

2008. június 25.
 

A Betlehemi Láng fénye Karácsonykor szerte Európát bevilágítja. Fényességet, melegséget, szeretetet visz a templomokba, az otthonokba, a szívekbe. 1986. óta minden december derekán Betlehemben, a Születés-kápolna mécsesérÅ‘l gyertyát gyújtanak, és elindul a Láng féltve-vigyázva, Å‘rizve, ápolva, továbbadva kézrÅ‘l-kézre, viharlámpásról-viharlámpásra, elÅ‘bb repülÅ‘ben, majd vonatokon, száguldó országúti autókban, biciklisen, gyalogosan, hogy karácsony estéjére eljuthasson bazilikákba és kis fatemplomokba egyaránt. Olykor faluszéleken virrasztva, várva, hogy fáklyás menet kíséretében vonulhasson be a templomba... Vannak helyek ahol – mikor a falu határát eléri a Láng – megkondulnak a harangok és addig harangoznak, míg a Láng a templomba nem ér... Így vonul, vándorol a Láng, az osztrák cserkészektÅ‘l a magyarországi cserkészekhez, tÅ‘lük Felvidék, Délvidék, Kárpátalja magyarlakta területeire, át a pirosvonalas határokon, s persze Erdélybe, mihozzánk, s majd általunk olyan emberekhez is, akik egyébként kis fenyÅ‘ág mellett, egyedül töltenék a Szentestét...

Az erdélyi cserkészek elÅ‘ször 1993 karácsonyán kapcsolódtak be ebbe a hagyományteremtÅ‘ szent játékba. A nagybányai cserkészek Nagyváradról, zakatoló éjszakai vonaton hozták a Lángot, máskor Magyarországról hozta az Erdélyt „belángoló" cserkészautó. Néhány éve a sepsiszentgyörgyi cserkészek vették át a stafétát és hatalmas mécsesekben szállítják három országon keresztül a lángot.

Az idén december 13-án került sor Bécsben az ünnepélyes lángosztásra. A Romániai Magyar Cserkészszövetség tagjai, a világ minden tájáról összesereglett cserkészekkel együtt vették át a Szeretet Lángját, majd a csikorgóhavas, sokmínuszos éjszakának nekivágva indult a busz – és a Láng - szép karácsonyi küldetésére: hogy Szentestéig bevilágítsa Magyarországot, Erdélyt, Felvidéket, Kárpátalját, Vajdaságot...

Az idén a Duna Televízió is felkarolta az eseményt, így a cserkészekkel együtt öt földrész magyarjaihoz igyekeznek eljuttatni a Szeretet Lángját.

Erdélyben a napokban több helyszínen is sor kerül az ünnepélyes Lángosztó szertartásra, december 20-án, szombaton, 18 órai kezdettel a következÅ‘ városokban.

Sepsiszentgyörgyön a Szent József plébániatemplomban.
Csíkszeredában a Szent Ágoston templom kápolnájában.
Nagyváradon a Szent László templomban.
Székelyhídon, december 21-én, 11 órától
Szamosújváron, december 21-én, 9 órától Örmény Katolikus Székesegyház, 10 órától római katolikus templom, 17 órától református templom. December 23-án egésznapos MezÅ‘ségi Lángosztó Körút.
Kolozsváron december 18-án, 15.30 órától az evangélikus teplomban.
Marosvásárhelyen december 21-én, 18 órától a FelsÅ‘városi Református Egyházközség templomában, ökuménikus istentisztelet keretén belül.

Ezeken a helyszíneken lehetÅ‘ség nyílik arra, hogy bárki hazavigye a lángot, ezért kérünk mindenkit, hogy hozzon magával mécsest, viharlámpát. Mindenkit szeretettel várunk vallási hovatartozástól függetlenül.

A cserkészek minden évben igyekeznek eleget tenni ennek az örömmel vállalt küldetésnek és Karácsony elÅ‘tt eljuttatni minden templomhoz, közösséghez a Lángot, s a karácsony estében-éjszakában a reszketeg kis fények elindulnak majd a gyertyákkal, mécsesekkel az otthonok felé...

Salló EmÅ‘ke, RMCSSZ

Megjelent: Erdély Ma, Népújság, Csíki Hírlap

2008. december 17-19.

Egyetlen ifjúsági szervezet sem maradt meg olyan tartósan, és nem nevelt olyan hatékonyan, mint a százegy éve elindított cserkészmozgalom — hangsúlyozta Szabó Lajos plébános, kanonok a sepsiszentgyörgyi Tanulók Háza udvarán szombaton megszentelt emlékmű avatóján.

A világcserkészet megalapítója, Robert Baden-Powel (1857—1941) emlékére a 2007-es centenáriumi esztendÅ‘ben felállított, Urszuly Sámuel sepsisbükszádi kÅ‘faragó által kidolgozott andezittömbbe elhelyezett rézplakett Petrovits István képzÅ‘művész munkája, az emlékjelállítás kezdeményezÅ‘je a sepsiszentgyörgyi Dr. Kovács Sándor Cserkészcsapat.

Megjelent: Háromszék

2008. december 22.
 

A vajnafalvi református templomban ünnepélyes istentisztelet keretében, amelyen igét hirdetett Kató Béla püspökhelyettes, az Erdélyi Református Egyházkerület fÅ‘jegyzÅ‘je, tegnap kiscserkészeket avattak. Az ünnepségen jelen volt dr. Szesztay Ádám, Magyarország bukaresti nagykövetségének határon túli magyarokért felelÅ‘s másodtitkára és Gaál Sándor, a Romániai Magyar Cserkészszövetség elnöke, valamint a helyi önkormányzat képviseletében Gazda István alpolgármester.

Igehirdetésében Kató Béla illyefalvi tiszteletes egyebek mellett azokra az isteni parancsolatból eredÅ‘ erkölcsi értékekre hívta fel a szép számban megjelent gyülekezet figyelmét, amelyeknek nagy szerepük van a gyermekek és a fiatalság nevelésében, de azt is hozzátette, hogy az ember felebaráti szeretetre való nevelésében legfontosabb a példamutatás. „A cserkészetnek az az igazi nagy erÅ‘ssége, hogy nem csak önmagában szórakoztat, és együtt vannak a fiatalok, hanem Isten igéje, az törvényei és szabályai mindig ott vannak a középpontban. És ez az igazi nagy érték, amelyet ma gyermekeinknek, fiataljainknak adhatunk. A mai fogadalomtétel a fiataloknak egy kezdet, de akik mellettük vannak, és nevelik, tudjanak példaképek lenni” - mondta az egyházvezetÅ‘. Szesztay Ádám a fogadalomtétel elÅ‘tt álló kiscserkészeknek kifejtette, olyannak kell lenniük, mint a hátizsákban az aranytartaléknak, amely akkor kerül el-, amikor elfogy minden elemózsia.

A magunk mögött hagyott március 15-i ünnep kapcsán, a 159 évvel ezelÅ‘tti eseményekre utalva elmondta, hogy PetÅ‘fi és a pesti ifjak a nemzet aranytartalékai voltak. Azért lehettek azok - mondta a diplomata -, mert a kor legműveltebb emberei voltak, mindent tudtak az életrÅ‘l, a magyarságról és a világról, és ehhez a tudáshoz társult az erkölcsük, hűségük, hazaszeretetük. Nagyon pontosan tudták, hogy mit kell tenniük a nemzetért. Úgy is mondhatnánk, hogy nagyon bölcsen szerették hazájukat.

„Ezt a bölcs szeretetet kell elsajátítani nektek is ahhoz, hogy aranytartalékai lehessetek a nemzetnek. Éljetek azzal a lehetÅ‘séggel, amit a cserkészmozgalom kínál, tanuljátok meg bölcsen szeretni mindazt, ami körülöttetek van, a szülÅ‘földet és azokat, akik rajta élnek” - hangsúlyozta Szesztay Ádám. A továbbiakban sor került a fogadalomtételre, amelyen tizenhat kiscserkésszel gyarapodott a most már 48 fÅ‘s kovásznai HavadtÅ‘-i Sándor Cserkészcsapat. Végezetül Gaál Sándor, a Romániai Magyar Cserkészszövetség elnöke röviden ismertette a cserkészmozgalom történetét, amely éppen idén ünnepli megalakulásának századik évfordulóját, illetve létrehozójának, lord Robert Baden-Powell születésének 150. évfordulóját. Az ünnepség szeretetvendégséggel ért véget.

Megjelent: Bodor János, Háromszék

2007. március 19.
 

A sikeres adventi kézművesnapok után a sepsiszentgyörgyi Tanulók Háza húsvét elÅ‘tt is közös ünnepi készülÅ‘dést szervez. Nem csak tojásírásról, -festésrÅ‘l van szó, az egyházak képviselÅ‘i beszélnek a gyermekeknek húsvét jelentÅ‘ségérÅ‘l, és néprajzosok ismertetik a húsvéti szokásvilág egy-egy szeletét.

Az ifjúsági igazgatóság és cserkészek is részt vesznek a szervezésben, gyűjtik már a kellékeket az ingyenes kézműves-foglalkozásokhoz, és felhívják azok figyelmét, akik részt kívánnak venni az április 3-6. közötti tojásíró délutánokon, hogy Å‘k is gyűjtsék a kifújt tojásokat, csupán ennyivel kell hozzájárulniuk.

Megjelent: Háromszék

2007. március 27.
 

Nyolcadik alkalommal szervezte meg Szamosújváron a Csodaszarvas nyomában elnevezésű országos rovásírásversenyt a Romániai Magyar Cserkészszövetség. Az öt kategóriában lezajlott verseny legjobbjai között ott voltak a csíkszeredai cserkészek is.
Az Ady Endre Cserkészcsapat két tagja, Dávid Orsolya és Incze Ágnes kimagasló eredményt, elsÅ‘-, illetve harmadik helyezést ért el a legtöbb tudást igénylÅ‘ kategóriában – tájékoztatta lapunkat Salló EmÅ‘ke csapatvezetÅ‘. Mint elmondta, ezen a szinten nemcsak a betűket kell ismerni, hanem az összevont, rövidítéses rovásírást is, ami már komoly szaktudást igényel. Ugyanakkor a rovástörténelem és a rovásemlékek ismerete is szükséges, valamint tudni kell a számrovás titkait is. „Aki ezt a kategóriát eléri, már rovásmesternek számít” – részletezte Salló. A rovásírásversennyel egy idÅ‘ben zajlott az országos nyomozójáték is, a mozgalom százéves évfordulója tiszteletére. A város területén szétszóródott fiatalok az alapító Lord Robert Baden-Powell életútját követték nyomon. Az izgalmas és leleményességet követelÅ‘ játékban a 11–17 éves cserkészkorosztály vehetett részt legtöbb 10 fÅ‘s csoportokban. A stratégiai játék sikerét mutatja, hogy a megmérettetésre közel 20 csapat jelentkezett. A rendezvény végén a cserkészcsapatok koszorút helyeztek el a szamosújvári temetÅ‘ben az alapító emlékplakettje elÅ‘tt. Idén ünneplik születésének 150 éves évfordulóját.
A Cserkészszövetség centenáriumi ünnepségsorozata április 28-án Sepsiszentgyörgyön folytatódik, ahol leleplezésre kerül Lord Robert Baden-Powell köztéri szobra.

Megjelent: Rédai Botond, Csíki Hírlap

2007. április 18.

Idén ünnepli megalakulásának 100. évfordulóját a cserkészmozgalom, és ez év nyarán elsÅ‘ alkalommal vesznek részt erdélyiek a cserkész-világtalálkozón, a dzsemborin. Erdélyben 1990 februárjában alakultak újra a cserkészcsapatok. Jelenleg 12 megye 53 helységében 131 bejegyzett csapatot foglal magába a Romániai Magyar Cserkészszövetség (RMCSSZ), közel 3000 tagot számlálva.
A cserkészmozgalom 1907-ben kezdÅ‘dött egy élménydús táborral, amelyet a Bi-Pi-nek becézett Lord Baden-Powell of Gilwel szervezett 20 fiú számára a La Manche csatorna egy kis szigetén, Brownsea-n. A cserkészet mindenki elÅ‘tt nyitott, nemzeti, faji, vallási megkülönböztetés nélkül, önként vállalt, politikamentes, istenhitre alapozott nevelÅ‘ mozgalom. Napjainkban a világ legnagyobb ifjúsági mozgalma, a világ 216 országában működik egységes elvek alapján.

Bi-Pi-nek, a cserkészet alapítójának nevelési nézetei 1909-ben már Magyarországon is elterjedtek. Erdélyben 1911-ben alakult meg az elsÅ‘ cserkészcsapat Székelyudvarhelyen, aztán fokozatosan terjedt más nagyvárosokban is. Az I. világháború szétzilálta a kezdeményezéseket, de azt követÅ‘en a mozgalom ismét erÅ‘re kapott, immár a román cserkészszövetség égisze alatt. A kommunizmus évei alatt betiltották a cserkészetet, de mint már említettem, Erdélyben 1990 februárjában újraalakultak a csapatok. Az erdélyi magyar cserkészet célja, hogy istenhitre való neveléssel a fiatalok lelki, fizikai és szellemi adottságait, valamint szociális érzékét fejlessze. A nemzet népi kultúrájának és történelmének megismerése, ápolása mellett, arra neveli a fiatalokat, hogy jellemes egyénekként hasznos és példamutató tagjai legyenek a helyi közösségeknek, a magyarságnak és az emberiségnek. Ezáltal a szülÅ‘föld iránti ragaszkodást és a megmaradást is tudatosítja, erÅ‘síti.

A cserkészek 6-8 fÅ‘s kiscsoportokba, Å‘rsökbe szervezÅ‘dve tevékenykednek, az önnevelést helyezik elÅ‘térbe, a cserkésztörvények, a fogadalomtétel, a cselekedve, játszva tanulás, a természet közelsége, a testvéries, baráti légkör, a jó példát mutató, képzett vezetÅ‘k által. A cserkészélet szeptembertÅ‘l júniusig az Å‘rsök heti 1-2 órás összejövetelei keretében, valamint a csapatok helyi, körzeti, kerületi vagy országos szintű rendezvényein zajlik. Minden év nyári szünidÅ‘jében 10-12 napos nagy tábort szerveznek, mely alkalmat ad a természetben zajló nomád életformával való ismerkedésre. Mindezek mellett szaktáborok, külföldi túrák, nemzetközi táborok várják a rátermett és érdemesült tagokat.

Az idei, 21. cserkész-világtalálkozót Londonban egy 400 hektáros területen, a Hylands Parkban, Essexben szervezik, itt tölt 12 napot a centenáriumi ünneplés és a nemzetközi barátság jegyében a világ minden szegletérÅ‘l érkezÅ‘ 40 ezer cserkész. A dzsemborin a fiatalok számára lehetÅ‘ség nyílik arra, hogy megosszák ismereteiket, kalandos elfoglaltságban vegyenek részt, szembenézzenek azokkal a problémákkal, amelyek ma a világot foglalkoztatják, miközben megismerkednek egymás kultúrájával és vallásával.

A világtalálkozón Erdélyt 23 fiatal képviseli (egy fiú és egy lány Å‘rs 9-9 fÅ‘vel, egy-egy Å‘rsvezetÅ‘vel, valamint egy rajvezetÅ‘vel, továbbá ketten a nemzetközi kiszolgáló csapatban kapnak szerepet), akik a felvidéki, vajdasági és külföldi magyar, valamint anyaországi cserkészekkel együtt alkotják a Magyar Dzsembori Csapatot. Az erdélyi kis csoport egy fél rajt tesz ki, a másik fele magyarországi cserkészekbÅ‘l tevÅ‘dik össze. A részt vevÅ‘ fiatalok szigorú elméleti és gyakorlati felmérés alapján kerültek be a csapatba: általános műveltségi, fizikai, leleményességi, valamint idegennyelv-ismereti feltételeknek kellett eleget tenniük. Öt hétvégén készülnek fel a nagy világtalálkozóra, melyek során általános műveltségi, nyelvi, csapatépítési és gazdasági képzést kapnak a cserkészek.

A gazdasági képzés a szponzorkereséshez szükséges, ugyanis egy személy költsége 260 ezer Ft vagyis 3562 lej. „Ez az öszszeg még a magyarországi szülÅ‘k számára is megterhelÅ‘, az itteniek számára pedig kifizethetetlen” – nyilatkozta az egyik résztvevÅ‘. E nagy összeg elÅ‘teremtése érdekében több támogatót kerestek, keresnek fel a világtalálkozóra készülÅ‘ erdélyi cserkészek.

Megjelent: Dénes Teréz, Csíki Hírlap

2007. május 3.
 

Május 5-én Erdély tíz városában, közel 350 gyerek vett részt a Magyar Ifjúsági Tanács által kezdeményezett vetélkedÅ‘ elsÅ‘ szakaszán. Az Adj, király, katonát! nevet viselÅ‘ vetélkedÅ‘ legfÅ‘bb célja, hogy a résztvevÅ‘kben az összeállított szöveggyűjtemény és a verseny próbái során felértékelÅ‘djön a család szerepe. A vetélkedÅ‘k által a családközpontú életszemlélet közvetítése a cél, és a gyermek szerepének kihangsúlyozása a család, a társadalom szempontjából.

A verseny a IV–VII. osztályos tanulókat célozta meg. Csíkszeredában 24 versenyzÅ‘ jelent meg a József Attila Általános Iskola dísztermében megrendezett regionális szakaszon. A két műsorvezetÅ‘ tanító néninek – András Ibolyának és Fazakas Tündének – köszönhetÅ‘en mindvégig jó hangulat uralkodott a teremben, a gyerekek beleképzelték magukat az egyes családtagok szerepébe. A véletlenszerűen kialakított kis csoportok egy-egy család nevét vették fel és ezen belül megtalálta mindeni a neki megfelelÅ‘ szerepet. A játékos próbák közül a Legyen Ön is nagycsaládos játék aratta a legnagyobb sikert. A népszerű televíziós műsor mintájára megszerkesztett játék során a közönség segítségét is igénybe vehették a fiatal játékosok. Az elbíráló bizottság tagjai, Takács Éva újságíró, Dánél Sándor a Csíkszeredai Nagycsaládokért Egyesület elnöke, valamint Solti Imre cserkészvezetÅ‘, a különbözÅ‘ próbákban nyújtott teljesítmény alapján választotta ki a három legügyesebb versenyzÅ‘t, akik a június 2.-i országos döntÅ‘n képviselik a csíkiakat. A csíkszeredai Geréd Bíborka, valamint a csíkdánfalvi Fülöp Orsolya és Balázs Krisztina bizonyult a legtalpaesettebbnek.

Dánél Sándor elnök az egyesület nevében a három legügyesebb versenyzÅ‘nek különdíjat adott át. Csapatversenyben pedig a Behódolók csapata lett a gyÅ‘ztes, akik között csíkszeredai és csíkdánfalvi gyerekek versenyeztek.

Megjelent: Erdély Ma

2007. május 7.

Száz évvel ezelôtt egy afrikai szolgálatból hazatérÅ‘ angol katonatiszt indította el a cserkészmozgalmat. Lord Robert Baden-Powell az ifjúság kalandvágyára és romantikus hajlamára alapozta jellemnevelÅ‘ rendszerét, amellyel talpraesett, testben és lélekben egészséges, jellemes fiatalokat nevel.

Az új mozgalom futótûzként terjedt el a világon. Magyarország az elsõk között volt, ahol nevelõk és vezetõ államférfiak, élen olyan személyiségekkel, mint gróf Teleki Pál és Sík Sándor, felismerték, hogy egy cserkészszellemû fiatalság megalapozhatja az életképes, szilárd erkölcsi alapokon nyugvó, sikeres társadalmat. Kidolgozták a magyar cserkészet rendszerét, kiegészítve a Baden Powell-i alapokat egy jellegzetesen magyar színezettel. Sík Sándor szavaival megfogalmazva, a magyar cserkészet célja „emberebb emberek, magyarabb magyarok” nevelése. Egy évszázada, hogy BíPi 1907 augusztusában az angliai Brownsea Islanden megtartotta az elsõ tábort. Ma, amikor néha túlhaladottnak érezzük a cserkészet eszményeit, látnunk kell, hogy a világon 40 millió cserkész él 216 országban (2007. januári adat). Azok száma pedig, akik valaha bekapcsolódtak a mozgalomba, meghaladja a 250 milliót.

A romániai magyar cserkészek Sepsiszentgyörgyön, a Szent György-napok programjához igazodva ünnepelték alapítójuk, Lord Robert Baden-Powell születésének 150., és a cserkészmozgalom kialakulásának 100. évfordulóját. Sárkányölõ Szent György a cserkészet védõszentje is. Az ünnepségen a sepsiszentgyörgyi Gyermekek Palotája kertjében emlékmûvet állítottak az alapító tiszteletére. Az ünnepi alkalommal beszélgettem Gaál Sándorral, a Romániai Magyar Cserkész Szövetség elnökével:

– Erdélyben mikor kapcsolódtak be a cserkészmozgalomba?

– Már 1912-ben bekapcsolódtak, tehát röviddel a megalakulás után. Legalábbis ezt az idõpontot tartjuk a magyar cserkészet kezdetének. 1912. december 28-án alakult meg a Magyar Cserkészszövetség. Kezdetben szétszórtan, nagyobb városokban mûködtek cserkészcsapatok, de az „izmosabb” mozgalom az újjászületést követõen, 1990 után alakulhatott ki. Jelenleg 70 mûködõ csapatunk van kb. 2500 cserkésszel. A mozgalom irányítását elsõsorban lelkipásztorok, tehát az egyház vállalja fel ma is. Továbbá nagyon sok pedagógus is bekapcsolódik és vállal csapatvezetõi munkát, de más területekrõl is jelentkeznek szervezõk, így mérnökök, szakmunkások, technikusok.

– Egységes-e a célkitûzés a világ valamennyi cserkészének, megvalósulhat-e, és milyen sajátos feladatokat vállal az erdélyi magyar cserkészet?

– A cserkészet célkitûzése világszerte ugyanaz: Isten, Haza és Embertársaid iránti szeretetre való nevelés. Persze emellett a nemzetiségi sajátosságokat mindenütt megélik, a hagyományokat és kultúrát másként jelenítik meg a világ népei, így mi magyarok is.

– Isten és haza hogyan fogalmazódik meg az erdélyi magyarok számára?
Ez valóban kényes kérdés, mert a haza kérdése bizony problémákat vetett fel a szervezet bejegyzésekor. 1990-ben a fogadalmunk megszövegezésénél elég keményen ránkkérdeztek, és a román hatalom számára elfogadhatóan kellett meghatározni a haza fogalmát. Fogadalmunkban így szerepel: a román haza iránti szeretetre nevelés. Ez természetesen sem a nemzeti, sem a nemzetiségi hovatartozáson nem változtat, és hál’istennek a tizenhét év alatt nagyon jó együttmûködést sikerült kialakítani a Kárpát-medence minden magyarlakta területével, illetve a nagyvilágban szétszóródott magyarsággal. A ’90-es évek elején létrehozták a Magyar Cserkészszövetségek Országos Fórumát, amelynek tagja mind a nyolc magyar cserkészszövetség, amely szerte a nagyvilágban és a Kárpát-medencében mûködik. A legfõbb célunk, hogy a gyerekeink minden régióból együtt legyenek, amit nyaranta nagytáborokban meg is valósítunk. A román cserkészcsapatokkal eléggé szórványos a kapcsolat. Azokon a területeken, ahol léteznek román cserkészek is, így Kolozsváron, Marosvásárhelyen, vannak közös tevékenységeink. Székelyföldön nincs román cserkészszervezet, így gyakorlatilag nem létezhet együttmûködés sem. Ami a vallást illeti, fontosnak tartjuk a keresztény értékeket, a hit megélését, és gyakorló vallásosságra neveljük cserkészeinket.

– A cserkészeknek köszönhetõen karácsonykor a legeldugottabb faluba is megérkezik a betlehemi láng. Milyen más, egész Erdélyre kiterjedõ tevékenységeik vannak?

– Régiónként kialakultak a sajátos tevékenységek: Szamosújvár szervezi a rovásírásversenyt, ahol 300-400 gyermek teszi próbára tudását. Marosszentgyörgyön tartják a Dalos pacsirta népdalvetélkedõt – most már CD is jelent meg az itt elhangzott népdalokból. Immár hagyományosan, a Szent György-napok programjában szervezzük a sárkányeregetést és a métabajnogságot Sepsiszetgyörgyön, és ilyenkor Erdély különbözõ területeirõl összesereglenek a cserkészek. A betlehemi lángot évek óta a sepsiszentgyörgyi cserkészek hozzák Bécsbõl. A gyerekeknek felejthetetlen élmény a lángelosztás, hiszen a világ minden tájáról, Európából, Ázsiából, Amerikából érkeznek csapatok, akik átveszik a lángot. Ténylegesen megtiszteltetésnek veszik a gyerekek, ha Nagyváradnál belépve az országba továbbadhatják Erdély minden nagyobb településén, hogy aztán az ottani cserkészek elvigyék a legkisebb falukba is.

– Erdélyben elsõként és egyedüliként emlékmûvet állítottak az alapító tiszteletére. Mi volt a cél?

– Az emlékmûvel azt szerettük volna tudatni a világgal, hogy bár országosan kissé mellõznek bennünket – állami támogatásban nem részesülünk, mert nemzetiségi alapon szervezõdtünk –, képesek vagyunk és akarunk élni. Az emlékmû egy andezit kõtömb, rajta bronzplaketten az alapító BíPi neve (Lord Robert Baden-Powell, a cserkészet alapítója) és néhány adat az életébõl, mindez magyar, angol és román nyelven. A kõtömb mellett kopjafa emlékeztet a cserkészmozgalom száz esztendejére. A nagy munkát a sepsiszentgyörgyi dr. Kovács Sándor-cserkészcsapat vállalta, tény, hogy úgy koldultuk össze a szükséges 5000 lejt a megvalósításhoz.
Az emlékmû, amelynek felavatására április 28-án került sor, ott áll a Gyermekek Háza, a volt Református Iskola kertjében, emlékeztetõül és hívogatóként: a cserkészet nevelõ célja ma is idõszerû, érdemes figyelni rá, kipróbálni, bekapcsolódni.

Megjelent: Oláh-Gál Elvira, Csíki Hírlap

2007. május 8.
 

Huszonkét erdélyi cserkész vesz részt a nyáron Angliában a XXI. Cserkész-világtalálkozón, a dzsemborin. Az altáboruk kapuja mi lehetne más, mint egy eredeti székely kapu. Az erdélyi népi kultúránkat, hagyományainkat, népviseletünket viszik magukkal Londonba, ahol a világ minden tájáról összesereglÅ‘, mintegy 40.000 cserkész szemlélheti meg értékeinket. Ez az óriási számú cserkész – hat ország kivételével, ahol nincs cserkészet – ugyanazon értékrend alapján éli életét. Itt mindenki egy nagy családhoz tartozik, amelyet a cserkészszellemiség köt össze, úgy ahogy a világtalálkozó jelmondata is hirdeti: „One world, one promise!” („Egy világ, egy fogadalom!”)

A dzsembori világméretű esemény, a cserkészeknek olyasvalami, mint a sportolóknak az olimpia. Négyévenként a világ különbözÅ‘ pontjain kerül megrendezésre, s minden résztvevÅ‘ ország a cserkésztudományokban legjelesebb, hazája kultúráját a legkiválóbban képviselni tudó cserkészekbÅ‘l válogatja össze küldöttségét.

Az erdélyi cserkészek a 600 fÅ‘s az összmagyarságot befogadó Magyar Csapaton belül egy érdekes színfoltot jelentenek. Az altábori székely kapu, az ajándéknak szánt kopjafa rovásírásos felirattal, a kürtöskalács-sütés, a népviselet, mind-mind Erdélyt szimbolizálják. Sokmillió magyar ember szíve dobban majd meg azon a délutánon, amikor a nyitó ceremónián a magyar zászló alatt ott lépkednek majd az erdélyi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai cserkészek is.

A már megszokottnak számító világtalálkozós programok (kultúrák találkozása, globális problémákkal való ismerkedés, akadálypályák, vízi játékok, karitatív munka, nyitó- és záróünnepség stb.) mellett idén megrendezik a Cserkészet Napfelkeltéjét is. Ez az alkalom valójában a találkozóra várt 40.000 cserkész monumentális megemlékezése a mozgalom alapítójáról és a világ elsÅ‘ cserkésztáboráról. Az egykori angol katonatiszt, Lord Baden-Powell ugyanis éppen 100 évvel azelÅ‘tt rendezett tábort szintén az Egyesült Királyságbeli Brownsea szigetén, mára ez a mozgalom az ENSZ mellett a világ legnagyobb szervezetévé nÅ‘tte ki magát, 28 millió taggal. A kiutazók életre szóló élményeket és tapasztalatokat szerezhetnek, megízlelhetik a sokat emlegetett világméretű cserkészbarátságot, és alaposan megismerhetik a rendezÅ‘ országot is.

Megjelent: Salló EmÅ‘ke, Erdély Ma

2007. május 14.
 

A sepsiszentgyörgyi 115-ös számú Bölöni Farkas Sándor Cserkészcsapat szombaton meghitt ünnepség keretében emlékezett fennállásának ötödik és a csapat névadója születésének 165. évfordulójára.

Az unitárius templomban Székely Mónika segédlelkész mondott áhitatot, és köszöntötte az egybegyűlt cserkészeket, majd Bölöni Farkas Sándor-emlékműsort mutattak be. Gödri Judit csapatparancsnok kiemelte a nagy elÅ‘d szerénységét, tenni akarását, másokkal szembeni gyöngédségét ― magával szembeni szigorúságát. A templom mellett felállított kopjafa leleplezése elÅ‘tt Székely Mónika hangsúlyozta a felelÅ‘sségérzetet, mellyel öröklött földünk és társaink iránt tartozunk. A kopjafával, az emlékezés fájával az unitárius cserkészek emléket állítottak nem csak az idÅ‘seknek, hanem a fiataloknak is: „Ne féljünk kimondani: hálából tettük, mert megsegített az Úr." A kopjafaavatás után a vendégek fényképek segítségével ízelítÅ‘t kaptak a csapat eddigi tevékenységérÅ‘l, majd az udvaron elkészített bográcsos krumplipaprikásból megvendégelték Å‘ket. Kézműves-foglalkozással, nyomozójátékkal, métázással és gitározással ért véget az ünnepség.

Megjelent: Józsa Zsuzsanna, Háromszék

2007. június 4.
 

A négy évente megrendezésre kerülÅ‘ világdzsembori idei különlegessége, hogy egybeesik a cserkészet megszületésének 100. illetve az alapító megszületésének 150. éves évfordulójával. Az alapító - a cserkészek által csak Bi-Pi-nek becézett angol katonatiszt (teljes nevén lord Robert Stephanson Smith Baden-Powell of Gilwell) - 150 éve, 1857-ben született Londonban.

100 éve, 1907-ben alapította azt a valláserkölcsi alapon álló, a vezetÅ‘k példmutatásával nevelÅ‘, az egyéni képességeket, készségeket csapaban fejlesztÅ‘ ifjúsági szervezetet, amely ma több mint 36 millió tagjával a legnagyobb nemzetközi ifjúsági szervezet a világon. Az alapítóra, illetve a cserkészet szülÅ‘hazájára való méltó emlékezésképpen Nagy Britannia ad otthont a XXI. Cserkész-Világtalálkozónak, amelyre a világ minden tájáról érkeznek cserkészek. A dzsemborinak jelentÅ‘s diplomáciai értéke is van, hiszem a résztvevÅ‘ országok többsége a legmagasabb állami szinten is képviselteti magát.

A világtalálkozón részt vevÅ‘ cserkészek életkoruk és funkciójuk alapján 6 kategóriába sorolhatók, 1. vannak a 14-18 éves kor közötti résztvevÅ‘k (participant) , 2. illetve felnÅ‘tt vezetÅ‘ik (leader), 3. minden ország csapatának a vezetÅ‘sége (Contingent Menegement Team - CMT), 4. a nagykorú cserkészekbÅ‘l álló, a táborban szolgálatot teljesítÅ‘ Nemzetközi Tábortörzs (International Service Team - IST), 5. a világtalálkozó fÅ‘ vezetÅ‘i, és végül 6. a kiemelt vendégek (Special Guests).

A magyar cserkészeket a a Magyar Dzsembori Csapat (hivatalos megnevezéssel a Hungarian Jamboree Contingent) képviseli, amelynek érdekessége, hogy összetételébe – precedens nélküli esetként - nemcsak magyarországi, hanem az anyaországon kívüli magyar cserkészek is helyet kaptak, így Å‘k is magyar cserkészként vehetnek részt a dzsemborin. További érdekesség, hogy a rendszerváltás óta ennyi magyar fiatal még nem vett részt nemzetközi találkozón. A Magyar Dzsembori Csapat 12 rajjal (bÅ‘vebben: 1 észak-magyarországi, 1 észak-alföldi, 1 dél-dunántúli, 1 nyugat-dunántúli, 2 dél-alföldi, 5 közép-magyarországi, illetve egy fél erdélyi, KMCSSZ (Külföldi Magyar Cserkész Szövetség)-beli, és felvidéki), a CMT-vel (19 fÅ‘) és az IST-csapattal (175 fÅ‘), összesen mintegy 700 fÅ‘vel kíván részt venni a XXI. Világdzsemborin. (A határon túli magyar cserkészek, akik – mintegy hatvanan (ebbÅ‘l 20-an erdélyiek) – FelvidékrÅ‘l, Kárpátaljáról, ErdélybÅ‘l, Vajdaságból, Nyugat-Európából és Amerikából jöttek – három anyaországi rajba szétosztva vesznek majd részt a világtalálkozón).

A Világdzsemborit Nagy-Britanniában, több mint 400 hektárnyi dimbes-dombos vidéken, az Essex-beli Chelmesford területén fekvÅ‘ Hylands Parkban rendezik meg. A táborhely parkok, kisebb erdÅ‘k, tisztások összessége, és 50 km-re van London északnyugati részétÅ‘l, a fÅ‘város központjának az elérése pedig körülbelül egy órányi autóutat jelent.

A Hylands Park 17 altáborból épül fel, ahová 40000 cserkészt várnak a világ 155 országából. A tábor fÅ‘ rendezÅ‘elve, hogy az egyazon nemzethez tartozó rajokat (egy raj létszáma kb. 40 cserkész, a vezetÅ‘kkel együtt) elválasztják egymástól, és összekeverik Å‘ket más országokból származó rajokkal, elÅ‘segítve ezzel a kölcsönös barátkozást ill. más kultúrák, szokások, értékek megismerését is. A 17 altáborból 11-ben lesznek magyar cserkészek, az erdélyi Wass Albert raj a Gleccser (Glacier) altáborban lesz, ahol belga, benini, brazil, chilei, kínai (tajvani), cost ricai, cseh, finn, francia, német, görög, hongkongi, izlandi, ír, olasz, japán, luxembouri, mexikói, holland, holland antilláki, fülöp-szigeteki, portugál, orosz, spanyol, svájci, thaiföldi, trinidad és tobagói, angol és amerikai cserkészekkel táboroznak együtt.

A dzsembori kifejezés egy afrikai törzs nyelvén vidám találkozást jelent. A július 28. – augusztus 8-a között megrendezésre kerülÅ‘ XXI. Cserkészvilágtalálkozó elÅ‘készületei is ezt az óriási baráti találkozást idézik, hiszen a résztvevÅ‘k saját kezűleg készített ajándékokkal, nyitott szívvel, óriási elkötelezettséggel és energiával illetve a már egy éve folyó felkészülésbÅ‘l származó tapasztalatokkal a hátuk mögött vágnak neki a mintegy 12 napos kalandnak, amelynek során lehetÅ‘ségük nyílik az ismerkedésre, csereberére, vízi kalandokra, sziklamászásra, fogadalomújításra, különbözÅ‘ nemzeti ételek és táncok elsajátítására...

Megjelent: Salló Zoltán, Erdély Ma

2007. július 26.
 

Július 26-án útnak indult a magyar csapat. Buszra ültünk és nekivágtunk annak a nagy valaminek, amirÅ‘l a nagyobbak azt állították, hogy felejthetetlen élmény lesz. Az út gyorsan telt. Egy pihenÅ‘nél osztrák cserkészekkel találkoztunk, akik ugyancsak a dzsemborira utaztak. Beszédbe elegyedtünk velük s akkor úgy éreztük, hogy nem is lesz olyan nehéz idegenekkel ismerkedni.

27-én reggel ferryboatra szálltunk, így jutottunk át a lordok földjére. Pár órányi buszozás után megérkeztünk a táborhelyre, ahol sok mosolygós arc fogadott minket, üdvözöltek, megtapsoltak. Jó érzés volt. Három welszi fiú még rugbyzni is megtanította náhányunkat.
VezetÅ‘ink elvittek minket a GLECCSER (GLACIER) altáborba, ami attól kezdve az otthonunkká vált. Itt már sokan laktak, úgyhogy mi is nekiálltunk felhúzni a sátrakat.

KövetkezÅ‘ két napunkat a táborépítés töltötte ki. Felállítottuk a székelykaput, a kopjafát, amit már sokan megcsodáltak. A brazilok még arra is megkértek, hogy fordítsuk le nekik a rávésett idézetet. Egyedi dolognak számít ez a táborban, hiszen csak egy rajban vannak erdélyiek.

Július 28-án volt a dzsembori hivatalos megnyitója. Az összes résztvevÅ‘ egy helyre gyűlt össze, hihetetlen, hogy mennyien voltunk. Akármerre fordította az ember a fejét, mindenhol más zászlót, más cserkészegyenruhát látott, más csatakiáltást hallott.

Vilmos herceg köszöntötte ezt a lelkes és színes társaságot, felvonultatták a résztvevÅ‘ országok zászlóit, volt tüzijáték, majd együtt elénekeltük a JamSongot, a tábor hivatalos indulóját.

Este fergeteges szabadtéri buli volt. KitűnÅ‘en érezte magát mindenki a koncertek mellett. Táncoltunk olaszokkal, brazilokkal, tobagoiakkal, svájciakkal s még az esÅ‘ sem rontotta el a kedvünket. A magyarok igenis tudnak szórakozni, sÅ‘t még a környezetüket is felpezsdítik. Szép esténk volt, kitomboltuk magunkat.

Vasárnap a Trash nevű programon vettünk részt, amely a vártnál sokkal érdekesebb volt. Hulladékokbol kellett tájképet készítenünk, akadálypályán átjutnunk, végül pedig ócskavasból készült hangszereken játszottunk. Ezután kicsit más szemszögbÅ‘l közelítettük meg a hulladéktárolás és –újrahasznosítás témáját.

Mindez még csak a kezdet volt. Sok érdekes rendezvény vár még ránk, sok embert kell még megismernünk. Amerre megyünk, érdekes táborkapuk, színes zászlók, barátságos, mosolygós arcok fogadnak. Ingyen ölelést is bÅ‘ven osztogatnak, vidámság hatja át a levegÅ‘t. Öröm lesz még egy hétig itt lakni, naponta új embereket köszönteni és újra meg újra kiáltani, hogy: JAMBO HELLO!

Megjelent: Maxim Orsolya, Erdély Ma

2007. július 31.
 

Egyedülálló lehetÅ‘séget és nagy megtiszteltetést jelentett az erdélyi cserkészek számára az, hogy a nagyenyedi Maxim Orsolya, a budapesti Bálint Boldizsárral együtt képviselhette a magyar cserkészeket azon a közös fogadalomtételen, amelyet a cserkészet bölcsÅ‘jének nevezett Brownsea szigetén tartottak. A dzsembori egyik kiemelkedÅ‘ rendezvényének számító, augusztus 1-i fogadalomtétel azon a szigeten zajlott, ahol száz évvel ezelÅ‘tt a cserkészet megalapítója az elsÅ‘ cserkésztáborát tartotta. A Cserkészet Napfelkeltéjeként számon tartott rendezvény a Föld minden országában megrendezésre került, ahol cserkészek élnek, helyi idÅ‘ szerint, reggel 8 órakor, melynek központi színhelye az angliai Brownsea szigete volt.

A világtalálkozón az 565 magyar cserkész között 22 erdélyi magyar cserkész is jelen van. A közös fogadalomtételen részt vevÅ‘ Maxim Orsi a következÅ‘képpen számolt be a híres eseményrÅ‘l:

Július 30-án nagy meglepetés ért. Reggelinél tudtam meg, hogy a 600 magyar cserkész közül én vagyok az egyik szerencsés, aki három napra meglátogathatja Brownsea szigetét, és ott töltheti a Cserkészet Napfelkeltéje ünnepséget. Minden nemzet két képviselÅ‘t küldhetett, így én Bálint Boldizsárral együtt utazhattam el.

Aznap este egy kis fogadást rendeztek a 310 kiválasztott tiszteletére, ahol egy kisfilmet láthattunk a szigetrÅ‘l. Már akkor csodás volt látni a „cserkészet bölcsÅ‘jét”, azt a helyet, ahol tulajdonképpen elindult világ nagy részét átfogó ifjúsági mozgalom.

Másnap reggel fájdalmas volt a koránkelés, kegyetlenül hideg volt. Öt órakor minden altábori kapu elÅ‘tt összegyűltek a didergÅ‘ cserkészek, majd gyors ismerkedésbe kezdtünk. Türelmetlenek és kíváncsiak voltunk, de ugyanakkor féltünk is egy kicsit, hiszen idegen emberekkel utaztunk el egy ismeretlen helyre, nem tudtuk, hogy mi vár ránk. Indulás elÅ‘tt Å‘rsökbe osztottak minket (Bulls, Wolves, Curlews, Ravens), ezek az Å‘rsi nevek voltak jelen az 1907-es elsÅ‘ cserkésztáborban is. Mi, a magyarok a Ravens (Holló) Å‘rsbe kerültünk.

A négyórás busz utat húszperces hajókázás követte és már ott is voltunk Brownsea szigetén. Mosolygós vezetÅ‘ink már vártak ránk és együtt mentünk a gyülekezÅ‘térre. Ezen a helyen játszottuk az ismerkedÅ‘ játékokat, utána pedig mi tanítottunk egymásnak csatakiáltásokat, játékokat. Ebéd után elfoglaltuk a sátrainkat, majd salsa-t tanultunk az esti partira. Ez rengeteg viccelÅ‘désre adott lehetÅ‘séget, így igazán feloldódott a hangulat. KitűnÅ‘ este volt, jól éreztük magunkat és alig vártuk, hogy másnap legyen.

Hideg reggelre ébredtünk. A bÅ‘séges reggeli után csoportos foglalkozás következett. Térkép alapján néhány állomáshoz kellett eljutnunk, ahol feladatok vártak ránk. ElsÅ‘ként a mi csoportunk katapultot kellett összeállítson, majd dobolni tanultunk, játékokat játszodtunk, kissé megismertük az arab kultúrát, majd ebéd után egy golfgolyónak kellett olyan pályát építsünk, hogy a lehetÅ‘ leglassabban érjen célba és a végén egy veder vizet szabadítson egy vezetÅ‘ nyakába. Minden leleményességünkre és pontosságunkra szükség volt ennél a próbánál, de végül mégis gyÅ‘zelmet arattunk, alaposan lelocsoltuk a vezetÅ‘t.

Vacsora után ismét buli következett, ezúttal a zene nem volt annyira kitűnÅ‘, de a félórás zsonglÅ‘rműsor kárpótolta ezt a hiányosságot. A zsonglÅ‘rök nagyon ügyesek voltak, labdákkal, fénycsövekkel ügyeskedtek, megérdemelték a nagy tapsot. Ez az este is szerencsésen ért véget, a buli után vezetÅ‘ink gyorsan ágyba (azaz hálózsákba) kergettek, hiszen csupán négy óránk volt alvásra.

Másnap hajnali négy órakor szólt az ébresztÅ‘. Gyorsan becsomagoltunk, majd reggelizni indultunk. Éhesek voltunk, mégis csak egy csokis muffint kaptunk, a konyhás néni azzal vigasztalt, hogy ez csak az elÅ‘-reggeli. A BBC egy kisfilmet készített rólunk (úgy 5 óra tájban), majd egy hosszú játéksorozat után végre nekiláthattunk az igazi reggelinek. Ezúttal ünnepi volt, hiszen szÅ‘lÅ‘t, kivit, ananászt és dinnyét is kaptunk, amit biza nem minden nap eszik egy dzsemboris cserkész…

Kis idÅ‘ múlva minden nemzet megkapta a zászlóját, és kezdetét vette a tulajdonképpeni ünnepély. ZengÅ‘-bongó-csörgÅ‘-zörgÅ‘ felvonulásunk után félkörbe helyezkedtünk azon a helyen, ahol egykor az 1907-es cserkésztábor résztvevÅ‘i álltak. Peter Duncan cserkészvezetÅ‘ ugyanúgy nyitotta meg a Cserkészet Napfelkeltéje ünnepélyt, mint annak idején Banden Powell, a cserkészet megalapítója: háromszor belefújt a kuduszarv kürtbe. Hihetetlen volt, hogy mindannyian ott állunk azon a helyen, ahol száz évvel ezelÅ‘tt kezdetét vette a cserkészmozgalom…az a mozgalom, amely napjainkban hat ország kivételével egybefogja az egész világot. Bi-Pi-re gondoltunk és arra, hogy milyen boldogan tekinthet le ránk az égbÅ‘l tudván: nem volt hiábavaló mindaz, amit tett.

Csodálatos élmény volt, amikor mindannyian a saját nyelvünkön újítottuk meg életre szóló fogadalmunkat. Ilyen lehetÅ‘ség nem adódik minden nap, ezért nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy abban a pillanatban ott lehettünk.
Visszavonultunk a nagysátorba, itt mindannyian kaptunk egy nyakkendÅ‘t, amit aláírathattunk új barátainkkal. Sok jókívánság, szép szó került fel a nyakkendÅ‘inkre, így gondolatban mindig velünk lesznek ezek a kedves emberek.

Délben áthajókáztunk a kikötÅ‘be, majd a négyórás buszút után visszatértünk cserkésztestvéreink közé a dzsembori táborba. Jó volt Å‘ket viszontlátni, mégis hiányoztak nekünk azok, akikkel együtt éltük át ezt a csodálatos három napot…

Megjelent: Maxim Orsolya, Erdély Ma

2007. augusztus 3.
 

Honfoglaló cserkészek szállták meg a VadastetÅ‘t, hét törzsbe tömörülve, hét vezér irányítása alatt táboroznak itt tíz napig. Nappal cserkészruhában vagy a törzseket elkülönítÅ‘ színes pólókban, esténként honfoglaló magyar díszbe öltözve zajlanak a tevékenységek, történelem- és természetismeret, játékok, kirándulások töltik ki a programot.

Kétszázhúsz cserkész nyolc évestÅ‘l nyolcvan évesig vert tábort a VadHonban, hét törzs — Megyer, Nyék, Kér, Keszi, Kürt-Gyarmat, Tarján és JenÅ‘ — alakította ki táborhelyét, komoly munkával kerítették el sátraikat, minden törzsnél zászlók jelzik, merre járunk. Történelmi idÅ‘utazás részesei napi játék szintjén, és este a tábortűznél elÅ‘adott jelenetekbÅ‘l kerekedik ki a VadHon keretmese. A honfoglalás elÅ‘tti idÅ‘kben járunk, amikor a hét magyar törzs az Etelközbe érkezik, és találkoznak a kazárokkal (az Å‘ csapatukat a legidÅ‘sebb cserkészek alakítják). A hét vezér — Álmos, ElÅ‘d, Huba, Töhötöm, Ond, Kond és Tas — úgy dönt, ideiglenesen kazár földön vernek tanyát, de rájönnek, együtt, közös erÅ‘vel a kazárok fölé kerekedhetnek, és így elérhetik Pannónia földjét. Megköttetik a VérszerzÅ‘dés — s ezáltal megfogalmazódik a tábor alapüzenete: összefogásra van szükség a szebb, jobb jövÅ‘ megteremtéséért.

Érdekes, sokak számára teljesen ismeretlen világot teremtettek a VadastetÅ‘n, a gyerekek az elsÅ‘ napokban értetlenül fogadták a számukra semmit sem jelentÅ‘ törzsneveket, addig soha nem hallott kifejezéseket, de az idÅ‘ teltével egyre inkább megbarátkoztak ezekkel, egyre tisztábbá, érthetÅ‘bbé vált a régmúltat idézÅ‘ játék. Jelképekkel, törzsi zászlókkal, a sámánok képviselte Å‘si hittel is megismerkedhettek. Olykor annyira életszerűvé vált egy-egy tábortűz melletti elÅ‘adás, hogy elÅ‘fordult, a legkisebbek Álmos segítségére ugrottak a kazár vezérrel szemben. Portyázni jártak — a nagyobbak Nagyajtára kirándultak, a kicsik a környékkel ismerkedtek —, és megtanulták a portyázás alapszabályait: hogyan kell menetelni, a vadállatokkal szemben viselkedni, csatakiáltásokat gyakorolhattak, ezek szerepét tanulhatták meg, és azt, milyen növények találhatóak ezen a vidéken, melyik miként hasznosítható.

A keretmese és az alaptörténet nem tompítja azonban a tábor cserkészjellegét, hivatalos cserkészmegnyitó is volt, és augusztus elsején, a világ minden tájához hasonlóan, itt is fogadalmat tettek, illetve megújították fogadalmukat a százéves cserkészmozgalom tiszteletére. Az idÅ‘járás beleszólt ugyan a hajnalra tervezett eseménybe, de végül délelÅ‘tt, ugyancsak zuhogó esÅ‘ben, megtörtént a kis és nagy cserkészek fogadalomtétele. Nem hiányzott a métabajnokság, tartottak cserkésztörténeti elÅ‘adásokat, morzeláncot alakítottak, és kézműveskedtek a gyerekek. A vezetÅ‘k tábori fabatkával jutalmazták a kiemelkedÅ‘ cselekedeteket, ezt vasárnap a tábori bazárban használhatják fel, ahol saját munkáikat értékesíthetik, illetve cserkészkellékeket vásárolhatnak majd. Vasárnap délután zárul a tábor, és este a Vadhon mese is véget ér, az utolsó tábortűznél sor kerül a zárómomentumra, amikor Álmos vezér halála után fia, Árpád elindul az immár egységes magyar néppé alakult hét törzs élén Pannóniába elfoglalni a majdani hazát. HétfÅ‘n tábort bontanak a háromszéki cserkészek — idén csongrádiak és békésiek is csatlakoztak hozzájuk, külön törzset alakítva, és eljött néhány budapesti öreg cserkész is —, mindenki hazatér, élménnyel, hittel, tudással gazdagabban.

Megjelent: Farkas Réka, Háromszék

2007. augusztus 3.
 

A Hungarian Csárda az angliai cserkész-világtalálkozó egyik jelentÅ‘s gasztronómiai színfoltja. Magyaros ízek, illatok várják az ide látogató, mintegy 40.000 cserkészt és a napi, több mint 10.000 látogatót.

A tornácos kis faház építése, melynek udvarán egy gémes kút is található, már Magyarországon megkezdÅ‘dött. Hosszas tervezés és egy próbaépítés után a csárda nagy népszerűségnek örvend. Természetesen nem árulok el nagy titkot, ha megsúgom, hogy óriási siker lett ez a kicsi magyar ízsziget. A gulyás, pörkölt, lángos, palacsinta, somlói galuska illata rengeteg táborozót vonz nap, mint nap reggel 10-tÅ‘l 23 óráig.

A dzsembori helyszínére a csárdás csapat elÅ‘bb érkezett, hogy berendezkedjen a napi működéshez. A konyha és a raktár kialakítása nem is olyan egyszerű. Bár több nemzet (összesen 10) készült úgynevezett foodhouse építésével, de csak mi magyarok építettünk „igazi” épületet. A csárda két vezetÅ‘je (Seress Gyuri és Tóth Barna) a tervezéssel, a munkabeosztással és elsÅ‘sorban jó receptekkel készültek a táborozók rohamára.

A csárdában minden feladatot magyar cserkészek látnak el. De az itt dolgozókon kívül találkozóhelye ez a táborban résztvevÅ‘, több mint ötszáz magyar cserkésznek. Reményeink szerint ezzel is a magyar konyha hírnevét öregbítjük.

Itt egész nap szól a népzene és a Csárda mellett rendszeres a magyar néptánc is. A rajok itt adják elÅ‘ a megtanult táncokat, de rendszeresek az esti önszervezÅ‘dÅ‘ táncházak is.

Az ötszázhatvanöt magyar cserkész, köztük 22 erdélyi, nemzeti karaktere a szellemi értékek bemutatásában is jelen van. A tábor World Village nevű részén minden ország csapata megmutathatja a többieknek nemzeti sajátosságait. Mi kézműves és kulturális foglalkozásokat rendezünk, és bemutatunk hazai kutatók eredményeit népszerűsítÅ‘ tudományos kísérleteket is.

Az erdélyi cserkészek raji kapuja pedig egy eredeti, faragott és népi motívumokkal kifestett székely kapu, amely a tábor egyik fÅ‘ ékessége.

Megjelent: Salló EmÅ‘ke, Erdély Ma

2007. augusztus 5.
 

Augusztus 8-án ér véget az angliai Chelmsfordban a XXI. Cserkész-világtalálkozó, melyre 40 000 résztvevÅ‘ gyűlt össze a világ minden részébÅ‘l, hogy együtt ünnepelje a cserkészmozgalom megalakulásának 100. évfodulóját. A rangos eseményen jelen van 565 magyar cserkész is, köztük 22 erdélyi, akik a másfél éves felkészülési idÅ‘szak után élvezik a világtalálkozó programjait.

A Hylands Parkban táborozó cserkészek 17 altáborban helyezkednek el. A tábor fÅ‘ rendezÅ‘elve, hogy az egyazon nemzethez tartozó rajokat (egy raj létszáma kb. 40 fiatal, a vezetÅ‘kkel együtt) elválasztják egymástól, és összekeverik Å‘ket más országokból származó rajokkal, elÅ‘segítve ezzel a kölcsönös barátkozást más kultúrák, szokások, értékek megismerését is.

A dzsembori kifejezés egy afrikai törzs nyelvén vidám találkozást jelent. A július 28 – augusztus 8-a között megrendezésre kerülÅ‘ XXI. Cserkész-világtalálkozó minden részletében ezt az óriási baráti találkozást idézi fel, hiszen a résztvevÅ‘k saját kezűleg készített ajándékokkal, nyitott szívvel, óriási elkötelezettséggel és energiával, illetve a már egy éve folyó felkészülésbÅ‘l származó tapasztalatokkal a hátuk mögött vágtak neki a mintegy 12 napos kalandnak, amelynek során a résztvevÅ‘knek lehetÅ‘ségük nyílik az ismerkedésre, csereberére, vízi kalandokra, sziklamászásra, fogadalomújításra, különbözÅ‘ nemzeti ételek és táncok elsajátítására...

A 17 altáborból 11-ben vannak magyar cserkészek, az erdélyi Wass Albert raj a Gleccser (Glacier) altáborban van, ahol belga, benini, brazil, chilei, kínai (tajvani), costaricai, cseh, finn, francia, német, görög, hongkongi, izlandi, ír, olasz, japán, luxembourgi, mexikói, holland, holland antilláki, fülöp-szigeteki, portugál, orosz, spanyol, svájci, thaiföldi, trinidad és tobagói, angol és amerikai cserkészekkel táboroznak együtt.

Az erdélyi fiatalok a raj kapujaként egy eredeti, faragott és népi motívumokkal festett székely kaput állítottak fel, amely a tábor egyik fÅ‘ érdekessége, rengetegen látogatják. Ugyanakkor az erdélyieket az a megtiszteltetés érte, hogy az augusztus 28-i nyitó ceremónián egy erdélyi ifjú, Szeredai Norbert képviselhette a magyar cserkészeket Vilmos herceg fogadásán.

Szintén egy erdélyi cserkész, Maxim Orsolya, a budapesti Bálint Boldizsárral képviselhette a magyar fiatalokat a Brownsea szigeten szervezett, a Cserkészet Napfelkeltéje nevet viselÅ‘ közös fogadalomtételen. A La Manche csatorna kis szigete, a Brownsea, a cserkészet bölcsÅ‘je címet is viseli, mivel 100 évvel ezelÅ‘tt ezen a szigeten szervezte meg az angol Robert Baden-Powell az elsÅ‘ cserkésztábort. Ezen a szigeten most minden ország képviselÅ‘i közösen újították meg cserkészfogadalmukat, azzal a sok ezer más résztvevÅ‘vel együtt, akik a világ minden táján, ezen a napon, helyi idÅ‘ szerint reggel 8 órakor tettek fogadalmat.

A Hungarian Csárda az angliai cserkész-világtalálkozó egyik jelentÅ‘s gasztronómiai színfoltja. Magyaros ízek, illatok várják az ide látogató, mintegy 40 000 cserkészt és a napi, több mint 10.000 látogatót.

A tornácos kis faház építése, melynek udvarán egy gémes kút is található, már Magyarországon megkezdÅ‘dött. Hosszas tervezés és egy próbaépítés után a csárda nagy népszerűségnek örvend. Természetesen nem árulok el nagy titkot, ha megsúgom, hogy óriási siker lett ez a kicsi magyar ízsziget. A gulyás, pörkölt, lángos, palacsinta, somlói galuska illata rengeteg táborozót vonz nap, mint nap reggel 10-tÅ‘l 23 óráig.

A dzsembori helyszínére a csárdás csapat elÅ‘bb érkezett, hogy berendezkedjen a napi működéshez. A konyha és a raktár kialakítása nem is olyan egyszerű. Bár több nemzet (összesen 10) készült úgynevezett foodhouse építésével, de csak mi magyarok építettünk „igazi" épületet. A csárda két vezetÅ‘je (Seress Gyuri és Tóth Barna) a tervezéssel, a munkabeosztással és elsÅ‘sorban jó receptekkel készültek a táborozók rohamára.

A csárdában minden feladatot magyar cserkészek látnak el. De az itt dolgozókon kívül találkozóhelye ez a táborban résztvevÅ‘, több mint ötszáz magyar ifjúnak. Reményeink szerint ezzel is a magyar konyha hírnevét öregbítjük.
Itt egész nap szól a népzene és a Csárda mellett rendszeres a magyar néptánc is. A rajok itt adják elÅ‘ a megtanult táncokat, de rendszeresek az esti önszervezÅ‘dÅ‘ táncházak is.

Az ötszázhatvanöt magyar cserkész, köztük 22 erdélyi, nemzeti karaktere a szellemi értékek bemutatásában is jelen van. A tábor World Village nevű részén minden ország csapata megmutathatja a többieknek nemzeti sajátosságait. Mi kézműves és kulturális foglalkozásokat rendezünk, és ismertettünk hazai kutatók eredményeit népszerűsítÅ‘ tudományos kísérleteket is.

Megjelent: Salló EmÅ‘ke, Szabadság (Kolozsvár)

2007. augusztus 8.

A tegnap ért véget a cserkészek világtalálkozója Angliában, melyen 161 ország 40 ezer fiatalja vett részt, többek közt a Romániai Magyar Cserkészszövetség képviselÅ‘i. Rengeteg program kínált feledhetetlen élményt a július 27-én elkezdÅ‘dött tábor résztvevÅ‘inek, mely alkalomból a cserkészet megalapításának századik évfordulóját is megünnepelték.

„Nagy szeretettel üdvözöllek benneteket a Dzsemboriról, a Wass Albert raj és minden erdélyi cserkész nevében – áll a szerkesztÅ‘ségünkbe múlt hét végén eljuttatott levélben, amelyet Kasza Tamás, a Romániai Magyar Cserkészszövetség ügyvezetÅ‘ elnöke, a Wass Albert raj vezetÅ‘je küldött – A képviseleti csapat kiválóan állja a sarat, nemhiába egy csapat és akármenynyire is fárasztó, örömteli ez a fáradtság. ElképesztÅ‘en sok lehetÅ‘ség tárulkozik elénk, melyek közül igyekszünk válogatni, míg a központi programok mindegyikét kipróbálni. Még csak az 5. napján vagyunk a tábornak, de máris három kimagasló megtiszteltetés érte a rajunkat.

A Magyar Dzsembori Csapat (MdzsCs) vezetÅ‘ségi gondoskodásának köszönhetÅ‘en a megnyitó rendezvényen rajunk egyik cserkészét választották ki a hivatalos megnyitó zászlóvivÅ‘jének, továbbá Szeredai Norbert (051 sz. Czetz János cscs., Szamosújvár) képviselte a MdzsCs-ot William herceg fogadásán. Maxim Orsolyát (121 sz. Bethlen Gábor cscs., Nagyenyed) érte az a megtiszteltetés, hogy képviseljen bennünket, erdélyi magyar cserkészeket is másodmagával a Brownsea-szigeten megtartott ünnepi fogadalomújításon, a Cserkészet Napfelkeltéje alkalmával. További jó hírekként írom, hogy nem hivatalos források szerint egyike vagyunk a legrendezettebb altábornak örvendÅ‘ rajnak, valamint a tábori újságban megjelent a táborkapunk fotója is, mint a legsikeresebb és legeredetibb látványosságok egyike.” Amint a levélbÅ‘l is kiderül, számos izgalom tarkítja a dzsembori résztvevÅ‘inek mindennapjait, egy beszámolóban ez áll: „a rajok mindegyike kiválóan szórakozik, és el sem hiszik, hogy mi történik velük. Nem érdemes megkérdezni Å‘ket, hogy mi volt a legnagyobb élmény, mert nincs olyan. Minden élmény nagyszerű, a nemzetközi cseréktÅ‘l a kiállítósátras szolgálatig. Új arcok, új nyelvek, egyenruhák és kultúrák. Fáradt mosoly és jókedv sugárzik az ideiglenes városka 40 000 lakójának arcáról. 4 óra alvás, 20 óra dzsemezés, ez ám a szórakozás. Szerintem ember nem örült még annyira a kevés alvásnak, mint mi. SÅ‘t, ha lehetne, nem is aludnánk semmit.” (Gazdag Balázs)

EzelÅ‘tt száz évvel került sor az elsÅ‘ cserkésztáborra, a cserkészet megalapítója, Robert Baden-Powell szervezésében, 20 fiatal részvételével. Mára a cserkészek száma 28 millióra növekedett a világban, akiknek képviselÅ‘i négyévente találkoznak a nagy-britanniai Hylands Parkban a Dzsemborin. Idén elÅ‘ször erdélyiek is részt vehettek a cserkészek világtalálkozóján, a 21. Dzsemborin, szám szerint huszonketten, közöttük menaságiak, csíkszeredaiak, madarasiak. A dzsembori kifejezés egy afrikai törzs nyelvén vidám találkozást jelent, hogy valóban az, kiderül a www.dzsemboricsapat.hu/blog honlapról is.

Megjelent: Székely Judith, Csíki Hírlap

2007. augusztus 9.

A dzsembori világméretû esemény, a cserkészeknek olyasmi, mint a sportolóknak az olimpia. Maga a kifejezés egy afrikai törzs nyelvén vidám találkozást jelent. A négyévente megrendezésre kerülõ világdzsembori idei különlegessége, hogy egybeesik a cserkészet születésének 100., illetve az alapító születésének 150. évfordulójával.

Az alapító – a cserkészek által csak Bi-Pi-nek becézett angol katonatiszt – 150 éve, 1857-ben született Londonban, s éppen 100 éve, 1907-ben alapította az ifjúsági szervezetet, amely ma – több mint 36 millió tagjával – a legnagyobb nemzetközi ifjúsági szervezet a világon.

A XXI. Cserkész-Világtalálkozónak Nagy Britannia ad otthont. Az Essex-beli Chelmesford területén fekvõ Hylands Parkba mintegy negyvenezer cserkész érkezett a világ 155 országából. A világtalálkozón a magyar cserkészeket a 700 fõs Magyar Dzsembori Csapat képviseli. A csapatban anyaországon kívüli magyar cserkészek is helyet kaptak. A mintegy hatvan fõs csoportból húszan erdélyiek, közülük Tuns Paula a nagybányai gróf Teleki Sándor cserkészcsapatot képviseli az eseményen.

Elsõ két napunkat a táborépítés töltötte ki, a Gleccser altáborban. Felállítottuk a székelykaput, a kopjafát, amit már sokan megcsodáltak – írták az erdélyi cserkészek elsõ tábori levelükben. Július 28-án, a dzsembori hivatalos megnyitóján Vilmos herceg köszöntötte a társaságot, este pedig fergeteges szabadtéri buli volt. Táncoltunk olaszokkal, brazilokkal, tobagoiakkal, svájciakkal s még az esõ sem rontotta el a kedvünket. Vasárnap hulladékokból kellett tájképet készítenünk, akadálypályán átjutnunk, végül pedig ócskavasból készült hangszereken játszottunk. S mindez csak a kezdet. Sok érdekes rendezvény vár még ránk, sok embert kell még megismernünk. Amerre megyünk, érdekes táborkapuk, színes zászlók, barátságos, mosolygós arcok fogadnak. Öröm lesz még egy hétig itt lakni...

Köszönet mindazoknak, akik segítették Tuns Paula résztvételét a Világdzsemborin: Szász György (40 000 Ft), dr. Váradi Izabella (5 000 Ft), Simori Sándor (5 000 Ft), Olajos Rolland (100 USD), Kõszeghy István (kerámia ajándéktárgyak), Teleki Magyar Ház (20 font sterling), Mons Medius Investments - Berki Pál, Schneider László (350 RON), a 2006-os Fõtér Fesztivál szervezõi (350 RON), Németh László Gimnázium (300 RON), Melega Péter plébános (200 RON), 15. sz. gróf Teleki Sándor cserkészcsapat (150 RON, ajándéktárgyak), Barcsy Zoltán (120 RON), Jaklovszky György (100 RON), dr. Bónis István képviselõ (100 RON), Lieb József esperes-kanonok (30 RON).

Megjelent: Bányavidéki Új Szó

2007. augusztus 12.

A Magyarok Világszövetsége minden évben, a magyar államalapítás ünnepségére készülve, augusztus 18-án 00:00 órakor meggyújtja a Magyar Összetartozás Lángját a legnagyobb magyar, Széchenyi István szobránál, a Magyar Tudományos Akadémia elÅ‘tt.

Az idén is sor került az ünnepélyes lánggyújtásra, augusztus 18-án a Himnusz eléneklése után, éjfél után öt perccel fellobbant a láng. A köszöntÅ‘k ;s -nnepi m]sort követÅ‘en az ünneplÅ‘k a Semmelweis utcai MVSZ székház elé vonultak, ahol augusztus 20-án 24:00 óráig lobog tovább a láng.

A Magyarok Világszövetsége, a nemzeti ünnep alkalmából összefogásra hívja fel minden magyar figyelmét, szerte a nagyvilágban. A nemzeti összetartozás jelképeként felkérnek mindenkit, hogy ha teheti lakóhelyének fÅ‘terén, vagy lakásának ablakában gyújtson meg egy szál gyertyát.

Az idén is meggyújtják a Magyar Szolidaritás Tüzeit

1933-ban GödöllÅ‘n szervezték meg a cserkészek negyedik világtalálkozóját, melynek keretén belül a világ minden tájáról összesereglett magyar cserkészek Magyar Szolidaritás napot rendeztek. Az elÅ‘re megbeszélt napon a cserkészek tábortüzeket gyújtottak egész Magyarországon és az elcsatolt területeken. . A megbeszélt idÅ‘ben lobbantak fel a szolidaritás lángjai GödöllÅ‘n, a Hargitán, a Tátrában, a Mecsekben, Szabadkán, a Bakonyban. Mindenfelé, ahol magyar cserkészek voltak.

2003 augusztusában, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség felújította e fontos kezdeményezést. Ennek nyomán otthon, a Kárpát-medencében, Kazahsztántól Honoluluig, Svédországtól Rio de Janeiróig, a Föld minden magyarok által lakott részein fellángoltak a tábortüzek, vagy gyertyácskák.

A gyertyaláng vagy a tábortűz mindenhol a helyi idÅ‘számítás szerint augusztus 20-án este 21.00 órakor lobban fel a nemzetközi dátumvonaltól nyugatra, tehát Új-Zéland, Ausztrália vonalától kel útra és végigkíséri augusztus 20-át, Honoluluban alszik ki. Így, amikor Budapesten felröppennek a Szent István napi tűzijáték elsÅ‘ rakétái, a Magyar Szolidaritás Lángja már 11-12 órája van úton és Honoluluig még ugyanannyi órai útja van hátra.

Valószínűleg nincs olyan idÅ‘zónája a Földnek, ahol nem élnének magyarok, így csak szervezés kérdése a megvalósítás: Tábortűz Croydonban, Fillmore-ban, Los Angelesben, egy gyufavillanás a Hargitán, gyertyák a budapesti lakásokban, mécses Dunaszerdahelyen, tábortüzek Rióban, Caracasban, Sydneyben, Münchenben, Oslóban, Torontóban, Krasznahorkán, Calgaryban, New Yorkban vagy KÅ‘rösmezÅ‘n. Azok, akik a budapesti tűzijátékot nézik, a felröppenÅ‘ elsÅ‘ rakétát tekintsék a magyar szolidaritás tüze fellobbanásának.

Kérünk mindenkit, vegyen részt e mozgalomban, és egy pár percre gondoljon az egész világon szétszórt magyar testvéreinkre.
 

Megjelent: Erdély Ma

2007. augusztus 19.

Augusztus 1-én múlt 100 éve, hogy Lord Baden-Powell megszervezte mintegy 20 fiatal számára az elsÅ‘ cserkésztábort az angliai Brownsea szigetén. Ezen a napon reggel 8 órakor világszerte az összes mai és egykori cserkész egyszerre újította meg fogadalmát, amely magyarul így hangzik: „Becsületszavamra fogadom, hogy Isten segítségével kötelességeimet, amelyekkel Istennek, az Egyháznak, hazámnak és Európának tartozom, tÅ‘lem telhetÅ‘en teljesítem, embertársaimnak mindig segítek, és a cserkésztörvénynek engedelmeskedem.” Augusztus 8-ig a jubileum dzsemborija zajlik az egykori alapítás helyszínén. A világ százhatvankét országában működÅ‘, napja-ink-ban 28 milliós taglétszámú nem-zetközi ifjúsági szervezet több mint 32 000 kép-vi-se-lÅ‘-jébÅ‘l az 565 magyar cserkész kö-zött 22 erdélyi magyar cser-kész is jelen van. A tábort Vilmos herceg, Károly fÅ‘herceg, brit trónörökös fia nyitotta meg.

A jeles alkalomból a Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma Teleki Pál Érdemérmet adományozott a 95 éves Magyar Cser-kész-moz-ga-lom-nak. Indoklásképpen kiemelték Teleki Pál szellemében végzett tevékenységét: a ma-gyar ifjúság határokon átívelÅ‘ összefogását, nemzetnevelÅ‘ munkásságát, helytállását, áldozatvállalását a cserkészek világszervezetében, példás magyarságszolgálatát. A kitüntetésrÅ‘l szóló oklevelet és az érdemérmet a Cserkész Napkelte ünnepi rendezvényén Bakos István, az Alapítvány kuratóriumának elnöke adta át a külhoni és anyaországi magyarokat összefogó Magyar Cserkészfórum vezetÅ‘jének a Sztrilich Pál Cserkészparkban. Ugyanakkor Lord Baden-Powell mellszobrának és Teleki Pál tiszteletbeli fÅ‘cserkész fejszobrának a leleplezésével és közös áhítattal ünnepeltek magyar és német cserkészek Az angliai ünnepség magyar résztvevÅ‘inek tudósításai a www.dzsemboricsapat.hu oldalon követhetÅ‘ek.

Megjelent: Udvarhelyi Híradó

2007. augusztus

Szombaton cserkésztoborzót tartott a 44–es számú Dsida JenÅ‘ cserkészcsapat a Kölcsey Ferenc FÅ‘gimnáziumban, amit minden évben a tanévkezdéskor tartanak. A toborzóra közel 30–an jöttek el, cserkészek és cserkészjelöltek egyaránt, de továbbra is várják az érdeklÅ‘dÅ‘ket és a jelentkezÅ‘ket.

Amint azt Boga Ferenc, a 44–es számú Dsida JenÅ‘ Cserkészcsapat parancsnoka elmondta a jelenlévÅ‘knek, a tanévkezdéssel hivatalosan kezdetét veszik a cserkészfoglalkozások is, de míg az iskola a nyár folyamán szünetel, addig a cserkészek számos kiránduláson, tanulmányutakon és érdekes programokon vesznek részt. Idén nyáron a Kölcsey Ferenc FÅ‘gimnázium diákja, a XI–es Gergely Gábor cserkész azon szerencsések egyike volt, akiknek sikerült eljutniuk az Angliában tartott „Jamboree”–ra, azaz a Cserkész Világtalálkozóra.

A cserkésztoborzó így az Angliából hazatért cserkész élménybeszámolójával kezdÅ‘dött. Az elÅ‘adás alatt képekkel illusztrálva mesélte el, milyen helyekre sikerült eljutnia, milyen volt a Cserkész Világtalálkozó, milyen élményekkel gazdagodott. A 2007–es világtalálkozóra több mint 40 ezer cserkész látogatott el a világ minden tájáról. Az elÅ‘adás alkalmával a jelenlevÅ‘k még számos történelmi adatot is megtudhattak, ugyanis képek készültek a cserkészek elsÅ‘ táborhelyérÅ‘l, különleges képeket láthattak Londonról, továbbá a világ egyik csodájáról, a Stonehenge-rÅ‘l. Boga Ferenc cserkészparancsnok elmondta, a Dsida JenÅ‘ cserkészcsapat érdeme is az, hogy Gergely Gábor kijuthatott erre a rangos találkozóra, ahol 23 erdélyi társával együtt képviselhették a Romániai Magyar Cserkész Szövetséget. „Kitartással és sok tanulással mindenki érhet el ilyen eredményeket. Gábor példájából az a tanulság, hogy aki rendszeresen képzi magát és tanul, eljuthat ilyen csodálatos helyekre, és ilyen élményeket élhet át” – mondta Boga Ferenc.

Továbbra is várják az újoncokat. Mint azt Suta Krisztián Å‘rsvezetÅ‘tÅ‘l megtudtuk, azok, akik nem vettek részt a hétvégi cserkésztoborzón, eljöhetnek bármelyik szombaton 14 órakor a Kölcsey Ferenc FÅ‘gimnáziumba. Ott különbözÅ‘ foglalkozások várják Å‘ket, az otthoni és az iskolai nevelés mellett további ismeretekre tehetnek szert egy baráti környezetben, ahol nem számít a kor és a vallási hovatartozás.

Megjelent: Szappanos Andrea, Szatmári Magyar Hírlap

2007. szeptember 17.

Megérkezünk egy napi utazás után egy acéllapokból és kordonokból rögtönzött autóbusz-állomásra (aznap negyvenezer személy érkezett meg), félrepakoljuk a csomagokat, várás közben — míg a vezetÅ‘k regisztrálnak minket — körbeállunk, és játszani kezdünk.

Mintha csak itthon lennénk, de kis idÅ‘ múlva egy portugál, majd egy brazil, végül egy finn csoport csatlakozik. A negyvenes kör lassan százötven emberre bÅ‘vült, és már nem egészen tudjuk követni, melyik nemzet tanítja a játékot. És még kezdetét sem vette a dzsembori!

Negyvenezer ember elsÅ‘re nem is hangzik olyan soknak, de tegyük hozzá, hogy a világ 158 országából voltak résztvevÅ‘k — gyakorlatilag minden olyan országból, ahol a rendszer nem tiltja a cserkészetet —, a világ minden vallása, bÅ‘rszíne, felfogása képviselteti magát, ráadásul mindannyian hasonló értékrendre tettünk fogadalmat (ezért volt lehetséges az is, hogy az egész dzsembori alatt semmilyen rendbontásról nem hallottunk).

Az utcán — mert egy negyvenezer fÅ‘s táborban szükség van utcákra is — bárkivel szóba állhattál csak azért, mert érdekes volt az egyenruhája vagy a viselete, vagy mert szépen mosolygott, vagy semmilyen különösebb indok nélkül megkérdezhetted, honnan van, és ha mondjuk észak-afrikai köztársaságot válaszolt, akkor magyarázhattad neki, hol is van Erdély, vagy ha Csehországot, akkor máris kacaghattál a szemébe: Svejk. Trinidad és Tobago többé nem a focizók senki földje (akiken az elÅ‘zÅ‘ világbajnokságon kacarásztunk), hanem egy jópofa emberke, a németek nem a világháború kirobbantói, hanem vidám figurák ördögi ötletekkel... És lassan az egész világ nem ködös elÅ‘ítéletek halmaza, hanem személyes kapcsolatok sűrű fonadéka...

A program? Kaland és tapasztalat. Kaland: óriástrambulin, és sziklamászás minden szinten, vitorlázás, búvárkodás, akadálypálya.... de nem föltétlen látványos dolog, hanem például szerencsés esetben csocsózhattál olyan emberkével, aki egy szót nem beszélt idegen nyelven, és soha életében nem látott csocsót, de mégis mindenkinél jobb volt. (Hogy aztán, amikor valahogy sikerült kapcsolatba lépni vele, kiderüljön, hogy szudáni.) Vagy nagyot beszélgethettél egy svájcival arról, hogy náluk bizony iskolába járnak ilyenkor a diákok.

Tapasztalat: kipróbálhattunk minden vallást, meditálhattál, leírták a nevedet kínaiul, szkítául, arabul, dobolhattál a buddhistákkal, táncolhattad bármelyik nép tradicionális táncát, ehettél bármelyik nép szájíze szerint, játszhattál japán társasjátékot, festhettél Å‘si török módszerekkel, vagy festettek a bÅ‘rödre hindu hennát, elbeszélgethettél zsidó rabbival, vagy megismerkedhettél jótékonysági szervezetekkel. (Ez elsÅ‘re unalmasan hangzik, de próbáltál valaha tolószékben kosárlabdázni?) Nekem egyik legszebb élményem az volt, amikor elbeszélgettem egy buddhista szerzetessel, és utána részt vettem a buddhista szertartáson. Ekkor már mindenféle elÅ‘ítéletet levetkÅ‘zve egy szempillantásig buddhista lehettem.

Egyszerre jelentettek kalandot és tapasztalatot a vendégvacsorák, amikor egy másik néphez mentünk vacsorázni (vagy Å‘k jöttek hozzánk), és amellett hogy, kiderült, igazából nekünk megy a legjobban a fÅ‘zés, sok érdekes tapasztalatra tettünk még szert. Érdekes volt, hogy a legvallásosabb népek is csak evés elÅ‘tt imádkoznak — velünk ellentétben —, de nem csak ilyen apróságokra terjedt ki a figyelmünk. Egy-egy nagy beszélgetésre is sor került, például az Egyesült Államokban élÅ‘ cserkészekkel, rengeteg elÅ‘ítéletem ellenére pozitív benyomást keltettek. Úgy érzem, évekig kellett volna járnom a világot ahhoz, hogy ennyire megismerjem, és — ami ennél is fontosabb — érezzem, hogy mennyire értékes az, amit otthonról hozok (mint magyar cserkész, mint erdélyi székely, mint európai, mint keresztény), de mennyire érdekes és értékes az is, amit más hoz otthonról.

FelemelÅ‘ érzés volt nap mint nap magyarázni a járókelÅ‘knek, hogy a székely kapu háromszéki specialitás, és hogy a kopjafa eredetileg fejfa volt, felemelÅ‘ volt látni az elismerést és a csodálatot az emberek szemében, ahogy leszálltunk a színpadról egy rövid néptánc után, és elmondani hogy ez bizony székely ruha...
Mint cserkész is rengeteget kaptam. Negyvenezer olyan ember, aki testvérének tekinti a másikat egy helyen, ritka. Érdekes volt megismerni minden egyes szövetség egyenruháját, szokásait. FelemelÅ‘ volt egy pillanatig elidÅ‘zni Bronsea szigetén, ahol ezelÅ‘tt száz évvel Bi-Pi az elsÅ‘ cserkésztábort szervezte húsz fiúnak, elindítva ezzel a cserkészmozgalmat...

Utoljára hagytam a ceremóniákat, mert ezt a legnehezebb megfogni. Másfél órára volt szükség csak ahhoz, hogy a negyvenezer ember összegyűljön. És bár az elÅ‘adások is nagyon ötletesek voltak — egyik legmeghatározóbb élmény volt Bi-Pi unokáját látni —, mégis az a pillanat csalt sok ezer ember szemébe könnyet, amikor együtt fogadalmat tettünk. Mindannyian a saját nyelvünkön mondtuk a fogadalom szövegét, mégis mind együtt voltunk... És az sem semmi, amikor az elÅ‘adás végén egy rengeteg emberbÅ‘l álló, táncoló vonatba keveredsz, elÅ‘tted egy chilei, mögötted egy brazil, és lassan azt sem tudod, hol vagy éppen a kavargó tömegben...

És most elmondhatnám, hogy felejthetetlen volt, és hogy elmondhatatlan, és hogy óriási megtiszteltetés volt az erdélyi magyar cserkészetet elÅ‘ször képviselni, és benne lenni az eddigi második legnagyobb magyar kontingensében (vagy akár azt is: büszke vagyok arra, hogy országunkból több volt a magyar, mint román nemzetiségű résztvevÅ‘). ElÅ‘adhatnám, hogy a világ nagyjai is figyeltek az eseményre: Vilmos herceg nem csak megnyitotta a világtalálkozót, hanem elÅ‘tte tartott egy fogadást, ahová közülünk is bekerültek cserkészek, de a pápa is küldött nyílt levelet, jelen volt a svéd király, és természetesen még rengeteg ország nagykövetsége. Szavalhatnám, hogy ez volt életem legtanulságosabb, -szebb, -meghatározóbb, -bulisabb tizenkét napja, de ezekkel csak közelítem a lényeget. Megfogni nem lehet. Talán azért, mert negyvenezer ember vitte haza...

Megjelent: Kilyén Attila Őrs, Háromszék

2007. szeptember 29.

Egyhetes cserkészvezetÅ‘i képzés helyszíne volt a sepsiszentgyörgyi Tanulók Háza. A tanfolyamot Szemerédi Tibor mérnök, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség elnöke (Bécs) vezette. Lendvai-Lintner Imre a Külföldi Magyar Cserkészszövetség elnöke, Szemerédi Tibor a Külföldi Magyar Cserkészszövetséget képviseli a Magyar Cserkészszövetségek Fórumában.

A Fórum a magyar cserkészszövetségek egyeztetÅ‘- és tanácskozóplatformja. Ebben nyolc szövetség vesz részt, Magyarországról kettÅ‘, a Magyar Cserkészszövetség és a Magyar Cserkész Leányszövetség, azután a szlovákiai, erdélyi, vajdasági és a kárpátaljai magyar cserkészszövetségek, és Horvátországból a Zágrábi Zrínyi Miklós Cserkészcsapat. Ezek alkotják a Magyar Cserkészszövetségek Fórumát, amely a közös magyar cserkészmegmozdulásokat koordinálja. Ilyen például a könyvkiadás, közös táborozások, vízi túrák a Dunán, egyéb közös programok, illetve közös igény a csapatvezetÅ‘képzés felépítése, amely különösképpen a határon túli cserkészvezetÅ‘k számára jelent problémát, mivel nincsenek megfelelÅ‘ kiképzÅ‘ik, illetÅ‘leg a kiképzendÅ‘k száma évrÅ‘l évre kevés ahhoz, hogy azért a két-három vagy akár több személyért tanfolyamot rendezzenek.

Ezért állapodott meg a nyolc elnök, hogy egy vezetÅ‘képzÅ‘ tanfolyamot szerveznek. Ezt a tanfolyamot az idén negyedszer tartották, Sepsiszentgyörgyön elsÅ‘ alkalommal. Eddig volt Felvidéken, Paláston, utána a Vajdaságban, Tótfaluban, majd Nagybányán ezelÅ‘tt két évvel, és mivel a legtöbb jelölt most is ErdélybÅ‘l volt, idén Sepsiszentgyörgyre esett a választás.

A képzésen tizenkét jelölt vett részt a Vajdaságból, FelvidékrÅ‘l és ErdélybÅ‘l. Hét kiképzÅ‘ volt, a Külföldi Magyar CserkészszövetségtÅ‘l hárman, egy-egy a Magyar CserkészszövetségtÅ‘l, a Szlovákiai Magyar CserkészszövetségtÅ‘l s a romániaitól.

CserkészvezetÅ‘-képzés

— Miért éppen Sepsiszentgyörgyre esett a választás?

Szemerédi Tibor: Ez a Romániai Magyar Cserkészszövetség döntése volt. Gaál Sándor ide hívott meg bennünket. Gondolom, ez összefüggött azzal, hogy egy ilyen tanfolyamnak helyiségre és infrastrukturális háttérre van szüksége.

— A képzés mibÅ‘l áll?

— Áttekintést nyújtunk a jelölteknek a csapatvezetés legkülönbözÅ‘bb aspektusaiból. Mind pedagógiai, mind módszertani kérdésekben. Azután jogi tekintetben is eligazítást tartunk. Milyen jogi elÅ‘feltételekkel jár a csapatszervezés, milyen felelÅ‘sségei vannak a vezetÅ‘nek, mire kell ügyelnie a környezetével kapcsolatosan, kapcsolattartás a szülÅ‘kkel, a csapat irányítása a beosztott vezetÅ‘kkel, a csapat pedagógiai tervének a kidolgozása, a munkaterv elkészítése, jellemnevelés, nemzetpolitikai stratégia.

Áttekintést nyújtunk a jelölteknek a csapatvezetés legkülönbözÅ‘bb aspektusaiból. Mind pedagógiai, mind módszertani kérdésekben. Azután jogi tekintetben is eligazítást tartunk. Milyen jogi elÅ‘feltételekkel jár a csapatszervezés, milyen felelÅ‘sségei vannak a vezetÅ‘nek, mire kell ügyelnie a környezetével kapcsolatosan, kapcsolattartás a szülÅ‘kkel, a csapat irányítása a beosztott vezetÅ‘kkel, a csapat pedagógiai tervének a kidolgozása, a munkaterv elkészítése, jellemnevelés, nemzetpolitikai stratégia.

Lendvai-Lintner Imre, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség elnöke, Egyesült Államok: Nem a politikai mezÅ‘vel foglalkozunk, hanem nemzetstratégiai kérdésekkel. A különbözÅ‘ szomszédos országból érkezÅ‘ jelöltek ne csak azt lássák, hogyan viszonyul a cserkészethez a magyar társadalom, hanem hogyan néz ki ez Szlovákiában vagy Erdélyben. Lássa a vajdasági is, hogy a szomszédban hogyan néz ki ez a dolog.

— Az idei százéves cserkészévforduló miként hatott a cserkészmozgalomra? Élénkítette ezt? Ittlétük összefüggésbe hozható az évfordulóval?

— Nem. De elmondhatjuk, hogy a százéves évforduló alkalmával volt egy dzsembori — világtalálkozó — Angliában, amelyen majdnem négyszáz magyar cserkész vett részt. Egynegyedük a határokon túliak közül és külföldrÅ‘l érkezett.
 

Közös értékrend

— Úgy érzem, hogy egyféle, a Magyarok Világszövetségének feladatköréhez tartozó vagy ehhez hasonlatos küldetést is teljesítetek...

Lendvai-Lintner Imre: Erre én úgy reagálok, hogy a cserkészeknek van egy közös értékrendjük. A magyar nemzet minden részében van magyar cserkészet. Mi magyar cserkészek vagyunk. Nem amerikai magyar, nem erdélyi magyar, nem anyaországi magyar — mi cserkészek vagyunk. Mi sok szempontból a nemzetet testesítjük meg. Együttműködünk, megvalósításaink, amíg ezt az anyagi keret megengedi, közösek.

— Viszonylag sokat írtam Teleki Pálról, s eléggé érdesen azokról, akik Å‘t nem kedvelik. Ezt az egész Teleki-ügyet egyes budapesti körök nem nézik jó szemmel. ErrÅ‘l mi a véleményetek?

L.-L. I.: Számunkra ez nem kényes ügy. A cserkészszövetség, azon belül a Külföldi Magyar Cserkészszövetség anyagi támogatást is nyújtott a balatonboglári szobor felállításához. Mindannyian ott voltunk az avatáson. Én mondtam beszédet az ifjúság s a magyar cserkészek nevében. Teleki Pál a magyar cserkészek számára rendkívül fontos személyiség, számunkra rendkívül sokat adott. Példaképünk.

— És mikor lesz Teleki Pálnak szobra Budapesten? S ehhez hozzá tudtok-e járulni erkölcsileg és anyagilag? Rá lehet-e venni erre azokat a budapesti köröket, amelyek meghamisítják vagy félremagyarázzák, csak bizonyos negatív aspektusait hajlandók felszínen tartani Teleki Pál életművének?

— Hogy mikor lesz szobra Teleki Pálnak Budapesten, az más lapra tartozik.
Hogy mikor lesz szobra Teleki Pálnak Budapesten, az más lapra tartozik.

— De ez tÅ‘letek is függ... A Teleki eszmeiségétÅ‘l való pesti „elhajlásnak", a félremagyarázásoknak a kivédése...

— A szobor ügye részben politikai kérdés. Mi a szoborállítást anyagilag is, erkölcsileg is támogatnók.Telekinek mint politikusnak az értékelése nem a mi feladatunk. Teleki számunkra az az ember, aki mint közéleti személyiség a magyar cserkészet élére állt, a magyar cserkészetet a 30-as években fellendítette, és elérte azt, hogy a cserkészetet a magyar közélet fontos szereplÅ‘jévé tette. A társadalom mozgatóerejévé vált.
A szobor ügye részben politikai kérdés. Mi a szoborállítást anyagilag is, erkölcsileg is támogatnók.Telekinek mint politikusnak az értékelése nem a mi feladatunk. Teleki számunkra az az ember, aki mint közéleti személyiség a magyar cserkészet élére állt, a magyar cserkészetet a 30-as években fellendítette, és elérte azt, hogy a cserkészetet a magyar közélet fontos szereplÅ‘jévé tette. A társadalom mozgatóerejévé vált.

Sz. T.: Nagyon lényeges az is, amit TelekirÅ‘l kevesen tudnak: a háború megkezdése elÅ‘tt Å‘ volt az, aki jövÅ‘be mutató módon a magyar cserkészet problematikáját a népi értékek irányába mozdította el. Az indiánromantika és az angolszász, a kiplingi Dzsungel könyve-romantikától a magyar mondavilág, a néprajz s a népdalok, a népi értékek irányába vitte a cserkészmozgalmat. Látnoki képességekkel rendelkezett, mert amikor 1947-ben Magyarországon megszüntették a cserkészszövetséget, felszámolták a cserkészetet, akkor az ottani nevesincs cserkészmozgalom ezen a népi vonalon tudott tovább haladni, s ez lett a belsÅ‘ értékrendszer számunkra külföldön is. Ez hihetetlen vonzóerÅ‘t jelentett. És ez a létünket biztosította, a mozgalmat erÅ‘sítette.

— Számunkra, erdélyiek számára Teleki személyisége a nép-nemzeti értékrend közéletbe építése mellett pluszban azt is jelentette, hogy sor került arra a részleges igazságtételre, amely az elszakított nemzetrészek sávjait és tömbjeit visszakapcsolta az anyaországhoz.

L. I. I.: Teleki ez irányú politikai tevékenységével nekünk sincs bajunk. De ennek az értékelése nem a mi tisztünk. A kisebbségek önrendelkezési joga a mi ügyünk is. Ezt támogatjuk a mi sajátos eszközeinkkel. Jó lenne, ha ez mélyebben és szélesebben is megvalósulna a Kárpát-medencében.

Sz. T.: Amivel nem szeretünk foglalkozni, és amirÅ‘l nem beszélünk, az Telekinek a zsidó törvények megalkotásában betöltött szerepe.

— Ez egy összetett ügy, ez sem úgy fest, mint ahogyan egyesek beállítják...

Sz. T.: A budapesti liberális sajtó ezt összefüggéseibÅ‘l és a kortörténetbÅ‘l kiragadva tárgyalja, ami helytelen.

Megjelent: Sylvester Lajos, Háromszék

2007. november 13.
 

Az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (ERMACISZA) ez évben immár kilencedik alkalommal szervezi meg az erdélyi magyar civil szervezetek fórumát. Minden évben a civil szervezetek számára aktuális témára fordítjuk a figyelmet, így az idén az Európai Uniós források kerülnek terítékre.

Románia 2007- es csatlakozása az Európai Unióhoz új távlatokat nyitott/nyit a civil szféra elÅ‘tt, ugyanis az EU támogatási rendszer egyik legfontosabb prioritása a nonprofit szektor megerÅ‘sítése, fejlesztése. 2007-2013 között az Európai Uniós fejlesztési programok keretében jelentÅ‘s összegek pályázhatók a civil szervezetek által kezdeményezett projektekre. Ezeket a, pályázási kereteket, lehetÅ‘ségeket szeretnénk ismertetni az erdélyi civil szervezetekkel, bemutatva a magyarországi tapasztalatokat is.

A fent leírtak jegyében az október 19-20-án sorra kerülÅ‘ Civil Fórumnak az Európai Uniós Források címet választottuk.

A konferencia munkálatai ez évben is plenáris elÅ‘adások és tanácskozások, illetve tematikus szekcióülések és vitafórum keretében zajlanak. A szekciók munkálatai a fÅ‘ témához kapcsolódó altémák köré csoportosulnak, ezek a következÅ‘k: Civil szervezetek szerepe a munkaerÅ‘piacon, Partnerség, Operatív programok, Alternatív finanszírozások, Közösségi részvétel.

Az erdélyi magyar civil társadalom ez idáig nem használta ki kellÅ‘képpen az EU adta lehetÅ‘ségeket. Ezért a konferencia informáló, nyilvánosságot teremtÅ‘, illetve kapcsolatszervezÅ‘ és együttműködést elÅ‘segítÅ‘ funkcióinak nagy jelentÅ‘séget tulajdonítunk.

A partnerségek fontossága vitathatatlan mind a civil szervezetek hatékonysága, mind pedig az uniós források elérhetÅ‘sége szempontjából, ezért az uniós források ismertetése mellett partnerségi kapcsolatok kialakítását kezdeményezzük anyaországi, délvidéki és felvidéki civil szervezetek meghívásával.

A Civil Fórum résztvevÅ‘i a rendezvényen szerzett tudással és kapcsolatokkal a közjót szolgáló munkájukat, valamint szervezetük anyagi fenntarthatóságát javíthatják.

Amennyiben a rendezvény programja (csatolva) elnyerte tetszését és rendezvényünket hasznosnak tekinti, szeretettel várjuk konferenciánkra. Kérjük, töltse ki az innen letölthetÅ‘ jelentkezési űrlapot, és küldje vissza irodánkhoz október 10-ig.

Ha a rendezvénnyel, illetve részvételével kapcsolatban részletesebb információt igényel, kérjük, mielÅ‘bb jelezze, hogy idÅ‘ben tájékoztathassuk.

Az ERMACISZA kuratóriuma és a társszervezÅ‘k nevében tisztelettel,
Jakab Vilma

szervező

Egri István
 elnök

TársszervezÅ‘k:
Hargita Megye Tanácsa
Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége
Areopagus Alapítvány
Magyar Ifjúsági Tanács
Civitas Alapítvány
Polgártárs Alapítvány
Impuls Consulting Kft.
Romániai Magyar Cserkészszövetség

Megjelent: Erdély Ma

2007. szeptember 20.
 

Hatodszor hozták el a háromszéki cserkészek BécsbÅ‘l a Betlehemi Szeretetlángot, Jézus születésének jelképét, melyet hétfÅ‘n délután Sepsiszentgyörgyön a Gyöngyvirág utcai református gyülekezet imatermében, a bűnbánati istentisztelet keretében adtak át.

Székely István, a Romániai Magyar Cserkészszövetség háromszéki körzetének elnöke ismertette a láng útját: 1986 óta minden december derekán Betlehemben a Születés-kápolna mécsesérÅ‘l gyertyát gyújtanak, és elindul a láng elÅ‘bb repülÅ‘n, majd vonatokon, autókban, gyalogosan, hogy karácsony estéjére eljuthasson templomainkba. Idén is több ezer cserkész vitte a lángot BécsbÅ‘l, a Gusztáv Adolf evangélikus templomból a világ minden részébe.

A tizenöt fÅ‘s háromszéki csapatot vezetÅ‘ Gaál Sándor szövetségi elnök a Háromszéknek elmondta, hogy Bécsben két napot töltöttek a Bécsi Napló, az ausztriai magyarok lapja munkaközösségének vendégszeretetét élvezve, és megnézték a város magyar vonatkozású emlékhelyeit. Érdekességként említette, hogy a magyarországiak is a háromszékieket bízták meg, a lángot Szigetszentmiklóson adták át nekik. Hazafelé jövet Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen fogadták a szeretetlángot. Elhozták a felvidéki cserkészek ajándékát is (a martosi, marcselházi és komáromi reformátusok, illetve a Stefko Katalin Baráti Kör adományát), mintegy száz karácsonyi csomagot, melyeket a moldvai csángóknak továbbítottak.

A sepsiszentgyörgyi ünnepségen a cserkészcsapatok háromszéki, brassói és Hargita megyei képviselÅ‘i átvették a Betlehemi Szeretetlángot, hogy viharlámpásukban, mécsesükben hazavigyék a szeretet, a béke szimbólumát. Így karácsonykor a Betlehemi Szeretetláng Európával együtt Erdélyt is beragyogja.

Megjelent: Józsa Zsuzsanna, Háromszék

2007. december 19.
 

Egy felvidéki cserkész, Lengyel Zoltán adományokat gyűjtött, hogy megsegítse azokat, akik szegénységben élnek. Karácsony másnapján Csángóföldre utazott a marcelházi Lengyel Zoltán, hogy személyesen is felkeresse a karácsonyra általa megajándékozott iskolákat és családokat. A tizenkilenc éves marcelházi fiatalember nyáron 2000 kilométert kerékpározott Erdélyben és Csángóföldön. „Utam során azt tapasztaltam, hogy Moldvában megdöbbentÅ‘ szegénységben élnek az emberek, ezért szerettem volna valamilyen formában segíteni nekik” – mondta lapunknak elutazása elÅ‘tt Lengyel Zoltán.

A fiatalember kétezer kilométeres kerékpártúrájáról több, vetítéssel egybekötött elÅ‘adást is tartott, ezek során pénzt gyűjtött a moldvai falvaknak. „Sajnos, ezek során nem sikerült elegendÅ‘ pénzt „összekalapoznom”, úgy gondoltam, tárgyi adományokat talán nagyobb sikerrel fogok tudni gyűjteni – mondta. – A martosi, a marcelházi, a komáromi református egyházközség és néhány szlovákiai magyar cserkészcsapat segítségével végül 98 doboz ajándékot sikerült összeszednem.” Az ajándékokat Budapesten adták át a Romániai Magyar Cserkészszövetség betlehemi lángot vivÅ‘ küldöttségének, akik átvitték a magyar-román határon, és még az ünnepek elÅ‘tt eljuttatták a rászorulókhoz. Egy érsekújvári adományozó jóvoltából sikerült egy számítógépet is kiküldeni.

„Úgy érzem, legalább ennyivel tartoztam nekik a vendégszeretetünkért. Fontos, hogy ott is tudatosítsák, mennyire lényeges az, hogy magyar iskolában tanuljanak. Remélem, a csomagokban levÅ‘ tanszerek is hasznukra válnak majd” – nyilatkozta az Új Szónak Lengyel Zoltán, aki január 2-ára tervezi a visszatérést. Ez idÅ‘ alatt Lészpedre, KülsÅ‘rekecsinbe, Klézsére, Diószénbe, Lujzikalagorba, Esztufujba, Magyarfaluba, Lábnyíkba, Somoskára szeretne ellátogatni. „Negyven centis hó van ott, és mínusz tizenöt fok, örülök, hogy legalább ott fehér lesz a karácsonyom, ha már itthon nem volt az” – tette hozzá.
 

Megjelent: Kocur László, Új Szó (Szlovákia), Erdély Ma

2007. december 27.

Céltalan az ifjúság egy jó része, nem találja helyét a társadalomban, téveszmék rabságába esik, hamis ,,értékek” szerint rendezi be életét — gyakori panasz a szülÅ‘k és nevelÅ‘k részérÅ‘l. A jelenségnek millió oka van, a nagy, össztársadalmi méretű elbizonytalanodás egy szelete, mely sok gyötrelmet okoz családnak és kamasznak egyaránt, a most zajló életmódváltás fonákjáról nézve bizony nem a legszívderítÅ‘bb látvány.

Mindezt azért bocsátom elÅ‘re, mert a nyáron a cserkészszövetség gelencei jubileumi nagytáborában — 15. születésnapját ünnepelte több országból érkezett cserkésztársak kíséretében — a látogatni érkezett szülÅ‘k nem gyÅ‘zték dicsérni a szervezetet. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a fiúk-lányok életben való elindítására különösen alkalmas a mozgalomban folyó nevelés és önnevelés, a cserkészközösség jótékony hatása.

Ma, amikor a mindent elárasztó önzés jócskán felborította a társadalmi egyensúlyt, s minden létfontosságú kisközösség alapjait veszélyezteti, nem szabad lemondani a közösségépítés meglévÅ‘ formáiról. Itt van például a cserkészet, ajánlom minden elemista vagy kamaszgyereket nevelÅ‘ szülÅ‘ figyelmébe: az önálló életet élÅ‘ cserkészÅ‘rsök és csapatok mázsás terheket vehetnek le vállukról, s egyúttal azt nyújthatják, amire ma sok család bajosan vagy egyáltalán nem képes: egészséges önbizalmat és kollektív öntudatot, olyan társaságot, mely kigyensúlyozottá teheti gyermeküket. A szabadság elsÅ‘ foka, ha a minket elárasztó elÅ‘ítéletek, a fogyasztói tömegtársadalom sok felesleges erkölcsi kacatjával le tudunk számolni. Példaképpen a szövetség tavalyi évének mérlegét ajánlom figyelmükbe.

Mit végzett a szövetség, és kik álltak melléje támogatókként? Tudni kell ugyanis, hogy a szövetség magyar ágát a román állam még mindig nem részesíti az Å‘t megilletÅ‘ támogatásban. A vérlázító diszkrimináció valahogyan nem ébresztett kellÅ‘ figyelmet érdekvédelmünk berkeiben sem. Nagy haladás viszont, hogy a Kovászna megyei tanács felajánlott számára egy állandó táborhelyet a Hatodon, ezentúl ennek kíépítésén munkálkodhat, s ezzel nemzetközi kapcsolatait is inkább ápolhatja, illetve eddigi kb. háromezres hazai tagságát is tovább növelheti.

Íme hát a tavalyi tevékenységek jegyzéke (egy részérÅ‘l beszámoltunk lapunkban), mely kínálati gyanánt is szolgálhat:

A csapatok farsangi találkozókat tartottak februárban, márciusban történelmi vetélkedÅ‘ket, koszorúzásokon és megemlékezéseken vettek részt 1848—1849-rÅ‘l, áprilisban Sepsiszentgyörgyön jubileumi emlékülés és fotókiállítás volt a szövetség megalakulásának 15. évfordulója alkalmából. Sikernek örvendett az országos sárkányeregetÅ‘ és métabajnokság. Szamos­újváron rendezték meg Kárpát-medencei rovásírásversenyt A Csodaszarvas nyomában címmel. Májusban került sor a XI/11. (tizenegy évszázad — tizenegy vármegye) Kárpát-medencei cserkésztalálkozóra Budapesten a Srilich Pál-cserkészparkban több mint 800 résztvevÅ‘vel. Július a kéthetes REGE Emléktábor jegyében telt el Gelencén 400 résztvevÅ‘vel az egész Kárpát-medencébÅ‘l.

A szövetség képviselÅ‘i ott voltak a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség emléktáborában Ipolynyéken, augusztusban pedig kiutaztak az USA-ba a Külföldi Magyar Cserkészszövetség eméktáborozására. Ugyancsak augusztusban ütötték fel Egy csöppnyi remény címmel a szamosújvári és olasz cserkészek karitatív táborát a helyi árvaházakban. Szeptemberben jubileumi megemlékezés és kopjafaállítás volt Szárhegyen, Marosszentgyörgyön pedig a szövetségi népdalvetélkedÅ‘, a Dalospacsirta.

Októberben a Kárpát-medencei RegÅ‘s Találkozón Szigetszentmiklóson hatszázan vettek részt, sokan ErdélybÅ‘l. A tíz- és tizenöt éves csapatok novemberben tartották saját évfordulós megemlékezéseiket, decemberben drogprevenciós és elsÅ‘segélynyújtási továbbképzÅ‘ volt csapatvezetÅ‘knek és segédvezetÅ‘knek, a szövetség tavaly is elhozta és szétosztotta a Betlehemi Lángot BécsbÅ‘l. E tevékenységekben az RMCSSZ támogatói a Communitas Alapítvány, Sepsiszentgyörgy Város Tanácsa, az Illyés Közalapítvány volt.

Megjelent: Háromszék

2006. január 7.

Tizenhat évi viszontagságos, de sikeres pályaszakasz után végre felavathatta elsÅ‘ cserkészparkját is a hazai magyar ifjúsági mozgalom. A háromszéki KÅ‘röspatak fölötti Vadas-tetÅ‘n, üdítÅ‘ havasi környezetben álló egykori utászházat több hónapos felkészülés és tatarozás után múlt szombaton vették birtokukba a Romániai Magyar Cserkészszövetség nevében itt táborozó, illetve egynapos túrára kivonuló sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi, kovásznai, ozsdolai és kézdialmási cserkészcsapatok.

Megjelent: Háromszék

2006. június 21.

A cserkészet 1907-ben egy élményekkel teli táborral kezdÅ‘dött el Brownsea szigetén, amelyet Lord Baden-Powell of Gilwell szervezett 20 fiú számára. A cserkészet mindenki elÅ‘tt nyitott – nemzeti, faji vagy vallási megkülönböztetés nélkül - önként vállalt, politikamentes, Istenhitre alapozott nevelÅ‘mozgalom. Napjainkban a legnagyobb ifjúsági mozgalom: több mint 160 országban kb. 36 millió tagot számlál. Tagjai lelkesen vállalják a cserkészélet élményekben gazdag szépségét: a másokat szeretettel segítÅ‘ szolgálatot, a természetben zajló játékos életet, az együtt-egymásért cselekvést.

A cserkészek által Bi-Pi-nek becézett alapító nevelési nézetei 1909-ben már Magyarországon is terjednek és 1912-ben megalakul a Magyar Cserkészszövetség. Erdélyben 1911-ben alakul meg az elsÅ‘ csapat Székelyudvarhelyen és fokozatosan terjed a nagyobb városokban. Az I. világháború szétzilálta a kezdeményezéseket, de elmúltával ismét beindul a mozgalom a román cserkészszövetség égisze alatt. Az erdélyi cserkészet virágkorát 1940-1944 között élte, a Magyar Cserkészszövetség keretén belül. A kommunizmus évei alatt a kelet-európai térségben betiltották, azonban sok mindent átültettek belÅ‘le a pionírmozgalomba. Erdélyben 1990. februárjában újraalakulnak a cserkészcsapatok. A RMCSSZ-t 1990. májusában jegyzik be a csíkszeredai törvényszéken. Jelenleg 12 megye 51 helységében, 124 bejegyzett csapatot foglal magába, közel 3000 tagot számlálva.

Erdélyi magyar cserkészetünk célja: a fiatalok lelki, fizikai és szellemi adottságainak, valamint szociális érzékének fejlesztése, Istenhitre alapozott neveléssel. Nemzetünk népi kultúrájának és történelmének megismerése, ápolása mellett, arra igyekszünk nevelni a fiatalokat, hogy jellemes egyénekként, hasznos és példamutató tagjai legyenek a helyi közösségeknek, a magyarságnak és az emberiségnek. Ezáltal a szülÅ‘föld iránti ragaszkodást és a megmaradást tudatosítjuk, erÅ‘sítjük.

Mivel foglalkozunk?

A korban egymáshoz közel álló ifjak nagy része az új élmények és kalandok iránt rendkívüli módon vonzódik. Ezen sajátosságukat figyelembe véve, 6-8 fÅ‘s kis csoportokba – Å‘rsökbe - szervezzük Å‘ket. Tevékenységeink során az önnevelést helyezzük elÅ‘térbe, melyet a cserkészetre jellemzÅ‘ nevelési módszerekkel kívánunk elérni.

Ezek a következÅ‘k: cserkésztörvények és fogadalomtétel; cselekedve tanulás; kiscsoportos rendszer; a természet közelsége; rendszeres, ösztönzÅ‘, vonzó és változatos programok; testvéries, baráti légkör; jó példát mutató képzett vezetÅ‘k. A cserkészélet szeptembertÅ‘l júniusig az Å‘rsök heti 1-2 órás összejövetelein, valamint a csapatok helyi, körzeti, kerületi vagy országos szintű rendezvényein zajik. A nyári szünidÅ‘ben kerül sor a 10-12 napos táborozásra. A természetben zajló nomád - robinzoni élet mellett, szaktáborok, nagytáborok, külföldi túrák, nemzetközi táborok várják az arra rátermett és érdemesült cserkészeket.

Ki lehet cserkész?

Bárki, aki vállalja ezt az életformát; a törvények megismerését és elfogadását követÅ‘en pedig fogadalmat Az önnevelés útján törekszik „emberibb embert, magyarabb magyart” (Teleki Pál) faragni magából. E magasztos hivatás kibontakoztatásában az idÅ‘sebb Å‘rsvezetÅ‘k és a 18 évüket betöltött vezetÅ‘k (felnÅ‘tt cserkészek) irányítják – segítik, sok megértéssel és a szeretettel

Mire jó a cserkészet?

A családdal, az iskolával és az egyházzal együttműködve, az egyénre mint teljes személyiségre tud eredményesen hatni és ezáltal a modern világra készíti fel a fiatalokat.
A szereplés technikáját a tábortűznél, a csapatmunkát az Å‘rsi foglalkozásokon, a tervezést, a kivitelezést és az emberekkel való foglalkozást a vezetÅ‘képzÅ‘kön sajátítja el a fiatal. A közösséghez való tartozás élménye által kifejleszti a fiatalokban a szolgálatra való hajlandóságot, a természet megismerése révén elmélyíti az ifjúság vallásos hitét.

2007-ben a mozgalom itt, Erdélyben és világszerte centenáriumát ünnepli, különféle programokkal, eseményekkel.

2007 nyarán cserkészek érkeznek a világ minden szegletébÅ‘l, hogy egy 400 hektáros, különleges helyszínen, az angliai Hylands Parkban, Essexben gyűljenek össze, és együtt ünnepeljék a cserkészet centenáriumát. 12 napon keresztül, július 27-tÅ‘l augusztus 8-ig a dzsembori egy kivételes tábor lesz 40 000 lakója számára, tele programokkal és eseményekkel. Rajtuk kívül további 80 000 látogatóra számítanak.

Ezen az eseményen, amelyen több ember vesz részt, mint az olimpián, összesen 40000 cserkész fog együtt élni 12 felejthetetlen napig az ünneplés és a nemzetközi barátság jegyében, a Hylands Parkban, Angliában. Ez lesz az egyik legnagyobb esemény a szervezet életében. A fiatalok számára lehetÅ‘ség nyílik arra, hogy megosszák képességeiket, kalandos elfoglaltságokban vegyenek részt, és szembesüljenek azokkal a problémákkal, amelyekkel ma a világ szembenéz, miközben megismerkednek egymás kultúrájával és vallásával. Gyakorlati projektekre is sor kerül; helyi közösségekkel dolgozva a cserkészek tartós változást visznek az ott élÅ‘k életébe, és segítenek környezetük jobbá tételében.

A dzsembori egyben fontos világdiplomáciai esemény is. A rendezvény elismertségét jelzi, hogy olyan magas rangú személyek is látogatják, mint egyes országok államfÅ‘i, trónörökösök, vagy nemzetközi szervezetek tisztségviselÅ‘i. XIV. Károly Gusztáv svéd király, aki egyben a Nemzetközi Cserkész Alapítvány (World Scout Foundation) tiszteletbeli elnöke, három napot töltött el országa fiataljai társaságában legutóbb 2002-ben, a 20. dzsemborin. Ennek az elÅ‘zÅ‘ világtalálkozónak kiemelkedÅ‘ diplomáciai eseménye volt a megnyitóhoz kötÅ‘dÅ‘ fogadás, ahol az országok thaiföldi nagyköveteinek többsége (mintegy nyolcvan fÅ‘) megjelent, és az egyes országok kontingensvezetÅ‘ivel közösen töltötték az estét, majd együtt vettek részt a megnyitó ceremónián.

A világtalálkozón Erdélyt 21 fiatal fogja képviselni, akik a felvidéki, vajdasági és külföldi magyar, valamint anyaországi cserkészekkel együtt alkotják a Magyar Dzsembori Csapatot. A 12 rajból álló Magyar Dzsembori Csapat, a válogatót sikeresen teljesítÅ‘, mintegy 600 cserkészbÅ‘l tevÅ‘dik össze. Mi, erdélyi cserkészek, a Wass Albert nevet viselÅ‘ rajnak vagyunk a tagjai másik, két budapesti Å‘rssel együtt.

Ez a centenárium kitűnÅ‘ lehetÅ‘ség lesz arra, hogy: megmutassuk a cserkészet egységét, elÅ‘segítsük egy sokkal békésebb világ, megteremtését értékes és hasznos tapasztalatokról gondoskodjunk, megmutassuk a természet és környezetünk iránti elkötelezettségünket, megmutathassuk a társadalom minden közössége iránt megnyilvánuló érzékenységünket. Ugyanakkor a csapat két legfontosabb célja, hogy sikeresen képviselje hazánkat, illetve, hogy segítse az itthoni cserkészetet.

Salló EmÅ‘ke csv., a RMCSSZ külügyi vezetÅ‘je

Megjelent: Erdélyi Napló

2006. december 5.

ElÅ‘ször is, mi is az a dzsembori, vagy angolosabban jamboree? A dzsembori szó egy afrikai törzstÅ‘l ered, jelentése vidám összejövetel. Így nevezik a cserkészeknek az olimpiához hasonlóan négyévente megrendezésre kerülÅ‘ világtalálkozóját. A legközelebbi, a huszonegyedik cserkész-világtalálkozó háromszoros évforduló: 100 éve, 1907-ben volt az elsÅ‘ cserkésztábor Brownsea szigetén, 1857-ben, 150 éve született Bi-Pi, a cserkészmozgalom alapítója, az angol felnÅ‘tté válás kora pedig a 21 év. Ezzel már elmondtuk azt is, hogy hasonlóan az elsÅ‘ cserkésztáborhoz, Angliában szervezik a huszonegyediket is. Három helyszínen több mint negyvenezer cserkész vesz részt szinte a világ minden országából (216), közülük harminckétezer cserkész tizennyolc éven aluli.

Ez egy különleges dzsembori lesz mindenkinek, de nekünk még különlegesebb, mert erdélyi magyar cserkészeknek most adatik meg elÅ‘ször a lehetÅ‘ség, hogy részt vehessenek a világtalálkozón. Mi a magyar kontingenssel, a magyarországi cserkészszövetség szárnyai alatt megyünk, huszonegyen Erdély különbözÅ‘ városaiból - MarosvásárhelyrÅ‘l, Csíkszeredából, Tordáról, NagyenyedrÅ‘l, Szamosújvárról, Szatmárné¬meti¬bÅ‘l, KézdivásárhelyrÅ‘l, és ketten képviseljük Sepsiszentgyörgyöt. Az erdélyi csapatba csak azok kerülhettek be, akik a válogatón bebizonyították rátermettségüket. A világtalálkozóra való felkészülés októberben kezdÅ‘dött, amelynek során igyekszünk elsajátítani mindazon fontos tudnivalókat, melyekre szükségünk lesz.

Mondhatná az olvasó, hogy ez így mind szép és jó, de mi történik ott, a táborban? A világtalálkozón lehetÅ‘ség nyílik minden népcsoportbelinek alaposan bemutatkozni, mivel mindenki egyben ,,követe” is szülÅ‘városának, nemzetének. Mi Angliába magunkkal visszük az erdélyi néptáncokat, a kürtÅ‘skalácsot, de még a székely kaput is. Kalandos elfoglaltságokban vehetünk részt, és szembesülünk azokkal a problémákkal, amelyekkel ma a világ szembenéz, miközben megismerkedünk egymás kultúrájával és vallásával. Gyakorlati programokra is sor kerül, a helyi közösségekkel együtt segíthetünk környezetünk jobbá tételében, maradandó változásokat eszközölve. A legmeghatóbb minden bizonnyal a Cserkészet Napfelkeltéje elnevezésű program lesz, amikor napfelkeltekor egyszerre újítja meg az összes táborlakó a cserkészfogadalmat, és a médián keresztül tartva a kapcsolatot, még sok ezer cserkész a világon mindenhol.

Sepsiszentgyörgyöt, az itteni cserkészetet képviselni a világtalálkozón számunkra kiváltság és megtiszteltetés.

Megjegyzés:
A táborban való részvétel tetemes összegbe kerül, amelynek egy része minket, résztvevÅ‘ket terhel, egy másik hányadát azonban támogatásokból kell elÅ‘teremtenünk. Ezúttal kérjük a cégeket, civil szervezeteket, magánszemélyeket, hogy lehetÅ‘ségükhöz mérten támogassanak.

Kilyén Attila Örs és Borbáth Endre

Megjelent: Háromszék, KovakÅ‘ melléklete

2006. december 16.
 

Április 16.-án, pénteken rendezték meg az ötödik alkalommal a Csodaszarvas nyomában címet viselÅ‘ Országos Rovásírásversenyt. A rendezvény szervezÅ‘je a szamosújvári 51. Czetz János cserkészcsapat volt, akik elsÅ‘sorban a Romániai Magyar Cserkészszövetség (RMCSSZ) cserkészcsapatai számára alkottak meg egy olyan versenyt, ahol a cserkészek összemérhették a rovásírással kapcsolatos tudásukat.

Az évrÅ‘l évre növekvÅ‘ résztvevÅ‘k létszáma alátámasztja azon feltételezésünket, hogy nemcsak érdeklÅ‘dés, de igen nagy igény is van Å‘si magyar rovásírásunk megismerésére és különbözÅ‘ szintű elsajátítására, amely olyan Å‘si kultúra eredménye, amilyen ma már egyetlen európai népnek sincs. A verseny célja az, hogy széles körben ismertessük Å‘si magyar rovásírásunkat, ennek értékét és fontosságát, amely annyira hozzátartozik nyelvünkhöz, mintha együtt keletkezett volna.
A 2004-es versenyre összesen nyolc megye, 26 cserkészcsapatából, 135 versenyzÅ‘ nevezett be. A rendezvényen résztvevÅ‘k összlétszáma azonban megközelítette a 260 fÅ‘t. Külön érdekességnek számít, hogy az idén a dézsi két magyar iskola is képviseltette magát a rovásírásversenyen. Ezuttal mind az öt versenykategória (kiscserkészek, cserkész I, cserkész II, rovercserkész I, rovercserkész II.), valamint a botrovás is képviselve volt.

A rovásírásverseny gyÅ‘ztesei kategóriánként:

Kiscserkész kategória: 1. Mihálydeákpál Oszkár (51. Czetz János cs.cs.) 2. Török Abigél (37. Koós Ferenc) 3. Karda Beáta (43. Bocskai István)
Cserkész I: 1. Török EmÅ‘ke (51. Czetz János cs.cs) 2. Lakatos Alíz (117. Dónát) 3. Dragomir Melinda (44. Dsida JenÅ‘)
Cserkész II: 1. Mérli Zsuzsa (44. Dsida JenÅ‘) 2. Mihálydeákpál Zsolt (51. Czetz János cs.cs.) 3. Bartha Orsolya (44. Dsida JenÅ‘)
Rover I: 1. Szeredai Norbert (51. Czetz János cs.cs.) 2. Léczfalvi András (17. Assisi Szent Ferenc) 3. Zsoldos Lujza Zsuzsanna (51. Czetz János cs.cs.)
Rover II: 1. Vincze Eszter Beáta (06. Tarisznyás Márton) 2. Érdi Sarolta Beáta (37. Koós Ferenc) 3. Pál Beáta Mária (06. Tarisznyás Márton)

Csoport versenyben:

I helyezés:
Kiscserkész kategória 43 sz. Bocskai István cs.cs. és 15 sz. Teleki Sándor cs.cs.
Cserkész: 51 sz. Czetz János cs.cs.
Rover: 006 Tarisznyás Márton cs.cs.
II helyezés:
Kiscserkész: 17 sz. Assissi Szt. Ferenc cs.cs.
Cserkész: 44 Dsida JenÅ‘ cs.cs.
Rover: 51 sz. Czetz János cs.cs.
III helyezés:
Kiscserkész : 51 sz. Czetz János cs.cs.
Cserkész: 25 sz. Bárthory István cs.cs.
Rover: 17 sz. Assissi Szt. Ferenc cs.cs.

A cserkészek a napot kézműves műhelyekben tevékenykedve folytatták. Ősmagyarságunk életmódjának és népi mesterségeink megismerésére, ápolására szolgáltak azok a tevékenységek, melyen nemezelést, fafaragást, üvegfestést, rézdomborítást, bÅ‘rdíszitést, kosárfonást, agyagozást, ijazást, stb. lehetett elsajátítani. Ezen tevékenységeket egy témához illÅ‘ kulturális est zárta a helyi MűvelÅ‘dési Házban.

Salló EmÅ‘ke
A RMCSSZ külügyi bizottságának média-referense

Megjelent: Vasárnap

2005. április 19.
 

Az V. Országos Rovásírásversenyt követÅ‘en a cserkészek a természetben töltötték a szombati napot. A Rákóczi szabadságharcot felelevenítÅ‘ keretmese adta az alapot ahhoz a stratégiai játékhoz, melynek a színhelye a Szamosújvár közelében fekvÅ‘ lunkai-erdÅ‘ volt. A hadjárat a kuruc és labanc sereg összecsapásából állt, amelyre mindkét csapat, úgy a kurucok, mint a labancok, már elÅ‘re alaposan felkészültek. A csapatok, vagyis a zászlóaljak elkészítették lobogóikat, amely alatt csatába vonultak. A két ellenséges csapat két különbözÅ‘ útvonalon közelítette meg a csatateret. A kurucok a hadiúton meneteltek végig, míg a labancok a Szamoson keltek át csónakkal, ami felejthetetlen élményt nyújtott a seregnek.

Megérkezve a csata helyszínére mindkét csapat megtette az elÅ‘készületeket a gyÅ‘zelem érdekében: a labancok erÅ‘döket készítettek maguknak száraz ágakból, ahová kitűzték lobogóikat. A kurucok ezeket a zászlókat kellett megszerezzék miután párbajban elvették az ellenfél karra kötött nyakkendÅ‘jét. A kurucok szintén zászlóikat lengetve indultak harcba, miután alaposan kidolgozták az ellenfél megsemmisítésére irányuló startégiát. Talán éppen ennek köszönhetÅ‘en a csata nagyon élethűen játszódott le, mindenki maximálisan beleélte magát a szerepébe. A csatakiáltásoktól, harci zajtól visszhangzó erdÅ‘ben két órán keresztül folyt az inget-gatyát és fÅ‘leg cserkésznyakkendÅ‘t próbára tevÅ‘ harc.

A csapatok a csata végét jelzÅ‘ sípszó után igyekeztek megszabadulni szakadt ruhadarabjaiktól és az izzadtság illetve sárfoltoktól, mivel kezdetét vette a nap fénypontja, vagyis a közös cserkész fogadalomtétel. Az erdÅ‘ fái alatt, ágakból rögtönzött oltárnál mutatta be a két lelkipásztor az ökuménikus istentiszteletet. A szertartás végén a jelenlévÅ‘ cserkészcsapatok cserkészei megújították cserkészfogadalmukat, illetve a kiscserkészek ígéretett tettek. Ezt követÅ‘en alkalma nyílt a szamosújvári 51. Czetz János cserkészcsapatnak - akik ebben az évben ünneplik megalakulásuknak 10. évfordulóját - arra, hogy ilyen ünnepélyes módon megáldják és felszenteljék csapatzászlójukat.

Az ünnepélyt a helybeli cserkészek szülei is megtisztelték jelenlétükkel, akik autóikkal készségesen hazaszállították a fáradt cserkészek egy részét. Vacsora elÅ‘tt megtekintettük Demeter Attila szamosújvári rovercserkész fotókiállítását a Művészeti Galériában. A napot tábortűzzel zártuk, melynek témája a Fejedelem udvarán címet viselte.

Salló EmÅ‘ke
A RMCSSZ külügyi bizottságának média-referense

Megjelent: Vasárnap

2005. április 19.
 

Az V. Országos Rovásírásverseny záróakkordjaként került sor a szamosújvári örmény katolikus temetÅ‘ben azon emlékhely leleplezésére és felszentelésére, amely az ifjúságot felkaroló elÅ‘deinknek kíván emléket állítani. A helybeli cserkészcsapat az idén emlékezik a néhai 386 számú Czetz János cserkészcsapat megszüntetésének 60. évfordulójára, egyuttal a csapat újraalakulásának 10. és a csapatnévadó, az örmény származású 48-as honvédtábornok, Czetz János elhalálozásának 100. évfordulójára is.

EbbÅ‘l az alkalomból állítottak emléktáblát négy személyiségnek:

Czetz János (1822-1904) - aki az 1848-as szabadságharc örmény származású, legifjabb honvédtábornoka, az erdélyi hadsereg vezérkari fÅ‘nöke volt. A világosi fegyverletétel után Argentínába emigrált, ahol megszervezte és több éven át irányította Argentína legelsÅ‘ Katonai Akadémiáját.

lord Robert Baden Powell (1857-1941) - angol katonatiszt, a cserkészet megalapítója, a világ egyetlen FÅ‘cserkésze. Nevelési elképzelése a világ legelterjedtebb és legnépszerűbb ifjúsági mozgalmává nÅ‘tte ki magát, több mint 120 országban tevékenykedve

Gabányi János (1910-1996) - Szamosújvár örmény szülöttje, a gimnázium megbecsült tanára, a 386 számú Czetz János cserkészcsapat vezetÅ‘je, az erdélyi örmény kulturális értékek és hagyományok feltárója, ápolója és népszerűsítÅ‘je. Munkásságát elismerés övezi, díjazták a romániai és magyarországi örmény szervezetek

Szalontai Mihály, P. BARNABÁS O.F.M. (1924-2001) - Ferencrendi szerzetes, 51 éves papságából 43-at Szamosújváron szolgált. Rendje hagyományához híven, derűs és jótékony lelkületén túlmenÅ‘en, a nemzeti kultúrának és népi hagyományaink művelésének támogatója és ápolója volt. Örök ifjú, a mindenkori ifjúság felkarolója.

Az emlékmű központi részét, egy befúgázott kÅ‘fal elÅ‘tt felállított kopjafa-kompozíció alkotja, melyet Takács László faragómester, rovercserkész műve. Ez, egy pontból eredÅ‘, két kisebb méretű (nÅ‘i és férfi szimbólumokban végzÅ‘dÅ‘) kopjafákból kinövÅ‘ nagy kopjafát ábrázol, utalva a születés Å‘si szimbólumára (a család gyümölcse és értelme a gyerek), valamint a személyiségek kimagasló voltára, példaértékű egyéniségeikre. A kopjafa-kompozíció központi eleme 2,5 méter magas, tanítómestert jelképezÅ‘ faragás szimbólumban végzÅ‘dik.

Az emlékmű második részét, 4 téglalap alakú, kÅ‘lapokra erÅ‘sített, a személyiségek arcképét és jellemzését tartalmazó, plakettek alkotják, melyek a tordai Suba László képzÅ‘művész munkái.

Az emlékhely létrehozásában jelentÅ‘s szerepet vállaltak a helybeli történelmi magyar egyházak, civil szervezetek, cégek és magánszemélyek.

Salló EmÅ‘ke
A RMCSSZ külügyi bizottságának média-referense
 

Megjelent: Vasárnap

2005. április 19.

Zászlófelvonással és közös énekléssel kezdÅ‘dött szombaton a Romániai Magyar Cserkészszövetség tizenöt esztendÅ‘re visszatekintÅ‘ emlékülése a sepsiszentgyörgyi Tanulók Házában. Az erdélyi csapatok zömét képviselÅ‘ küldötteket köszöntve Gaál Sándor országos elnök hangsúlyozta, korunkban jobban, mint bármikor, szükség van a helyes és jó út megmutatására az ifjúság számára, amiben a cserkészszövetség, együtt az egyházakkal, igen jó eredményeket ért el. Szabó Lajos plébános-kanonok az elmúlt másfél évtized tevékenységét értékelve kiemelte, voltak ugyan külsÅ‘ és belsÅ‘ akadályok, lebeszélések, fenyegetések, de a cserkészszövetség mégis teljesítette feladatát, hogy segítse a fiatalokat emberebb emberré és magyarabb magyarrá lenni. A közel egy évszázados múltra visszatekintÅ‘, 1990-ben újraindult erdélyi cserkészetnek háromezer elkötelezettje van, tizenkét megye ötvenegy helységében százhuszonnégy csapatba szervezÅ‘dnek. Jelszavuk: Isten, haza, nemzet és ember szolgálatában.

Megjelent: Háromszék

2005. április 23.

A Romániai Magyar Cserkészszövetség az erdélyi cserkészet újraalakulásának 15 éves évfordulójára emlékezik április 23-án, szombaton. Az ünnepélyre a Tanulók Klubjánál kerül sor, 10 órai kezdettel. A meghívottak között szerepelnek a Szövetség cserkészvezetôi mellett mindazok az öregcserkészek, egyházi képviselôk, magánszemélyek, akik munkájukkal segítették, támogatták a cserkészmozgalmat. Ebbôl az alkalomból kerül sor az elmúlt 15 év eseményeit felelevenítô emlékkönyv és a hozzá kapcsolódó CD bemutatására is.

Megjelent: Romániai Magyar Szó

2005. április 23.

Szombaton Gyergyószárhegyen, a ferences kolostor kertjében a Romániai Magyar Cserkészszövetség megalakulásának 15. évfordulójára emlékeztetÅ‘ kopjafát állítottak.
A kolostorban alakították meg ugyanis az országos szövetséget. Egész napos tevékenység elsÅ‘ mozzanata volt az ünnepség, amely során Gaál Sándor, a szövetség országos elnöke és Tankó Albert alapító tag mellett rövid beszédet tartott Kasza Tamás is, a külügyi bizottság vezetÅ‘je. Az ünnepséget és az egész napi tevékenységet, amelybÅ‘l nem hiányzott a métajáték, illetve a 15 év alatt készült fényképekbÅ‘l szervezett vándorkiállítás sem, Molnár Szilárd, a külügyi bizottság tagja vezette. A tábori misét Simó Gáspár tisztelendÅ‘ tartotta. Megemlékezett Szent Gellért püspökrÅ‘l, Szent István királyunk nevelÅ‘jérÅ‘l is.

15 év edzette a mozgalmat, s nem véletlen hívták fel a figyelmet arra, hogy az, aki csapatot szervez, hosszú távú terveket kell elképzeljen, másképp a kezdeti lendület erejét veszítheti. Nagyon sok csapat maradt vezetÅ‘ nélkül, mert nem sikerült megszerveznie az utánpótlást. A bejegyzett 125 csapat közül pillanatnyilag 80 tevékenykedik. Ez el kell gondolkoztassa azokat is, akik támogatás nélkül hagyták a mozgalmat.
Nem zokszó, de az erdélyi magyar egyházak püspökségei közül csupán a csíkszeredai segédpüspökség és a Szatmári Római Katolikus püspökség segítette az idei nyári nagytábort is. Sajnálatos az is, hogy a szövetség meghívását a jelentÅ‘sebb rendezvényekre, püspökségeink az utóbbi idÅ‘ben nem tartják figyelemre méltónak.

Nem viszonyul másképp ernyÅ‘szervezetünk sem. Annak adakozó keze, a Communitas Alapítvány nem létezÅ‘nek tekinti a nem politizáló cserkészmozgalmat. Ezek után miért is csodálkoznánk az Illyés Közalapítvány erdélyi kuratóriumának közömbösségén?
A cserkész életforma nem pénzközpontú, de könnyebb lenne a gazdag és tiszta lelkiség fejlesztése egy kis támogatással, ráfigyeléssel azok részérÅ‘l, akik nem feledkezhetnek meg a jövÅ‘rÅ‘l sem. ElsÅ‘sorban a magyar keresztény egyházakra és az RMDSZ-re gondolok. Azért fogadatlan prókátorként, mert a cserkészek nem várnak senkitÅ‘l alamizsnát. Szerényen belenyugszanak sorsukba. Nem kell cserkésznek lennünk ahhoz, hogy felmérjük a mozgalom fontosságát, és fájlaljuk, hogy a ráfigyelés hiánya mint gyengíti, korlátozza lehetÅ‘ségeit.

Az alakulás 15. évére emlékeztetÅ‘ kopjafát a gyergyói cserkészek faragtatták a meseíró Bíró László tanítóval. A tölgyfát a gyergyószentmiklósi Szabó Bélától szerezték be, amikor már-már úgy tűnt, hogy el kell maradjon a kopjafaállítás, szűkös anyagi lehetÅ‘ségeik és a kopjafa hiánya miatt.

Szép, meghitt ünnepség volt a szombati. (Jó lenne, ha nem maradna észrevétlen a jövÅ‘ben a cserkészmozgalom azok számára sem, akik kötelességbÅ‘l is illene, hogy támogassák.)

Megjelent: Bajna György, Hargita Népe

2005. szeptember

Egy decemberi hétvégén (19–21. között) közel hatvan csíki cserkész vett részt azon a koncertsorozaton, amely a betlehemi láng érkezését köszöntötte.
A műsor karácsonyi és ifjúsági vallásos énekeket tartalmazott, az ó- és újszövetségi részek pedig a karácsonyi megtestesülés örömét hirdették. Erre a koncertre már több héten át készültek a cserkészek, különféle helyszíneken és csapatokban, a szervezÅ‘knek sikerült átfogni majdnem az egész csíki körzet cserkészeit. Részt vettek: Csíkszeredából a 104. Ady Endre cs.cs., a 95. Márton Áron cs.cs. és a 43. Bocskai István cs.cs, valamint a SegítÅ‘ Mária újoncai, a csíkmadarasi 04. Szent István cs.cs., a csíkcsicsói 75. SzÅ‘cs Antal cs.cs., valamint a csíkszentdomokosi Szent Domonkos cs.cs. cserkészei.
A betlehemi lángot a madarasi cserkészcsapat vette át a sepsiszentgyörgyi cserkészektÅ‘l, majd féltÅ‘ gonddal sikeresen eljuttatta a csíki templomokba is. A koncerttel együtt a láng is megérkezett Csíkszeredába, Csíkcsicsóba, Csíkkarcfalvára, Csíkszentdomokosra, Csíkmadarasra, Csíkszépvízre, Csíkszentmiklósra.
Kétség nem fér hozzá, hogy sikeres és meghitt hangulatú koncertjeinket a körzeti csapatok részvételének köszönhetjük, épp ezért a legteljesebb élmény talán a szombat esti szentmise után volt a madarasi templomban, de nem feledhetjük el a csíkszentmiklósi nagymisén fellángoló szeretetlángot, vagy a csíkszeredai Szent József-kápolnában a csendesen figyelÅ‘, olykor könnyezÅ‘ szemeket sem. Bár véletlennek tűnik a két esemény – a koncert és a betlehemi láng érkezésének egybeesése –, mégis hisszük, hogy nem az, hanem sokkal inkább a misszió, küldetés, amely által emberi, cserkészi, keresztényi kötelességünket teljesíthetjük. S hogy a láng valóban lobogjon és igazi szeretetlánggá váljon, idézem utolsó koncertszámunk „ima-énekét": „Szeretet áradjon köztünk, /szeretet gyúljon bennünk, /szeretet töltsön el minket, /add ezt nekünk Urunk! /Hadd legyünk testvéri szívvel /mindnyájan egyek benned /Lobbantsa lángra szívünket: /Szereteted!"

JUHÁSZ ANDRÁS RÉKA cs.v.h.
95. Márton Áron cs.cs. Csíkszereda

Megjelent: Hargita Népe, Cserkészoldal

2004. január. 27.
 

Mi, ditrói és rákoscsabai cserkészek többé már nem állíthatjuk, mint a népdal, hogy „Rákóczinak dicsÅ‘ kora nem jÅ‘ vissza többé soha", ugyanis II. Rákóczi Ferenc korának szellemében éltünk közös nyári táborunk alatt július 4–14. között Kárászon, a Keleti-Mecsek-hegység egy kis településén. Egy évvel korábban mi hívtuk meg a budapestieket Erdélybe mesetáborunkba, most a mi tizenhét tagú küldöttségünk élvezhette az Å‘ vendégszeretetüket.
Hogy a tábor a Rákóczi-szabadságharc 300. évfordulója alkalmából emléket állíthasson a kurucoknak, a vezetÅ‘k felvették a híres kuruc vezérek (Bercsényi Miklós, Béri Balogh Ádám, Ocskai László, Bezerédy Imre, Esze Tamás stb.) nevét. Az Å‘rsvezetÅ‘ket fÅ‘hadnagyoknak, az Å‘rsöket csapatoknak kellett nevezni, a sátorszemle a háztűznézÅ‘, az ebéd a porció, a vacsora a zab-állás, a tábortűz melletti műsor a duhajkodás nevet kapta. Sok korabeli foglalkozás volt, mint lóbetörés, vásári mulatságok (lövés, szerencsejáték), szentmise, éjjeli riadó. De nem hiszem, hogy a kurucok jártak volna hullámfürdÅ‘be Pécsre, pizzát és tortát sütöttek volna, pusziháborút játszottak volna. Amivel még úgy érzem, hogy sokat gazdagodott a műveltségünk, az a portya Pécsett, ahol megtekintettük a város fontosabb nevezetességeit, így a templomokat, a dzsámit, a városházát. És ami szintén nagy élményt jelentett, egy olyan tábori napot rendeztünk, amely folyamán sok-sok népszokást mutattunk be reggeltÅ‘l estig. A fénypont pedig az esküvÅ‘ volt.
Majdnem elfelejtettem a métát, ami a legkedvesebb foglalatosság lett, itthon is megtanítottuk, és itt is nagy sikert aratott.
De egyszer mindennek vége (sajnos). Ennek a tábornak, úgy éreztük, örökké kellett volna tartania. Kivétel nélkül mindenki sírt, egymás nyakába borultunk, azt ígérgettük, hogy:
„JövÅ‘ nyáron újra együtt leszünk,Együtt töltünk vidám perceket,Tábortűznél melegedni fogunk,Felcsendül majd vidám énekünk,Viszlát haver..."
Még megálltunk Bátaszéken, ahol megtekintettünk néhány nevezetességet, és ahol szintén vendégül láttak bennünket, de még mindig a búcsú pillanatának képei lebegtek a szemünk elÅ‘tt. Kezünkben szorongattuk azt a kis papírdarabot, amelyre a címeket írtuk – új barátaink címeit. A parancsnok hiába kérte, hogy valami vidámat énekeljünk, mi azt fújtuk, hogy Földvár felé félúton, majd lassan ez lett belÅ‘le: Erdély felé félúton.

KöllÅ‘ Zsófia rovercserkész

Megjelent: Hargita Népe, Cserkészoldal

2004. január 27.

Nem kisebb dologgal büszkélkedhet a Tankó Albert faragótanár alapította Budvár cserkészcsapat, mint azzal, hogy a ’89-es változásokat követÅ‘en (1990. február 27-én) elsÅ‘ként alakult meg az országban, Székelyudvarhelyen. A jövÅ‘ évi 15 éves jubileumi ünnepség a tervek szerint egy nemzetközi táborban fog konkretizálódni.
1991-ben a csapat még 150 tagot számlált, naponta érkeztek az új jelentkezÅ‘k. A nagy érdeklÅ‘dés hamarosan szükségessé tette a különválást – azóta is három cserkészcsapat tevékenykedik a városban. Az utóbbi idÅ‘ben mindhárom csapat létszáma jelentÅ‘sen csökkent, ezért a helyi akciók általában közösen kerülnek megrendezésre – mondta érdeklÅ‘désünkre Tankó Albert, az udvarhelyi cserkészmozgalom elindítója, az „úttörÅ‘" csapat vezetÅ‘je. Mivel a régi csapattagok jórészt kikerültek az iskolapadból, mára a II–IV. osztályos kiscserkészek vannak többségben – velük együtt körülbelül 31 fÅ‘nyi a Budvár csapat létszáma. A csapatvezetÅ‘ munkáját Csonta Katalin segíti.
Tankó Albert elmondta, tavaly nyáron Udvarhely-körzetben szervezték meg az Å‘rsvezetÅ‘ képzÅ‘t, aminek utolsó mozzanataként került sor a nyári cserkésztáborra Hargitalázán, ahol 46 Å‘rsvezetÅ‘i képesítést is kiosztottak. A rendezvényre több helyszínrÅ‘l érkeztek a résztvevÅ‘k: az udvarhelyiek mellett a segesvári, parajdi, zetelaki, máréfalvi csapatok Å‘rsvezetÅ‘i is jelen voltak a táborban. A táborozások, képzések mellett a csapat több tevékenységet is felvállal: egyik hagyományos foglalkozás a Mikulás-ünnepség megszervezése. Ugyanakkor 1990 óta rendszeresen ellátogatnak a lókodi öregotthonba, ahol a karácsonyfa díszítése, a betlehemes játék bemutatása, a közös éneklés mellett a cserkészek ajándékokkal is kedveskednek az idÅ‘seknek.
Nagyobb tevékenység szervezésére az idén nem kerül sor – mondta a csapatvezetÅ‘ – , azonban a hagyományos rendezvényekre, mint például a nyári nagytábor, az idén is számíthat a csapat. A táborba olyan tanulókat is fogadnak, akik nem cserkészek ugyan – évközben nem járnak a felkészítÅ‘kre, de szimpatizálnak a mozgalommal. Ők amolyan gyorstalpaló felkészítÅ‘kön kapnak képzést, és külön Å‘rsként vesznek részt a táborban.

Szász Emese

Megjelent: Hargita Népe, Cserkészoldal

2004. január 27.
 

A cserkészév szeptemberben kezdÅ‘dik a gyergyószentmiklósi 006 Tarisznyás Márton Cserkészcsapat számára is.
Az idén 98 tagú a csapat, közülük mintegy 30-an más városban tanulnak, emiatt nem vehetnek részt minden itthoni tevékenységben. Az Å‘sztÅ‘l a cserkészek rovásírás-oktatást szerveztek, elÅ‘adó Tölgyesi András Béla, akinek neje, Tölgyesi András Gabriella visszatérve a gyermeknevelési szabadságról, épp a napokban vette újra át a csapat parancsnokságát. (Tavaly az országos rovásírás-versenyen a gyergyóiak a legnehezebb csoportban II., III. és V. helyet szereztek.)
A csapat minden esztendÅ‘ben megemlékezik halottak napján a város egykor nagy személyiségeirÅ‘l, köztük Tarisznyás Mártonról is. Az Å‘sszel folytatták a Nyárád-várában lévÅ‘ cserkészparkban a munkálatokat, részt vettek a hagyományos adventi vásáron, s a maguk készítette tárgyak értékesítésébÅ‘l nyert összeget idén is a római katolikus egyház által működtetett szeretetkonyha támogatására szánták.
December 6-án rovásírás-versenyt szerveztek, este az Å‘ tábortüzük szerves része volt az ünnepségnek, jól szerepeltek a fÅ‘zÅ‘versenyen, s ünnepélyesebbé tették a hazatért Szent Miklós-harang fogadását.
Télen sem maradt el a kirándulás: december 13-án az Olt-forráshoz szerveztek gyalogtúrát, kintalvással. Helyismereti és nyomkeresÅ‘ gyakorlatokat végeztek. Szánkókiránduláson a Cérnán voltak.
Karácsonykor a csapatangyal ismét megjött, maguk készítette ajándékkal. Szent István és Szent János ünnepén nem maradt el a hagyományos énekes köszöntés, aprószentekkor a cserkészlányokat is felkeresték, s az új esztendÅ‘ napján szokásos (búza)hintezésrÅ‘l sem feledkeztek meg.
Most a hagyományos farsangi báljukra összpontosítanak, utána az április 16-án esedékes országos rovásírás-versenyre készülnek. ElÅ‘tte a cserkészfogadalmat teszik le a 35 jelentkezÅ‘bÅ‘l azok, akik odaadással szolgálták ki a 6 hónap próbaidÅ‘t – tájékoztatott Tölgyesi András Béla.

Bajna György

Megjelent: Hargita Népe, Cserkészoldal

2004. január 27.
 

„Hat napig a Nyáras alatt/ Kergettük a labancokat..." – így kezdÅ‘dhetne az a krónika, amely leírná, hogy mi történt a ditrói cserkészekkel a nyári tanyázáson 2003. július 23–28. között.
23-án reggel traktorra szálltunk, és elindultunk, hogy „beköltözzünk" Munkács várába. KöllÅ‘ Bálint bácsi (akit Batthyány Jánosnak neveztünk ki) háza és annak környéke szolgált a kurucok (vagyis cserkészek) lakhelyéül. Miután felépítettük a házainkat, három csapatra oszlottunk (Lóding, Karabély és Sarkantyú), hogy könnyebben menjen a munka, azaz a labancokat mind egy szálig el tudjuk pusztítani. Majd kitűztük a vár zászlaját.
Másnap Zrínyi Ilonával (Bardócz Erzsébet), a vár kapitányával az élen elindultunk, hogy kiirtsuk a labancokat a környékrÅ‘l (vagyis felszedjük a szemetet a vártól a Barlangig, valamint a Barlang környékétÅ‘l. Ugyanitt figyelmeztetÅ‘ táblákat raktunk fel, amelyekre többé-kevésbé jól sikerült rigmusokba szedett felhívásokat írtunk, arra kérve az arra járókat, hogy ne szemeteljenek, és óvják a természetet). Megnyertük a háborút, visszamentünk a várba, ahol „társaink a fejszével majd levágtak, nehogy valami baja essen a várnak". – Jelszót! – harsant fel egy derék kuruc hangja. S amint kívánságát teljesítettük, be is engedett a vár kapuján. Este a Rákóczi-kor volt a téma, és mindenki nagyon ügyesen szerepelt.
25-én a vezérek (Frangepán Theodóra, Bezerédy Imre, Esze Tamás, Mikes Kelemen, Béri Balogh Ádám, Rákóczi Julianna, Gerendi Anna stb.) elmentek, hogy elÅ‘készítsék a terepet a másnapi próbázáshoz. Ezalatt a várban maradt kurucok Murányi Mária (Polgár Dalmi) vezényletével a „fejükben levÅ‘ fegyvereket" élesítették, majd fát gyűjtöttek.
Szombaton izgatottan ébredt a tábor Ferkó bácsi kürtszólójára. Felkészülés után ismét elindultunk, hogy legyÅ‘zzük a gonosz labancokat. Sikeresen vizsgáztunk, így este jól jött (volna) a pihenés, azonban tányércsörömpölésre ébredtünk, és bátorságpróbát kellett tennünk. De azért másnap boldogan álltunk ki fogadalmat tenni. Mindenki megkapta a jól megérdemelt zöld nyakkendÅ‘t, ketten ezentúl kék nyakkendÅ‘vel büszkélkedhetnek, és barna nyakkendÅ‘ is került egy öregcserkész nyakára. Ezután a legjobb műsorszámainkkal szórakoztattuk az egybegyűlt vendégeket, fÅ‘leg szülÅ‘ket, így köszönve meg a sok-sok segítséget, amit a tábor alatt nyújtottak. Este születésnapi meglepetést szerveztünk Bezerédynek (Trucza Péter), majd mint minden nap végén, levontuk a zászlónkat. Ez ugyanis az általános labancleshez tartozott, ugyanúgy, mint a „labancrázás, a háztűznézÅ‘, a lakoma, a labancles, a zab-állás vagy a duhajkodás".
Utolsó nap összecsomagoltunk, „gatyába ráztuk" Munkács várát, majd amíg a traktorra vártunk – amelyet a polgármesteri hivatal biztosított számunkra kiszálláskor és beköltözéskor is – métáztunk (a kurucok kedvenc játéka, hasonlít a baseballhoz). Mindenkinek nagyon jól telt az a hat nap, mindannyian örültünk, hogy ott lehettünk.
Azt hiszem, nem én vagyok az egyedüli, aki azt kívánja, hogy ebben az évben is legyen ilyen tábor.

Horváth Zsófia cserkész

Megjelent: Hargita Népe, Cserkészoldal

2004. január 27.
 

Fennállásának 15. évfordulóját ünnepli jövõre a Romániai Magyar Cserkészszövetség

Gõzerõvel készül fennállásának 15. évfordulója megünneplésére a Romániai Magyar Cserkészszövetség (RMCSCZ), amely a jövõ évre esõ jubileum alkalmából több helyszínen szervez rendezvénysorozatot. Éppen ezért a szervezet vezetõségének Szászrégenben tartott kétnapos tanácskozásán – a szövetségben végzett cserkészmunkát érintõ fontosabb kérdések megvitatásán túl – a 2005-ben megrendezendõ eseményekrõl esett szó. Az év elején kezdõdõ, több helyszínen zajló rendezvények tetõpontja egy nyári emléktábor lesz, ugyanakkor a cserkészszövetség emlékkönyv kiadását is tervezi, amely magában foglalná a szervezet 15 éves történelmét, valamint emlékplakettek átadását mindazoknak, akik az elmúlt években munkájukkal támogatták a cserkészetet.
A cserkészcsapatok tevékenységét fényképeken keresztül kívánják bemutatni. Az ebbõl az alkalomból készült tablók vándorkiállításon jutnának el minden olyan körzetbe, ahol cserkészcsapatok tevékenykednek.
A cserkészek a kopjafaállítás hagyományáról sem feledkeznek meg:
a gyergyószárhegyi parkban az ötödik, illetve a tizedik évforduló alkalmából felállított kopjafák mellé 2005 májusában egy harmadikat is felavatnának. A rendezvénysorozat záróakkordjaként júliusban a Kovászna megyei Gelence határában emléktábort szerveznek, amelyre meghívják a Kárpát-medencében tevékenykedõ cserkészcsapatokat, valamint a Külföldi Magyar Cserkészszövetséget is. Az ötszáz fõsre tervezett tábor az erdélyi hagyományokat, a népmûvészetet, a székely falu világát kívánja megjeleníteni.

Salló Emõke

Megjelent: Krónika

2004. február 25.

Február 21–22-én a cserkészek második alkalommal rendezték meg városunkban a Cserkész Lelki Napokat, melyre sok csapat érkezett az ország különbözÅ‘ részeibÅ‘l.
A rendezvény házigazdája Simó Gáspár cserkész-lelkész, az alakulóban lévÅ‘ SegítÅ‘ Mária cserkészcsapat vezetÅ‘je, a napos tiszt pedig Salló Zoltán volt, az Ady Endre cserkészcsapat csapatvezetÅ‘-helyettese. Velük beszélgettem a rendezvenyrÅ‘l.

– Honnan származik a lelki napok ötlete? Miért van szüksége egy cserkésznek arra, hogy egy ilyen rendezvényen részt vegyen?

Simó Gáspár: MielÅ‘tt Csíkszeredába kerültem volna, Brassóban voltam lelkipásztor és az ottani cserkészcsapat vezetÅ‘je. Minden Å‘sszel és tavasszal rendeztünk lelki napokat csapatommal, egyfajta hagyomány volt ez. Idekerülve folytatni akartuk a hagyományt, és arra gondoltunk, jó lenne, ha hívnánk másokat is. Így ismerkedtem meg az itteni cserkészekkel.
Egy cserkésznek pedig azért van szüksége ilyenfajta rendezvényre is, mert a cserkészet valláserkölcsi alapon áll. A cserkészetbe a vallás nem belekerült, hanem már benne volt, mint a cserkészet egyik alaptényezÅ‘je. Amikor egy ilyen lelki napon részt veszünk, tulajdonképpen Isten iránti kötelességünket teljesítjük, amelyre minden cserkész fogadalmat tett.
Salló Zoltán: Úgy gondolom, hogy a mai cserkészetben a hangsúly áttevÅ‘dött a természetjárásra, a portyázásokra, nyári cserkésztáborokra. Pedig a cserkészet nem csak nyomolvasásból, rovásírásból, akadályversenyekbÅ‘l, éjszakai csillagnézÅ‘ sétákból, tábortüzekbÅ‘l áll. Mindenkinek szüksége van arra, hogy idÅ‘nként egy kicsit elcsendesedjen és megvárja, míg a lelke visszatér, ahogy a mi kedves pap- cserkésztestvérünk szokta mondani.
Simó Gáspár: Az Amazonas körüli Å‘serdÅ‘kben egy úriember bennszülötteket fogadott fel málhahordásra. Egész nap hajtotta, sürgette Å‘ket, hogy minél gyorsabban haladhasssanak elÅ‘re. Másnap pirkadatkor ismét szólt, hogy igyekezzenek, mert neki sürgÅ‘s dolga van, induljanak már. De a bennszülöttek nem mozdultak. Kérdi tÅ‘lük az úriember, mi történt, nem ebben egyeztek meg. A bennszülöttek vezetÅ‘je azt felelte: Tegnap olyan gyorsan mentünk, hogy a lelkünk elmaradt és most várjuk, hogy utolérjen.

– Mi volt a lelki napok témája? Milyen programok voltak?

Simó Gáspár: A téma az Isten-keresés, Isten-kép volt. Ebben a témában tartott gondolatébresztÅ‘ elmélkedést T. Elekes András és LÅ‘rincz Katalin. Ezt követÅ‘en lehetÅ‘ség adódott az elmélkedés kiscsoportos beszélgetésben való elmélyítésére. Ugyancsak kiscsoportban került sor különbözÅ‘ önismereti, valamint közösségépítÅ‘ játékokra is.
Salló Zoltán: A nap egyik érdekessége az akadályverseny volt, ami ez alkalommal nem egy erÅ‘próba, hanem inkább egy keretmesébe foglalt játék, amelynek mindenki aktív résztvevÅ‘je lehetett. A játék kitalálóinak nem kis fáradságukba került, hogy a lelki napok hangulatához illeszkedÅ‘ „akadálypályát" hozzanak létre.

– Hogyan értékelitek a rendezvényt, mennyire sikerült megvalósítani a kitűzött célokat?

Salló Zoltán: Mivel ezek már a második cserkész lelki napok itt a városban, természetesen sokkal jobban sikerültek. Sokan ismertük már egymást az elÅ‘zÅ‘ találkozóról, ezért könnyebb volt szervezni is. Ugyanakkor ez egyben jó lehetÅ‘ség volt arra, hogy a jelen lévÅ‘ cserkészek egymással jobban megismerkedjenek, összebarátkozzanak. Egyébként az esti tábortűz témája is ez volt. Következtetésként csak annyit, hogy bár a résztvevÅ‘k jól érezték magukat, úgy gondolom, van még javítanivaló a szervezésben.
Simó Gáspár: Nekem ifjúkoromban nem volt lehetÅ‘ségem arra, hogy ilyen komoly programokon részt vegyek. Nagyon jó érzés volt látni, hogy ilyen sok fiatal eljött egy lelki hétvégére. Ők ezzel esélyt adtak a Jóistennek, hogy a mindennapi történések mellett beleszóljon az életükbe. A mai kereszténység azért olyan amilyen, mert sok fiatal nem ad esélyt Istennek. A mindennapi történésekben Istennek csak töredékszerep jut. Ezért senki se csodálkozzon azon, hogy ki van borulva, ha elfelejt leborulni Isten elÅ‘tt. Tapasztalatból tudom, az a szegény ember, aki életében soha nem vett részt lelki napokon, nem az, akinek nincs pénze.

Salló EmÅ‘ke

Megjelent: Hargita Népe, Cserkészoldal

2004. március. 2.

A Hargita Népe január 27-én a Cserkészélet rovatban közölt egy cikket Az elsÅ‘ romániai cserkészcsapat címmel. Az írás elsÅ‘ mondata így szólt: „...az 1989-es változásokat követÅ‘en (1990) február 27-én elsÅ‘ként alakult meg az országban Székelyudvarhelyen, Tankó Albert faragótanár kezdeményezésére, a Budvár nevű cserkészcsapat".
Felajánlom baráti (öregcserkészi) jobbomat, és a leírtakhoz még hozzáteszek néhány – szerintem – érdekes adatot a mai cserkésznemzedék okulására, megtűzdelve személyes élményekkel.
Az elsÅ‘ romániai cserkészszervezetek létrejötte az 1925–1935 közötti évekre esik. Ezekkel párhuzamosan alakultak meg az erdélyi magyar cserkészszövetségek is. Sorrendben: Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Brassóban, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen. A brassói cserkészcsapat 1935-ben alakult. Székhelye a református egyház parókiájának egyik helyiségében volt. A mozgalom lelke és irányítója Adorján DezsÅ‘, a református felekezeti elemi iskola akkori igazgatója volt. Mint kortárs tanú az átélt idÅ‘k számtalan személyes élményei közül most csak egyre emlékezem. Kevés ma már a kortárs szemtanú, de az azóta született és cserkésszé cseperedett nemzedéknek így is érdekes történet lehet. 1936 nyarán rendezték meg Brassó-Pojánán a Cserkész Világtalálkozót (Jamboree), amelyen jelen volt Sir Baden-Powell, a világ fÅ‘cserkésze. Ez az esemény az akkori brassói magyar közösséget is lázban tartotta, mert magyarországi cserkészcsapatok is jelen voltak (egy héten át lengett a magyar zászló a sátortábor közepén a többi részt vevÅ‘ csapat lobogói között).
Az 1939-es esztendÅ‘ után (közeledett a II. bécsi döntés) a magyar cserkészmozgalom Brassóban csak illegálisan működhetett. De általában véve, ez az év az egész romániai cserkészmozgalom hattyúdala volt. A mozgalmat beolvasztották a „nagy falanx" strajer-szervezetbe.
A cserkészélet újjáéledésének tanúi lehettünk (Észak-Erdélyben) 1940 után, amikor újraszervezÅ‘dött az anyaországi cserkészmozgalom mintájára. Székelykeresztúron az Orbán Balázs Unitárius FÅ‘gimnáziumban is feléledt a mozgalom. FÅ‘cserkész Péterffy Gy. zenetanár, parancsnokhelyettes Tiboldi T., Å‘rsevezetÅ‘k: LÅ‘rincz ErnÅ‘, Dimény D., akik megismertettek a cserkészélet minden szépségével. Az ezt követÅ‘ gyors politikai és hadi események 1942 után megváltoztatták a cserkészmozgalom eredeti célját, egyre jobban a militarista (levente) mozgalom vonalára csúszott minden. Gyakorlati tevékenysége korlátozódott, így 1944 nyarára minden csapat felbomlott. A többi ismeretes.

Dr. SEBESTYÉN GYULA,
Székelykeresztúr
***

Köszönjük dr. Sebestyén Gyula öregcserkész testvérünk levelét, egyúttal azt is, hogy figyelemmel kíséri a Cserkészélet című rovatot. Teljesen helyénvalónak találjuk a megjegyzéseit, élménybeszámolóját. A mai fiatal cserkészek számára bizonyára fontos információt jelent majd, ha ezt a beszámolót olvassák, mivel Å‘k (mi is) mindeddig csak könyvekbÅ‘l ismerték a cserkészet történetét, 1908-as megalakulásától kezdve napjainkig. Öregcserkész testvérünk beszámolójához azonban még hozzátennénk néhány adatot, természetesen a teljesség igénye nélkül, hogy az olvasók is megismerhessék a lassan 100 éves „cserkésztörténelmet".
Erdélyben a legelsÅ‘ cserkészcsapatok 1911-ben alakultak. Székelyudvarhelyen, a Református Kollégiumban, Z. Sebess József testnevelÅ‘ tanár vezetésével. Ez azért fontos, mert a székelyudvarhelyi cserkészcsapat ma ennek az elsÅ‘ cserkészvezetÅ‘nek a nevét viseli. Közben sorra alakultak a csapatok Déván, Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Gyulafehérváron. A világháború azonban szétzilálta a kezdeményezéseket, a csapatok újjászervezésére csak 1922–1923-ban került sor, a fÅ‘hatalom megváltozása után, a román cserkészmozgalom keretei között. Ebben az idÅ‘szakban az országos szervezethez csatlakoztak a magyar, illetve német munkanyelvű erdélyi cserkészcsapatok. 1940–1944 között az észak-erdélyi cserkészélet a Magyar Cserkészszövetség keretei között működött. Ebben a korszakban sok erÅ‘s cserkészcsapat tevékenykedett tájainkon, akkori munkájuk visszfénye tükrözÅ‘dik ma a romániai magyar öregcserkészek tevékenységében.
A kommunizmus évtizedei alatt mostohagyermekként bántak a cserkészettel, a mozgalmat betiltották, vezetÅ‘iket üldözték. A hangváltást csak 1989 decembere hozta el. 1990 februárjában, mindössze két nap eltéréssel, a történelmet megismételve, Székelyudvarhelyen megalakult a Budvár cserkészcsapat. Ezzel egy idÅ‘ben alakultak újra a csapatok Erdély-szerte. Ekkor alakult meg a Romániai Magyar Cserkészszövetség (RMCSSZ) is, melynek létrejöttéig nem volt önálló romániai magyar cserkészet, sem pedig cserkészszövetség. Jelenleg a Szövetség magában foglalja az országban tevékenykedÅ‘, mintegy 120 magyar munkanyelvű cserkészcsapatot, 3000 aktív cserkészt, valamint 200 felnÅ‘tt vezetÅ‘t és segédvezetÅ‘t.

Salló EmÅ‘ke csapatvezetÅ‘,
az RMCSSZ külügyi bizottságának médiareferense

Megjelent: Hargita Népe, Cserkészoldal

2004. március 2.

Általában igyekszünk valamilyen vetélkedÅ‘vel, találkozóval színesíteni a fontosabb évfordulókat, megemlékezéseket, megerÅ‘sítve ezzel cserkész- és magyarságtudatunkat.
Az idén március 13–14-én összevont vetélkedÅ‘re kerül sor Székelyudvarhelyen: Bi-Pi-nek (Robert Stephenson Smyth Baden- Powell), a cserkészet megalapítójának 147. születési (1857. február 22.) évfordulójára emlékezünk és a magyarság – talán – legfontosabb történelmi eseményére, az 1848-as szabadságharcra.
A rendezvényre meghívtuk a környék cserkészcsapatait (Segesvárról, Keresztúrról, Csekefalváról, Székelyszentkirályról, Parajdról, Zetelakáról, Máréfalváról, Csíkszeredából, Gyergyószentmiklósról, SepsiszentgyörgyrÅ‘l). A vetélkedÅ‘ a Székelyudvarhely melletti SzarkakÅ‘ alatt kezdÅ‘dik március 13-án, szombaton, ahol egy rövid portyán elbeszélgetünk a részt vevÅ‘ cserkészekkel a 48-as forradalom fontosabb mozzanatairól, hÅ‘seirÅ‘l és jelentÅ‘ségérÅ‘l, majd röviden elismételjük Bi-Pi mozgalmas és tanulságos életének fontosabb fordulópontjait. Majd a pityókástokány elÅ‘készítése közben a forradalom hÅ‘stetteire és Bi-Pi kalandjaira emlékeztetÅ‘ ügyességi vetélkedÅ‘ következik. A lakoma után visszatérünk a fÅ‘hadiszállásra, a Bethlen Gábor Általános Iskola tornatermébe, ahol további vetélkedÅ‘kkel, játékokkal és énektanulással zajlik le a száraztábortűz. Másnap istentisztelet, illetve mise után további játékok és énektanulás közepette a kiértékelés és díjazás, majd a vetélkedÅ‘ zárása és a búcsúzás következik.

FÜLÖP ESZTER, MIHÁLY LÓRÁNT,
Bethlen Gábor cserkészcsapat

Megalakulásának 15. évfordulóját ünnepli jövÅ‘ben a Romániai Magyar Cserkészszövetség. A Szászrégenben tartott vezetÅ‘ségi találkozón a 2005-ös évben megrendezésre kerülÅ‘ emlékünnepélyrÅ‘l tárgyaltak a résztvevÅ‘k. EbbÅ‘l az alkalomból egy több helyszínen lezajló emlékünnepélyt tervez a Szövetség. A rendezvénysorozat tetÅ‘pontja a nyári emléktábor lenne, melyre meghívást kapnának a Kárpát-medencében tevékenykedÅ‘ cserkészcsapatok, valamint a Külföldi Magyar Cserkészszövetség is.

Megjelent: Hargita Népe, Cserkészoldal

2004. március 2.

A 66-os számú Majláth Gusztáv Károly cserkészcsapat vezetÅ‘je Fodor Emil. A 30 tagú csapat, mint minden cserkészközösség, a hasznosat a kellemessel összekötve, fÅ‘leg a lelki és szellemi épülést tartja szem elÅ‘tt. A népdal, néptánc a népi motívumok ismerete azonosságtudatuk erÅ‘sítését szolgálja, s emlékezetes marad számukra a 2003-ban Szecselevárosban szervezett nagy táborozás is, ahol a kerettörténet az Egri csillagok volt, s ennek kapcsán korabeli foglalkozásokban szerezhettek némi jártasságot, de alkalmuk volt lovagolni, kardot forgatni, megismerkedni a magyar és török harcosok ruházatával.
A csapat tagjai kivették részüket a Szent Erzsébet-napi adománygyűjtésbÅ‘l is, Å‘k házalták végig a falut. Alkalomszerűen segítenek idÅ‘seken, betegeken, ügyelnek a környezet tisztaságára. Otthonossá tették a csapat lelki vezetÅ‘je, CsedÅ‘ István plébános által az Å‘sszel cserkészlaknak felajánlott két helyiséget is. Újabb tíz újonc várja a fogadalomtételt. A cserkészek fogadalmuk mellett nem felejtik Kahlil Gibran szép gondolatát sem, mely szerint: „Szívetek némán ismeri a nappalok és éjszakák titkait, /De fületek hallani vágyik azt, amit szívetek tud."

Megjelent: Hargita Népe, Cserkészoldal

2004. március 2.

Még szerdán a korai órákban is szemerkélt az áldás a Gyergyói-medencére. A Ditró feletti Cengelléren ez csak annyiban zavarta a vasárnap tábort vert 90 cserkészt, hogy a szabadtéri foglalkozások helyett egy hatalmas katonai sátor alatt, illetve az egykori utászház egyik nagy szobájában végezték – amúgy is tervbe vett – foglalkozásaikat. Az utászház kertjében felhúzott sátrakban már három – nem épp júliusra jellemzÅ‘ – éjszakát tölthettek a cserkészek. A táj szépsége ilyenkor nem elég ahhoz, hogy jól érezze magát a sátorozó. Az önfegyelemnek is jelentÅ‘s szerep jutott már kedd estére, szerda délelÅ‘ttre.
A konyha melletti helyiségben a kályha körül száradó lábbelik és ruhák ellenben arról is tanúskodtak, hogy nem mindenkit riasztott fedél alá az esÅ‘s, hűvös idÅ‘.
Ditrói és rákoscsabai cserkészek, a 020-as számú Lovag Takó János, illetve a 140-es számú Pro Patria cserkészcsapat tagjai 6 közös törzsbe szervezve kezdték meg a táborozást. „Összevegyítve." György Hajnal táborparancsnok és segítÅ‘i Rákoscsabáról, Markó Gergely, Balogh Sándor és a két csapat közötti kapcsolat kiépítÅ‘je, Gelencsér László öregcserkész, illetve Ditróból Bardócz Erzsébet és Benedek Gabriella dolga bizony nehéz lenne, ha nem fegyelmezett cserkészekkel, hanem holmi nyafka elkényeztetettekkel táboroznának.
Vasárnap reggeltÅ‘l már számos tervezett tevékenységen vannak túl. Ősmagyar harci öltözetet készítettek maguknak, jurtát állítottak, nyilaztak, ott-jártunkkor pedig éppen azokba a népi mesterségekbe avatták be a budapestieket a ditróiak, amelyeket Å‘k a tavaszi vakáció alatt, az orotvai táborozáskor sajátíthattak el.
A 10 nap alatt kirándulnak a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz, gyalogtúra vár rájuk a szárhegyi Lázár-kastélyhoz, kalandozás a környezÅ‘ hegyekben, amely során esztenalátogatást is tervbe vettek.
Az esti tábortüzek mellett pedig nemcsak népdalokat és történelmi énekeket tanulnak, de az Å‘smagyar történetekbÅ‘l is mesélnek egymásnak. A takarodókat Feri bácsi, Bardócz Ferenc tiszteletbeli barna nyakkendÅ‘s cserkész, Ditró polgármestere fújja.
A táborozás fÅ‘ célkitűzése a hasznos pihenés, az elméleti tudás gyakorlatba ültetése, a zavartalan együttléthez szükséges szabályok betartásának gyakorlása, alkotó részvétel a tevékenységek, de a játékok alatt is, az önértékelés erÅ‘sítése – személyre szabott feladatokkal, és nem utolsósorban az együvé tartozás érzésének erÅ‘sítése.
A vendégek elutazása elÅ‘tt két nappal kerül sor a táborbontásra. A résztvevÅ‘k családoknál lesznek elszállásolva, 20-án este búcsú-táncházat szerveznek a ditrói cserkészek.
A táborozás nem jöhetett volna létre a ditrói önkormányzat, a megyei tanács, a szülÅ‘k, a Fenntartó Testület, a közbirtokosság és a ditrói pékség támogatása nélkül.

Bajna György

Megjelent: Hargita Népe, Cserkészoldal

2004. július 16
 

Tíz napra cserkésztáborrá változott a Ház. Zöld és sárga nyakkendõs lányok, asszonyok, meglett férfiak és fiatalemberek mindenütt: a Maticskában, a Teleki Blankában, a Lendvayban, a Telekiben, a nagyház folyosóin és elõadótermében, kora reggeltõl, késõ éjszakáig. Nyugati rendszámú gépkocsik az udvaron, leptopok a vendégház reggelizõasztalán, nemzeti zászló a terasz fölött. Furcsa érzés: reggel, amikor szokás szerint háromnegyed nyolckor megérkezem, nem én vagyok az elsõ. Az udvaron tisztjelöltek jönnek-mennek. A tornácon Puma – a táborparancsnok –, valamint Imre, Gábor és Balu élcelõdnek egymással. Négy ember, három világtáj: Bécsbõl, Amerikából és Budapestrõl érkeztek Nagybányára. Hamarosan Farkinc is feltûnik (civilben pesti történelemtanár), a számítógépem mögül Kismedve néz rám, Felvidékrõl, álmosan nevetõ szemekkel.

– Akad még számomra is hely valahol? – mocorog bennem a barátságtalan gondolat, de gyorsan elhessegetem. Nem illik vendéget morcosan köszönteni...

Teljes a „törzs” – azaz mégsem, míg hamarosan Hajni is be nem gurul az udvarra, elmaradhatatlan biciklijével. A népdal-tanítás, esti tábortüzezés és közös kiértékelõk mellett amolyan intendánsi szerepet tölt be az oktatók között, mint gróf Teleki Sándor Bem apó erdélyi hadseregében. A „sereg” itt ugyan valamivel kisebb, de nem kevésbé étkes és igényes; a szakácsnénik – Marika néni és Andi mama – a megmondhatói. A velük való folyamatos egyeztetés, a bevásárlás, a hûtõ feltöltése újra és újra, a programhelyszínek elõkészítése, a meghívottak, segítõk mozgósítása több embernek is bõven biztosítana tennivalót...

– Mindjárt kész vagyunk – mondja Kismedve megnyugtatóan, és valóban: pár percen belül kézbe vehetem a Bocskai Hírmondó aznapi számát. „A Magyar Cserkészszövetségek Fóruma 3. sz. cserkésztisztképzõ tanfolyamának napilapja” – áll a fejlécen. Vezércikk, interjú, rejtvény, humor, meg persze erdélyi fejedelmünkrõl egy-két életrajzi adat, magvas gondolat. Hiszen Bocskai-évet írunk, a szabadságharc kitörésének 400. évfordulóját. A négyoldalas tábori újságot a négy õrs, a Muskátli, a Kuvasz, a Komondor és a Sárgarigó készíti felváltva – valamikor az éjjeli órákban. A reggeli mellé kötelezõ felszolgálniuk.

Reggeli...???

A tábor ideje alatt valamiféle végtelen viszonylagosságban úsznak el egymás után a napszakok. Mégis mindennek jól meghatározott helye van: ébredés hétkor, zászlófelvonás fél nyolckor, reggeli nyolckor, ebéd egykor, vacsora hatkor, tábortûz kilenckor, majd zászlólevonás. Közben elõadások, filmvetítés, gyakorlatok, vetélkedõk, éneklés, játék, feladatok, városnézés, és megint: elõadások, filmvetítés, gyakorlatok, vetélkedõk, éneklés, játék... Nagy bögre kávé a fûtõtesten. Réka – õ a jobbkéz konyha-ügyekben, egyébként maga is cserkésztiszt –, nem gyõzi az utánpótlást. Puma és Balu kíméletlenül pörgetik az eseményeket, nincs holtidõ, nincs pihenés, nincs nappal, nincs éjszaka. Ökumenikus istentisztelet este tízkor, táncház tíztõl egyig, filmnézés hajnali egykor-kettõkor. Hogy aludni is kéne? Majd.

Botladozom a számítógépeket öszszekötõ kábelek között. Új kifejezéssel ismerkedem: „rekk”. Mozgatható számítógépes agy, nagy mennyiségû információ tárolására. Elárasztják a hálózatunkat, beköltöznek a gépeinkbe, majd, miközben pár méterrel odébb emberi agyak és szívek töltekeznek, mintegy a tábor járulékos történéseként, költözni kezdenek maguk a dokumentumok is: filmek, fotók, zeneszámok, népdalszövegek, áttekinthetetlen kavalkádban. Elõször bosszankodom, aztán magam is beállok a sorba. Copy, paste. Van mit tanulnom. Kár kihagyni a lehetõséget.

Október 23., az ‘56-os magyar forradalom ünnepe. Az elõzõ esti gyertyás tábortûznél, az ilyenkor szokásos jókedvû rögtönzések helyett most szûk félóra alatt elõkészített megrendítõ elõadásban idézik fel, jelöltek és kiképzõk a fájdalmas-lelkesítõ eseményeket. „Itt Erdély, itt Erdély! Budapest jelentkezz, vétel!” „Itt Budapest, itt Budapest! Erdély, Felvidék, vétel! Kihirdették a statáriumot!” Puma meglobogtatja a közepén lyukas magyar lobogót, s lassú beszéddel idézi fel kamaszkori emlékeit. Kilián laktanya, Kossuth tér, Blaha Lujza tér, Bródy Sándor utca, Magyar Rádió. Békésen tüntetõ egyetemisták. Sortûz. Orosz tankok, vér, fegyverropogás. Halottak... Az emigrációról nem beszél. De tudjuk, érezzük, nem felejt...

A tábor utolsó napjaira még jobban felduzzad a létszám: megérkeznek a világ magyar cserkészszövetségeinek vezetõi, a hétvégi Fórum-ülésre. Amerika, Nyugat-Európa, Vajdaság, Magyarország, Erdély, Felvidék. „Egy nyelvet beszélünk, te, meg én” – mintha mindig is ismertük volna egymást. Csak Horvátország és Kárpátalja hiányzik.

Hiányzik?

Már a Schönherr is tele, a folyosó is tele, a vendégház is tele – sõt Szász Gyuri bácsi vendégháza is tele, a Kereszthegy oldalában. A két párhuzamos rendezvénnyel csordultig a Ház. Nagyon kéne a padlás. Nagyon kéne a pince. Látogatók érkeznek, az õszi tárlatot szeretnék megtekinteni. Hogy micsodát? Ja igen, õszi tárlat. Elnézést kérünk, inkább a jövõ héten...
A fórumosok zárt ülése után találkozó a tisztjelöltekkel. Kérdéseik célkeresztjét Puma fordítja sorban a központi asztalnál helyet foglaló öt elnök felé. Pár perc jut egy-egy válaszra, majd meglepetés következik: a jelöltek saját stratégiai elképzeléseiket szegezik szembe a vezetõkkel. Kívülállóként inkább csak sejtem a kijelentések élét, s érzem, itt-ott, a bírálatot. Na meg a válaszok is sokmindent elárulnak. De ismét fordul a kocka: most a jelölteknek kell elmondaniuk, hogy õk maguk, személyesen, hogyan kívánnak résztvenni imént elhangzott ötleteik megvalósításában. Nincs kibúvó. Egyenlõ felek néznek egymással farkasszemet, egyenlõ felelõsséggel...
– Csak egy pillanatra zavarlak – hallom, s már emelkedem is fel éppenhogy megmelegített helyemrõl. Pavlovi reflex? Vége a reggelinek, egyre többen vagyunk a Maticskában. A délelõtti elõadások megkezdése elõtt ki levelet küldene, ki feladatokat nyomtatna, ki éppen keres valakit, vagy valamit.
– Itt ma már nemigazán lesz hely számomra – vonom le nagyot sóhajtva magamban a konzekvenciát és búcsúzni kezdek a társaságtól.
– Szervusztok – mondom a megszokott fordulattal, s kilépek az ajtón. A Teleki ajtaján felirat néz szembe velem: „Ebben a teremben a Szórád Gábor Munkaközösség tartja rendes napi fekvését. Kérjük, halkan létezzenek itt. A munkaközösség fekvésén pártoló tagok is részt vehetnek, de tagjelöltségük felfüggesztését vonja maga után erõteljes horkolásuk. Napirend: 1. ima, 2. napirend elfogadása, 3. fekvés. A fekvésnek akkor van vége, amikor külsõ erõk nyomására fel kell függeszteni.“

Hiába, a nyilvánvaló fáradtság ellenére is töretlen a derû, ahogyan az egyik jelölt fogalmazott: az „egészséges cserkészhumor”. Bár a társaság alig aludt valamit, a tíz nap alatt egyetlen morcos arcot sem látni, a rövid szünetekben a kirobbanó jókedv hangjai töltik be a házat.
– Jó munkát! – köszönnek vissza új ismerõseim, s én úgy érzem: valamit ismét tanultam tõlük.
– Jó munkát nektek is – köszönök vissza mégegyszer, s gondolatban, amúgy cserkészmód' balkézzel, kezet fogok ismét, mindannyiukkal...

Dávid Lajos

Megjelent: Bányavidéki Új Szó

2004. október 12.
 

Október 16-24. között Nagybánya egy kicsit a világ magyar cserkészetének központjává válik, itt tartja ugyanis harmadik cserkésztiszti tanfolyamát, azaz legfelsÅ‘bbfokú vezetÅ‘képzését a Magyar Cserkészszövetségek Fóruma. A szervezet Å‘szi ülése – amelyen minden magyar cserkészszövetség elnöksége jelen lesz Magyarország, Felvidék, Vajdaság, Kárpátalja és Erdély mellett Nyugat-Európából és a tengeren-túlról – ugyancsak Nagybányán zajlik.

Cserkésztiszt az, aki cserkészcsapatot vezet. Ideális esetben minden cserkészszövetség maga szervezné meg saját tisztképzését, a legtöbb szövetség azonban ezt nem engedheti meg magának. Másrészt a szervezÅ‘k fontosnak tartják, hogy a magyar cserkészet legfelsÅ‘ vezetÅ‘inek rálátása legyen egymás dolgaira, hogy összmagyarságban gondolkozzanak, együttműködjenek, tanuljanak egymástól. A változó helyszínekkel azt szeretnék elérni, hogy a jelöltek otthonosan mozogjanak a Kárpát-medencében és átfogó képet kapjanak a magyarságról, a magyar cserkészetrÅ‘l.

A megelÅ‘zÅ‘ két cserkésztiszti tanfolyam helyszínei a Felvidék (2002) és a Vajdaság (2003) voltak. Az idei képzésen kb. 15 tisztjelölt és ugyanannyi kiképzÅ‘ vesz részt, akik – Kárpátalját leszámítva – az említett régiókból érkeznek Nagybányára és a Teleki Magyar Házban vernek tábort. A tábor parancsnoka Szemerédi Tibor (Bécs) lesz, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség részérÅ‘l, aki a korábbi két tanfolyamot is vezette.

Ugyancsak az említett idÅ‘szakban, október 21-24. között zajlik Nagybányán a Magyar Cserkészszövetségek Fórumának Å‘szi ülése. Ezen a világszerte működÅ‘ öszszes magyar cserkészszövetség – a magyarországi, romániai, kárpátaljai, szlovákiai, vajdasági szervezetek, valamint a Magyar Cserkészlány Szövetség, a Horvátországi Magyarok Cserkészcsapata és a Külföldi Magyar Cserkészszövetség (Nyugat-Európa és a tengerentúl) – elnöksége jelen lesz. A résztvevÅ‘k 22-én a várossal és környékével ismerkednek. Október 23-án kerül sor a tulajdonképpeni ülésre, majd találkoznak a cserkésztiszti tanfolyam jelöltjeivel. Este fogadalomtétellel és közös ünnepléssel ér véget a program.

Hasonló Fórum-ülés kettÅ‘ van egy évben. A tavaszit mindig Budapesten tartják. Az Å‘szi tanácskozás tulajdonképpen vándorülés és többek között azért Å‘sszel kerül rá sor, mert az egész tisztképzÅ‘ vezérfonala az ‘56-os forradalom. A tábor vezetÅ‘je, Szemerédi Tibor személyesen is részt vett a magyar nép szabadságharcában – ezért is kellett Ausztriába emigrálnia – így érzelmi szálak is kötik az akkori eseményekhez. Személyes megemlékezése minden évben különösen közelivé, élÅ‘vé teszi a képzés ezen pontját.
 

Megjelent: Bányavidéki Új Szó, Nagybánya

2004. október 12.

Nótázó jókedvüket bizonyíthatták az elmúlt hét végén azok a cserkészek, akik a Dalos pacsirta országos cserkészdalversenyre jelentkeztek. Az énekvetélkedôt az idén elôször Marosszentgyörgyön szervezte meg a Romániai Magyar Cserkészszövetség (RMCSSZ), amely országszerte százhuszonhat csapatot számlál több mint háromezer taggal.

Szamosújváron négy-öt éve tavaszonként rovásírásversenyt rendeznek, Nagyváradon a regôs napok keretében népi hagyományokat elevenítenek fel. A cserkészek igen kedvelt tevékenysége a dalolás, innen is született a verseny megszervezésének ötlete, amelyre harmincöt cserkész érkezett Szamosújvárról, Marosvásárhelyrôl, Régenbôl, Parajdról, Gyer-gyóújfaluból és Marosszentgyörgyrôl. A jelentkezôk három kategóriában és korcsoportban próbálhatták ki énekhangjukat. Az elemi iskolások a kiscserkész, az általános iskolások a cserkész I. és középiskolások a cserkész II. korcsoportban mérték össze daltudásukat. November 5-én, pénteken a népdalkincsbôl meríthettek az egyéni versenyzôk, akik közül a gyergyóújfalusiak szerepeltek a legsikeresebben. A középiskolásoknál második díjat vihetett el a marosvásárhelyi 30. Számú Teleki Sámuel Cserkészcsapat egyik tagja. A szombaton megrendezésre került ifjúsági dalok kategóriában, ahová háromfôs csapatokkal jelentkezhettek a versenyzôk, a fôdíjat a marosszentgyörgyi 21. Gr. Petki Dávid csapat nyerte el. Vasárnap vidám cserkésznótákat fújtak a természet örömérôl, a cserkészélet szépségeirôl, itt a megyei csapatok közül a marosszentgyörgyiek és a régeniek szerepeltek jól. A legjobbakat két aktív nagybányai cserkész és a zsûri tiszteletbeli tagja, a marosszentgyörgyi Márkus István díjazta, aki 1941-44 között a gyulafehérvári csapatban cserkészkedett.

A cserkésznap keretében kirándulást szerveztek a Puliszkadombra és számháborúztak is, emellett játszottak, énekeltek és közösen fôztek. Szombaton este tábortûz gyúlt, amely mellett nem csak eldalolták a nótákat, hanem elô is adták, eljátszották azokat.

A verseny mellett ülésezett az RMCSSZ külügyi bizottsága. A sikeresnek mondott megbeszélésen meghatározták a tevékenységi körüket (decembertôl újraindul a honlapjuk), illetve megtárgyalták a sajtóval való kapcsolattartás lehetôségeit is. Maros megyében jelenleg nyolc cserkészcsapat mûködik, a marosvásárhelyi mellett még Marosszentgyörgyön, Régenben, Gernyeszegen, Segesváron, Ákosfalván, Vajdaszentiványon.
 

Megjelent: Mészely Réka, Népújság, Marosvásárhely

2004. november 9.

A nyár a cserkészek számára a táborozások idÅ‘szaka. Az évi cserkészmunka koronájaként is emlegetett cserkésztáborokban a cserkészek bebizonyíthatják tudásukat, rátermettségüket, azaz gyakorlatba ültethetik mindazt, amit egész évben tanultak.

Az idei nyár is mozgalmas volt a csíki cserkészek életében. Augusztusban a hagyományos csapattáborok után francia cserkészek látogattak el Csíkszeredába, ahol nemcsak a helyi cserkészekkel ismerkedhettek meg, hanem a város és a környék nevezetességeivel is. A Szent Anna-tóhoz tett kirándulás pedig ittlétük fénypontját jelentette, ahonnan néhány magyar szóval és sok új élménnyel gazdagodva térhettek vissza hazájukba.

A portyázásokon és táborozásokon kívül a csíki körzet néhány cserkésze (az ország más cserkészeivel karöltve) részt vett a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban, ahol kézműves foglalkozást vezettek, illetve akadályversenyt rendeztek. Ez utóbbi, sajnos, jelentkezés hiányában – az esÅ‘zés miatt – elmaradt.

Szintén a nyár folyamán a Romániai Magyar Cserkészszövetség keretén belül egy kérdÅ‘íves felmérést végeztünk a cserkészet társadalmi megítélésérÅ‘l. ElsÅ‘sorban arra voltunk kíváncsiak, hogy az emberek mennyire ismerik mozgalmunkat, milyen információkkal rendelkeznek a cserkészetrÅ‘l. A kutatásból kiderült, hogy a megkérdezettek igen jelentÅ‘s hányada pozitívan ítéli meg a cserkészetet. Még mindig nagyon sokan vannak olyanok, akik szerint a cserkészet csupán egy kiránduló mozgalom, azt sokkal kevesebben ismerték fel, hogy valódi célja a fiatalok fizikai, szellemi, lelki és érzelmi képességeinek a kibontakoztatása. Szintén nagyon örültünk annak, hogy a válaszadók több mint fele rendszeresen olvassa a cserkészettel kapcsolatos cikkeket, írásokat. A nemcsak Hargita megyét, hanem egész Erdélyt átfogó kutatás során viszonylag kevés embert tudtunk megkérdezni. A jövÅ‘ben ezt a kutatást szeretnénk kibÅ‘víteni, folytatni.
 

Megjelent: Salló EmÅ‘ke, Hargita Népe, Cserkészélet oldalon

2004. december 14.

Az idén december elején (3–5. között) rendezték meg a cserkészek a már hagyományosnak számító cserkész lelki napokat. A helyszín most is a csíkszeredai SegítÅ‘ Mária Gimnázium kápolnája volt. Az adventi készülÅ‘dés hangulatának megfelelÅ‘en a várakozást választottuk témánknak. Az ország különbözÅ‘ részeirÅ‘l összesereglett cserkészek péntek délutántól vasárnap délig érdekesebbnél érdekesebb programokon vettek részt.

A játék és az esti filmnézés mellett mindenkinek alkalma adódott arra, hogy megtapasztalja a várakozást, a csendet is. A zene- és képmeditáció újdonságot jelentett az idén. A katarktikus élményt nyújtó képsorozatok rávezettek Isten mindenütt jelen lévÅ‘ szeretetére. A meditációval kapcsolatos élmények megbeszélésére a kiscsoportokon belül került sor. A délután folyamán a Láthatatlan színház című program keretén belül a cserkészek saját bÅ‘rükön is megtapasztalhatták Isten igéjét. Bibliai történeteket élhettek át, mint pl. amikor Jézus megmossa a tanítványok lábát.

A mindenki számára felejthetetlen élményt nyújtó produkció után már csak arra maradt idÅ‘, hogy minden csapat felkészüljön az esti tábortűzre. ÉgÅ‘ gyertyák fénye világította be a kápolnát, ahol Páter Stephanos és Páter Norbertus – a tábortüzet vezetÅ‘ két cserkésztiszt – találó keretmesével próbált mindenkit bevonni az istenkeresés hangulatába. A csapatoknak pedig a Mesterrel való találkozást kellett bemutatniuk a különbözÅ‘ helyszíneken, helyzetekben.

Az együtt töltött idÅ‘ alatt közösen várakoztunk, megpróbáltuk elképzelni, megtapasztalni a Jézussal való találkozást, és én hiszem azt, hogy aki ott volt, az találkozott is Vele.

Megjelent: Salló Zoltán, Hargita Népe, Cserkészélet oldal

2004. december 14.

Minden év decemberében a betlehemi örökmécsesbÅ‘l származó lángot Bécsbe hozzák el, ahol a különbözÅ‘ országokból összegyűlt cserkészeknek adják át. Az idén december 11-én történt meg az ünnepélyes lángosztás, melyen a sepsiszentgyörgyi cserkészek voltak jelen. Ők hozták Erdélybe a lángot, amelyet a cserkészcsapatok segítségével karácsonyig igyekeznek minden templomba eljuttatni.

A csíkszeredai és csíkmadarasi cserkészek az idén is egy karácsonyi koncertsorozattal egybekötve járják majd végig a csíki falvakat, hogy minden templomba és onnan minden otthonba szétoszthassák a szeretet és a béke lángját.
 

Megjelent: Hargita Népe, Cserkészélet oldalon

2004. december 14.

A címbÅ‘l nem nehéz kitalálni, hogy táborunkkal a honfoglalás korát elevenítettük fel, csakhogy nekünk elsÅ‘ napon, amikor bevonultunk a „Kárpát-medencébe" (hétköznapi nevén: utászház), nem volt vezérünk. Azért tévedés ne essék, nem magunkra hagyatva vonultunk az új hazába, csakhogy a Gyula (táborparancsnok), vagyis Hanga (György Hajnal csapatvezetÅ‘) és Napsugár (Benedek Gabriella) még éppen egy másik fontos küldetésüket teljesítették. Emese (Zsóka néni) és a sámánunk (Markó GergÅ‘ Magyarországról) segítségével kezdtük meg az életet Pannóniában.

A bevonuláshoz azt a jól bevált cselt alkalmaztuk, hogy több irányból jöttünk, majd mielÅ‘tt bevonultunk volna, találkozott a két csapat (Budapest–Rákoscsaba 140-es Pro Patria cserkészcsapata és a ditróiak) és közös szentmisén vettünk részt (na jó, ilyen az Å‘smagyaroknál nem volt, mondjuk, hogy áldozati szertartás). Majd óriási erÅ‘vel rohamoztuk meg táborhelyünket, ahol elsÅ‘ napunkat a berendezkedéssel, a táborépítéssel és az új haza összes lakójának megismerésével töltöttük.

A vezérek az Å‘smagyar cserkészeket törzsekbe osztották. A krónikákból ismert hét magyar törzs elevenedett meg: Nyék, Kér, Keszi, Kürtgyarmat, Tarján, JenÅ‘, Megyer (vezetÅ‘k és felnÅ‘ttek törzse, a legerÅ‘sebb magyar törzs). A vezérek neveit is többé-kevésbé megtartottuk, csakhogy a férfiak mellé nÅ‘i neveket is kellett kreálnunk, mert minden törzsnek egy fiú és egy lány vezére lett, akik közül egyik erdélyi, a másik magyarországi volt. Így lett Kond párja Kondéria, Hubáé Hubina, Tasé Tasmina stb. A törzsek is vegyes összetételűek voltak azért, hogy egymást jobban megismerjük, ugyanis a következÅ‘ évi jubileumi tábort készítette elÅ‘ eme nagyszabású rendezvény, ahol a 35-40 ditrói cserkész és sok-sok segítÅ‘ mellett kb. 45 testvércserkész volt jelen.

Az Å‘smagyar móka az esti tábortűzzel vette kezdetét, amikor a sámán mindenkit a törzs tagjává avatott. Másnap megtörtént az ünnepélyes megnyitó, az új haza szabályainak megállapítása, majd a törzsi együvé tartozást erÅ‘sítettük azzal, hogy délelÅ‘tt harci öltözetet varrtunk, délután törzsi zászlót, valamint megírtuk az indulóinkat, csatakiáltásainkat, és a törzsi tánckoreográfia is elkészült. A tábor teljesen készen állt, és minden gördülékenyen működött, a hiányzó vezérek is megérkeztek, úgyhogy teljes gÅ‘zzel jöhettek (volna) a jobbnál jobb programok. Senki ne értse félre, nem a programokkal volt baj, hanem az idÅ‘járással. Fohászkodhattunk földanyához vagy vízanyához, járhattunk naptáncot, mit sem ért. Hideg volt és esÅ‘ néhány napig, ezért két tábortűz is elmaradt. Persze, azért nem állt meg nálunk az élet: volt népdaltanulás (különösen nagy sikert aratott a Csetneki csikós című), jurtaállítás és elÅ‘adás az Å‘smagyar életmódról, harcmodorról, kézműves nap, amikor nemezelni és makramézni lehetett, és persze kirándulás a Gyilkos-tóhoz, ami a magyarországiaknak óriási élményt jelentett. De még mi is elámultunk e szép vidék csodáin. Tetszett nekik a táborhelyet körülölelÅ‘ táj is, nem beszélve az esztena-látogatásról, ahol a sajt- és ordakészítés fortélyait figyelhették meg.

Amint az idÅ‘ helyrejött, a szabadtéri játékra is sor kerülhetett: volt pusziháború és méta is, ezek lassan már hagyománnyá válnak közös táborainkban. A szombati nap a próbázásé volt. A vizsga a kiscserkész-nyakkendÅ‘ért, illetve az elsÅ‘próba-jelvényért folyt. A sikeresen próbázók a vasárnapi ünnepélyes szentmisén megkapták jutalmukat. Ez a nap volt az, amikor a szülÅ‘k is megfigyelhették (hivatalosan is), hogy mivel foglalkozunk: jelen voltak a szentmisén, amelyen a kiscserkészek fogadalmat tettek. Este szalonnasütéssel és záró-tábortűzzel koronáztuk a napot és a hetet is, vasárnap lévén. Az élÅ‘ tűz üzenete az összetartozás fontossága volt, ahogyan az egész táboré is. A fáklyás felvonulás ünnepélyes hangulatot, de nosztalgiát is teremtett, amelyet a humoros tábori élmények, paródiák törtek meg.

Másnap már a táborbontás volt a napi kaland, de még nem volt okunk szomorkodni: a tábor igazából még két napig tartott. Rögtön megmagyarázom: a testvércserkészeink családjainknál voltak elszállásolva, ahonnan közös programokra jártunk, például gyalogtúrára a szárhelyi Lázár- kastélyba, „utolsó vacsorára" a kultúrotthonba. Ez utóbbi táncházzal, bulival, búcsúzkodással és ajándékozással volt egybekötve. A nagytemplom tornyába is felmentünk, együtt métáztunk, majd délután a szokásos könnyes búcsúval váltunk el egymástól. Ez évek óta így meg, megszokhattuk.
A tábor sok pozitív, de negatív tapasztalatot is jelentett számunkra. Nem az én tisztem, hogy a negatívumokat felsoroljam, úgyhogy a jó dolgokról szólok: megtudtuk mi, cserkészek, hogy milyen sokan mellettünk állnak és segítenek, ami nagyon fontos volt ahhoz, hogy egy ilyen méretű tábort meg tudjunk szervezni. Az is fontos, hogy megismertünk és megismertettünk egy történelmi kort, amely a két ország lakóinak közös történelméhez tartozik, de egymás jelenlegi helyzetérÅ‘l is sokat megtudtunk. Mindezzel elÅ‘készítettük a 2005-ös magyarországi tábort, amely ünnepli majd a kapcsolattartás 10. évfordulóját. Reméljük, jövÅ‘ben is beszámolhatunk hasonló, sÅ‘t sokkal szebb élményeinkrÅ‘l, hiszen a cserkész számára a nyári tábor az évi munka gyümölcse. Akármilyen sikeres is addig az év, a táborról ítélik meg azt. Ahogy a közmondás is mondja: Minden jó, ha a vége jó.
 

KöllÅ‘ Zsófia Å‘v
Pillangó Å‘rs, 020-as Takó János cserkészcsapat, Ditró

Megjelent: Hargita Népe, Cserkészélet oldalon

2004. december 14.

Tízéves múltra tekint vissza a Szatmár megyei cserkészmozgalom. Továbbra is csak két csapat van a megyében, az egyik Tasnádon, a másik Szatmárnémetiben működik, mindkettÅ‘ a Romániai Magyar Cserkészszövetség (RMCS) tagszervezete. A tagság bÅ‘vülése az utóbbi idÅ‘ben megállt, sÅ‘t csökkent is. A lázári csapat egyelÅ‘re szünetelteti a tevékenységét, mert nincs senki aki irányítsa. A közös táborozásokon anyaországi cserkészek mellett kárpátaljai és délvidéki társaikkal is találkozni szoktak.

Princz Csaba

Megjelent: Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti)

2003. február 19.
 

Zarándoklat a Rákóczi-szabadságharc száműzöttjeinek emlékhelyeinél

Rodostó minden történelmet és irodalmat ismerÅ‘ magyar számára jelkép: II. Rákóczi Ferenc és Mikes Kelemen neve összeforrt a törökországi város nevével. A Márvány-tenger partján fekvÅ‘, ma Tekirdag nevet viselÅ‘ város lakói is tudják, ki volt a magyar fejedelem és hűséges alattvalója.

Az egykori Rákóczi-ház ma felújítva fogadja a látogatókat, Mikes Kelemen egykori házának újjáépítését – Zágon nagy szülöttje száműzetése helyszínének alkotóelemeit széthordták a tüzelÅ‘anyagra rászorulók – a közeljövÅ‘ben tervezik. A házban magyar–török kultúrközpontot is berendeznek.

A Rákóczi-szabadságharc leverése után 1717 októberében érkeztek a bujdosók Törökországba, ahol a szultán Rodostót jelölte ki állandó lakhelyüknek. A Márvány-tenger partján álló városkával 1720. április 24-én ismerkedhettek meg a hazájukból kiűzött kurucok. A magyar irodalomban a város egykori görög neve maradt fönn, de csak mi ismerjük így már, mai török neve Tekirdag. Isztambul felÅ‘l érkezve a helységbe, elÅ‘bb vadonatúj épületekkel találkozik az utazó, beljebb haladva azonban a településen felbukkannak az egyemeletes régi török faházak is: omlásra ítélve vagy félig már szét is hordva. Többségük hasonlít az irodalomkönyvekben ábrázolt Mikes-házhoz, néhány utca pedig az egykori Magyarok utcájához.

Fogadóház három nyelven

A rodostói turisztikai tudakozónál Rákóczi-plakát fogad török nyelvű felirattal, amit nem értünk, de azért jó érzés, hogy itt nem vagyunk idegenek. A város térképén hamar megtaláljuk a látnivalók között a Rákóczi-múzeumot. Irány a negyed, ahol az egykori Magyarok utcája állt, ahonnan Rákóczi a Márvány-tengerre látott, és ahonnan Mikes elÅ‘bb vidám, majd szomorú leveleit írta. A városban mindenki kedves, amint meghallja, hogy magyarul beszélünk, azonnal útbaigazít. Hamar megtaláljuk a Nagyságos Fejedelem egykori fogadóházát, amelynek bejáratán három nyelven, törökül, angolul és magyarul olvasható az órarend: hétfÅ‘ kivételével mindennap 9 és 17 óra között látogatható az emlékház. A múzeum Å‘re, Ali Kabul 1982-ben tanult meg magyarul, amikor felújították a Rákóczi-házat. A magyar nyelv az elején elég nehéznek bizonyult, de a felújítást végzÅ‘ magyar munkások, turisták, nyelvkönyvek, szótárak segítségével szép irodalmi nyelvet sikerült elsajátítania a múzeum gondnokának. Barátságosan fogad, kérdéseinkre szívélyesen válaszol, tÅ‘le tudjuk meg, hogy minden év június 6-án a rodostói Cseresznye Ünnepség keretében Magyar Napokat is tartanak.

Az utca elején álló barna-fehér ház elÅ‘csarnokában magyar és török zászlók társaságában Rákóczi és Mikes mellszobra fogad, valamint a számtalan, piros-fehér-zöld színű szalaggal díszített koszorú, faragott kopjafák, emléktárgyak, fényképek, képeslapok, levelek Mikes szülÅ‘falujából, illetve szinte minden magyarok lakta területrÅ‘l. Ali megmutatja az emlékkönyveket is, az egyikbe az államférfiak, elöljárók, nevezetes személyiségek írták be gondolataikat, a másikba a turisták. Bent a házban látható a fejedelem konyhája, ebédlÅ‘je, saját maga faragta karosszéke, pihenÅ‘szobája, társalgója, a mellékhelyiségek, egy kisebb tengerre nézÅ‘ szobácskában Mikes íróasztala, tintatartója, tolla.

Ház volt, ház lesz

Áll-e még Mikes Kelemen háza? – kérdezzük. „Sajnos, már nem. De mielÅ‘tt elhordták volna a roskadozó ház maradványait, a tavaly lemértük, lefényképeztük, hogy újjáépíthessük” – meséli török vendéglátónk, akitÅ‘l megtudjuk, tavaly még állt a ház, de a télen elhordták tüzelÅ‘nek a helybeli rászorulók. MielÅ‘tt végleg elkeserednénk, elmondja, elkészült a pályázat a ház újjáépítésére, most már csak a pénzre várnak, néhány év múlva már a házat is megtekinthetjük. A Mikes-házba, amelyet szintén eredeti formájában és berendezéseivel akarnak felállítani, magyar–török baráti kulturális központot terveznek, amely nemcsak a múzeumnak, de különbözÅ‘ rendezvényeknek is helyet adna.

A rodostói Rákóczi-múzeumot fÅ‘leg nyáron, az iskolai szünet beálltával látogatják sokan. Nemcsak magyarok jönnek, hanem törökök is, akik tudják vagy érdeklÅ‘dnek, hogy ki volt Rákóczi, mit tett, miért jött Törökországba. Ottlétünk idején három család is felkereste a fürdÅ‘hely történelmi nevezetességét. A rodostóiak nagy része ismeri Rákóczi és a bujdosók történetét, figyelmeztet Ali, aki azt is elmeséli, hogy a törökök a magyarokat testvérnépnek tartják, az iskolában is a magyar–török rokonságról tanulnak. A rodostói Rákóczi-emlékház soron következÅ‘ erdélyi látogatói a sepsiszentgyörgyi 14-es Számú Dr. Kovács Sándor cserkészcsapat tagjai, akik augusztus 2-án Mikes Kelemen szülÅ‘falujából, Zágonból indultak a Rákóczi- és Mikes-túrára.

Megjelent: Krónika és Erdély Ma

2003. augusztus 4.
 

Vass Ibolya szeretné öntudatra ébreszteni a csángómagyar gyerekeket. Idén végzett a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem filozófia karán, elhatározta, hogy Moldvába költözik és a csángómagyar gyerekeket fogja magyar nyelvre tanítani. Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének az oktatási programfelelÅ‘se volt az, aki ezelÅ‘tt 3 évvel elkezdte Moldvában a csángómagyaroknak az oktatását. A jövÅ‘ héten lesz egy módszertani tábor Szépvízen (Hargita megye) azoknak a pedagógusoknak, akik a csángómagyarok tanításában részt vesznek. Heti 3 órát kell tanítania majd az iskolában, azon túl pedig 10 órát otthon. Arra gondolt, hogy Csángóföldön cserkészcsapatot alapít. Tíz éve Å‘ is cserkészkedik, a Romániai Magyar Cserkészszövetségen keresztül jutott ki Németországba. Az oktatókat a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége fizeti, a programot pedig a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatja. A fizetés mellett szolgálati lakást is biztosítanak.

Megjelent: Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti)

2003. augusztus 20.

Újra itt vagyunk!

Megújult erÅ‘vel, számtalan elképzeléssel, jobbnál jobb ötletekkel vágunk neki az új cserkészévnek.
Szükségesnek véljük a cserkészoldal fenntartását, mert így alkalmunk adódik tudatni a világgal, hogy igenis létezünk, a cserkészeszmék nem vesztek el az idÅ‘k folyamán, igyekszünk aszerint tevékenykedni.
Az évi cserkészprogram nem merülhet ki a nyári nagytáborral, ennél jóval több kell legyen. Változatos programokkal, ha nem is sikerül megváltanunk, de legalább egy picit a helyes irányba szeretnénk elmozdítani a világot.
Még a múlt század elején Bi-Pi a következÅ‘ pár sorban foglalta össze a cserkészet célját: „MindenekelÅ‘tt állandóan szemünk elÅ‘tt kell tartanunk a célt, amely minden nevelÅ‘nek a feladata: segíteni a gyermekeket abban, hogy kialakítsák jellemüket, fejlesszék szolgálatkészségüket mások iránt, hogy hasznos polgárokká váljanak".
Én a következÅ‘ módszert ajánlom e cél eléréséhez: ki kell használni a gyerekek velük született kíváncsiságát és rá kell szoktatni Å‘ket a felderítésre. A természet felderítésében megtapasztalják az élet és a küzdelem örömét, az emberek figyelmes vizsgálásában megérzik annak szükségességét, hogy segítsenek nekik.
Ezen cél eléréséhez kívánunk minden cserkésztestvérünknek jó munkát! Azt szeretnénk, ha az elkövetkezÅ‘ cserkészévben minél több élményben lenne részünk, már azért is, hogy legyen amirÅ‘l írjunk a cserkészoldal hasábjain…

A rejtélyes hadüzenet

A 104. sz. Ady Endre cserkészcsapat idei táborát Szelterszben szervezte meg a július 25–27. közti idÅ‘szakban.
Ez egymagában nem is nagy dolog… de! Egyik éjjel egy hadüzenetet kaptunk, melynek szerzÅ‘je egy „tatár" úriember volt. Nem volt alkalmunk azon nyomban válaszolni, mert csatába hívtak minket (a székely hadat), és mi – mint minden rendes cserkész, azaz székely gyerek – el is láttuk a bajukat, a Fekete-tengert gyorsúszással szelték hazáig. A hadüzenet így hangzott:
Hadüzenet
Én, Batu Khán, a világ ura üzenem és írom Béla magyar királynak, hogy ellenem fordulni ne merészeljetek, magatokat kegyelemre megadni ne késlekedjetek, mert ha nem követitek parancsaimat, mind magatok, mind utódaitok halálának halálával halnak. Ha nem akarjátok, hogy táborotokat juhakollá változtassuk és a földdel egyenlÅ‘vé tegyük, kötelezünk, hogy azonnal fizessetek ki 100 000 aranyat. Hódoló követségeteket elvárom, meg nem jelenésetek a csokoládéadagotok megvonásával jár.
BATU KHÁN

Erre a hadüzenetre természetesen a cserkészek hajlandónak mutatkoztak éjfélkor elhagyni sátraikat, sÅ‘t a tábor védelmet nyújtó területét is, és felvenni a harcot az ellenséggel. A jelképes harc alatt, ami igazi élmény volt a cserkészeknek, megtanulhatták megvédelmezni saját kicsiny hazájukat. A tatár-székely harcokat felelevenítÅ‘ keretmese kapcsán a cserkészeknek alkalmuk nyílt megélni ennek a kornak a hangulatát, és székely harcosként megtanulták megbecsülni szülÅ‘földjüket. Az éjszakai csata pedig mindörökre emlékezetes marad számukra.

Csaracsói tábor
2003. augusztus 25–30.

Augusztusban került megrendezésre a csíki körzet cserkészcsapatai számára az Å‘rsvezetÅ‘-, illetve segédtiszti tábor, amelyen összesen 53 cserkész vett részt, 10 cserkészcsapatból. Jelen volt a 106. sz. Gróf Majláth Gusztáv cserkészcsapat Csíkszentmiklósról, a 104. sz Ady Endre cserkészcsapat Csíkszeredából, a 95. sz. Márton Áron cserkészcsapat Csíkszeredából, a 43. sz. Bocskai István cserkészcsapat Csíkszeredából, a 75. sz. SzÅ‘cs Antal cserkészcsapat Csíkcsicsóból, a 87. sz. Szent Domokos cserkészcsapat Csíkszentdomokosról, valamint a 46. sz. Gyulaffy László cserkészcsapat SzilágycsehbÅ‘l és a 27. sz. Wesselényi Miklós cserkészcsapat Zilahról.
A tábor talán egyik legfontosabb pillanata a tábori újság elkészülése volt, amikor kikerült a tábori szerkesztÅ‘ségbÅ‘l (elÅ‘szobából), az „újszülött", az ŐRSégváltás. Ez a tábori újság összefoglaló képet nyújt a tábori életrÅ‘l, a számtalan kalandról, a temérdek jelentésrÅ‘l, nem utolsósorban pedig a szerkesztÅ‘brigád kitartásáról árulkodik, akik a számos egyéb kötelezettség mellett (és az éjszakai alvás helyett) valósították meg a tábori újság álmát.
Kellemes meglepetés volt utólag szemügyre venni és megállapítani, hogy valóban színes, változatos újság került ki a kezek alól, ahol mindenki a maga „szakterületét" boncolgathatta.
De hát mivel is foglalkoztunk e pár nap alatt?
Tábort építettünk, tábori Å‘rsöket alakítottunk ki, indulókat, csatakiáltásokat agyaltunk ki, tanultunk, játszodtunk, énekeltünk, de legfÅ‘képp írtunk… jelentést írtunk. Jelentést írtunk, ha fújt a szél, ha véget ért a nap, ha jók voltunk vagy ha büntetést érdemeltünk, de ha netalán portyán voltunk sem kerültük el sorsunkat, a lefekvés elÅ‘tti írást, sírást, jelentésírást, amely sokszor mélyen átnyúlt a következÅ‘ nap hajnalába. De lényegében most már lassan kiismerjük magunkat a papírmunka között is, nem vált kárunkra a dolog.
Azonban tévedés ne essék, nem itt és ebben merült ki a tábori program.
A tábori Å‘rsök nap mint nap új, nehezebb, de egyben érdekesebb megpróbáltatás elé kerültek, amelyek az agysejteket kellÅ‘képpen megmozgatták. Énekeket, játékokat, alakiságokat tanultunk, kidolgoztunk évi, havi, illetve heti munkaterveket, de ezentúl festettünk tojásokat a húsvéti locsolók számára, énekeltünk karácsonyi énekeket, „szánkóztunk" a hegyoldalban, néptáncot tanultunk, különbnél különb programokkal készültünk az esti tábortüzekre.
A tábortüzeket naponta változó témák köré építettük. Ilyen volt elsÅ‘ este az ismerkedés, majd a népművészet, a tűz szimbóluma, a kuruc est, valamint a tábortűzvezetés módszerei.
Tökéletesítgettük szakácstudásunkat is, finomabbnál finomabb ételeket készítettünk, nemegyszer magunkat is meglepve az eredménnyel. Itt érdemes kiemelni a kövön sütött tükörtojást, amely fontos alapanyaga lett a tábori konyhának, sokszor megmentve az éhhaláltól a cserkészeket, mivel idÅ‘hiány miatt nem készült el az ebéd.
Néhány cserkész munkája nyomán újra tisztának mondható (legalábbis fizikailag) a tábor mellett csordogáló patak egy meghatározott része, melybÅ‘l meglepÅ‘en nagy mennyiségű szemét került a „vízszínre". Egy pillanatig felvetÅ‘dött az a gondolat is, hogy talán a csíki ócskapiac költözött ide, de csak egy pillanatra, annyira szomorú látványt nyújtott a temérdek szemét.
Meglátogattuk a közeli struccfarmot és pisztrángtenyészetet, útközben a sokat emlegetett vízenjárást próbálgattuk átütÅ‘ sikerrel.
Péntek este került sor a tábor fénypontjának számító fogadalomtételre, emléklapátadásra, de mindezek elÅ‘tt minden cserkész végighaladt a saját életútját jelképezÅ‘ ösvényen, gyertyával a kezében. Végighaladtunk a cserkésztörvényeket szimbolizáló állomások mellett, elidÅ‘zve néhány percig mindenhol, és elismételtük magunkban az éppen soron lévÅ‘ törvényt. Ennek feledhetetlen hangulatát az idÅ‘járás nagymértékben fokozta, a hatalmas szélben egy szál gyertyával a kézben botorkáltunk a sötétben, kezünkkel védve a lángot a kialvástól. Ha sok idÅ‘be is telt, de mindenki végigjárta saját életútját, megégetett, viaszos kézzel tértünk vissza, de a lángot nem hagytuk kialudni! Ezt követÅ‘en átgondoltuk, miért is akarunk vezetÅ‘k lenni, képesek leszünk-e megfelelÅ‘képpen végezni feladatunkat, majd megújítottuk fogadalmunkat.
Az utolsó nap a búcsúzásé volt. Itt vevÅ‘dött igazán észre, hogy mennyire összenÅ‘tt ez a kis társaság, mennyire megtették a hatásukat a tábor elején különbözÅ‘ csapatokból verbuvált Å‘rsök. De nincs ok aggodalomra, nemsokára újból találkozunk.

Csonta László csapatvezetÅ‘-helyettes, 104. sz. Ady Endre cserkészcsapat

Megjelent: Hargita Népe, Cserkészoldal (Csíkszereda)

2003. október 22.
 

A Magyar Ifjúsági Tanács febr. 24-én Székelyudvarhelyen tartotta küldöttgyűlését, melyen a jelenlévÅ‘ tagszervezetek (OMDSZ, MISZSZ, IKE, ODFIE, IFINET, RMCSSZ) elemezték az elmúlt idÅ‘szak eseményeit, meghatározták a szervezet 2002-es cselekvési tervét és jóváhagyták költségvetését. A MIT elhatározta egy kolozsvári központi iroda működtetését. Megszavazták a Romániai Magyar Cserkészszövetség tagfelvételi kérelmét. A Küldöttgyűlés emlékeztette az RMDSZ Szabályzat-FelügyelÅ‘ Bizottságát, hogy szabályzatellenes az a tény, miszerint többszöri felszólításunkra sem foglalt állást a MIT beadványaival kapcsolatosan. A MIT elítéli Asztalos Csabának, Markó Béla elnöki jogtanácsosának, az Itthon fiatalon mozgalom jogi képviselÅ‘jének azt a kísérletét, hogy önkényesen levédve a MIT nevét, megpróbálja kisajátítani azt, olvasható a MIT közleményében. Válaszul az Itthon, fiatalon mozgalom (IFM) visszautasította a vádat, közölve, hogy az IFM semmiféle lépést nem tett a MIT nevének levédésére.

Megjelent: Romániai Magyar Szó (Bukarest)

2002. február 28.

A szamosújvári 51. számú Czetz János cserkészcsapat meghívására érkezett Erdélybe a lyoni "Szent Szív" plébánia 10 cserkésze, azzal a céllal, hogy megismerkedjenek Erdély jellegzetességeivel és együtt táborozzanak a magyar cserkészekkel. A mozgótábort 3 nagy rész alkotta: egy magashegyi cserkésztábor a Gutin hegységben, a Kakastarély alatt, egy régésztábor Bálványosváralján és egy kis körút Kolozsvár környékén. Élményt volt a Romániai Magyar Cserkészszövetség tagjainak. Egy alkalommal a nagybányai Teleki Magyar Ház vált otthonunkká, vendéglátóik pedig a 15. sz. Teleki Sándor cserkészcsapat tagjai voltak. Bekapcsolódtak a III. Bálványosváraljai Cserkésztáborba, amelynek célja, immár harmadik éve, a vár romjainak felszínre hozása.

Kasza Tamás

Megjelent: Szabadság (Kolozsvár)

2002. augusztus 27.

A Magyar Cserkészszövetség és az Országos Ómagyar Kultúra Baráti Társaság Rovásírás Szakosztálya az idén is megrendezte a Kárpát-medencei országokban élÅ‘ magyar fiatalok részére a Magyar Nemzeti Rovásírásversenyt, sorrendben immár a hatodikat.A versenynek idén is a budapesti Magyarok Háza nyújtott otthont, ahol Erdélyt és a Romániai Magyar Cserkészszövetséget a szatmárnémeti 44 sz. Dsida JenÅ‘, a szamosújvári 51 sz. Czetz János és a zilahi 84 sz. Fábián Béla cserkészcsapat cserkészei képviseltek. Az erdélyi cserkészek kiválóan szerepeltek egyéniben is, a csapatok versenyében pedig a szamosújvári csapat immár másodjára nyerte el a vándorserleget.

Kasza Tamás sv.

Megjelent: Vasárnap (Kolozsvár)

2002. október 27.

Akárcsak öt éve minden decemberben, idén is elhozzák a cserkészek Nagyváradra is a betlehemi lángot. BécsbÅ‘l - cserkészek kíséretében - rendszerint egy-egy fogyatékos gyermek indul Jézus születésének helyszínére, hogy az ottani örökmécsesbÅ‘l lángot vegyen. Lámpásba zárva hozzák aztán repülÅ‘vel, autóval, vonattal, adják kézrÅ‘l-kézre a cserkészek. Váradra dec. 15-én, vasárnap délelÅ‘tt érkezik a betlehemi láng. Pontosabban nem lehet behatárolni az idÅ‘t, hiszen az apró fényt hozó csapat, élén Gál Sándorral, a Romániai Magyar Cserkészszövetség elnökével, Magyarországról érkezik, s nem tudni, hogy a jelzett idÅ‘n belül mikor sikerül idejutniuk. A messzirÅ‘l érkezÅ‘ fényt fogadják, és szentestéig Å‘rzik a Bazilikában, de a 94. számú I. Rákóczi György Cserkészcsapat is készülnek a fogadására. A betlehemi láng hozói rövid pihenÅ‘ után folytatják útjukat az ország belseje felé, az itt hagyott szeretetfényt azonban a váradi cserkészek elviszik templomokba, iskolákba, különbözÅ‘ egyesületekhez és magányos emberekhez, s bárkihez, aki a betlehemi fényt szeretné otthonában tudni.

T. Szabó Edit

Megjelent: Bihari Napló (Nagyvárad)

2002. december 13.

A Romániai Magyar Cserkészszövetség Nagybánya központú cserkészkörzetében segédvezetÅ‘-képzÅ‘ találkozó zajlott Nagy- és Kisbányán április 27-május 1. között. A találkozóra, temesvári, marosvásárhelyi, brassói, nagyváradi, szatmári és gyulafehérvár magyarországi cserkészvezetÅ‘k is érkeztek. Arató László, a budapesti Márton Áron Könyvkiadó elnöke, vezetÅ‘képzÅ‘-tiszt a cserkészpedagógiáról tartott elÅ‘adást.

Kasza Tamás

Megjelent: Vasárnap (Kolozsvár)

2000. június 10.

December 7-9-e között a szovátai Teleki Oktatási Központba összehívott RMDSZ és ifjúság 2002 elnevezésű konferencián Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) létrehozásáról döntöttek a megjelent ifjúsági szervezetek. A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) képviseletében jelen lévÅ‘ Nagy Pál úgy vélte, az RMDSZ e lépéssel az ifjúság egységét bontja meg. A konferencián Markó Béla RMDSZ-elnök is jelen volt. A rendezvény résztvevÅ‘i azt az Ifjúsági Keretprogramot vitatták meg, melyet Porcsalmi Bálint az RMDSZ ÜgyvezetÅ‘ Elnökségének ifjúsági elÅ‘adója dolgozott ki, és az RMDSZ vezetése hagyott jóvá. A program a romániai magyar ifjúsági szervezetek és az RMDSZ viszonyát hivatott intézményes keretek közé foglalni. A MIÉRT évente legalább kétszer ülésezik, tagjai az országos ifjúsági szervezetek, illetve a területi ifjúsági egyeztetÅ‘ tanácsok, amelyek a helyi ifjúsági szervezÅ‘dések egyeztetÅ‘ fórumai. Markó Béla szerint nincs szükség piramisszerűen szervezÅ‘dÅ‘ ifjúsági struktúrákra. Megállapította, hogy a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) zárt testületté vált. A magyar kormány ifjúsági tárcája által életre hívott Magyar Ifjúsági Konferencián az erdélyi fiatalokat a Magyar Ifjúsági Tanács képviseli. A MIT azonban jó ideje megszakította kapcsolatait az RMDSZ-szel, és kilépett az SZKT-ból. A hétvégi tanácskozáson képviseltetett különbözÅ‘ ifjúsági egyesületek zöme valamilyen formában tagja a MIT-nek, és legtöbbjük abban a reményben tett eleget az RMDSZ meghívásának, hogy itt alkalom nyílik a MIT és a szövetség közötti nézeteltérések tisztázására. A MIT-et képviselÅ‘ Nagy Pál úgy vélekedett, hogy a szovátai találkozó célja egy mondvacsinált országos ifjúsági szervezet létrehozása, amely a MIT egységét megbontva próbálja azt kiszorítani az ifjúsággal kapcsolatos döntéshozatalból. A szovátai tanácskozáson jelen lévÅ‘k - az Itthon, fiatalon mozgalom, a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége, a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ), az Állampolgár Menedzser Egylet, a Romániai Magyar Cserkészszövetség és az Országos Magyar Diákszövetség küldöttei - végül operatív munkacsoportot jelöltek ki, amelynek feladata a MIÉRT működési szabályzatának elÅ‘készítése.

Megjelent: Krónika (Kolozsvár)

2000. december 10.

Romániában tíz évvel ezelÅ‘tt alakult újjá a cserkészmozgalom azoknak a felnÅ‘tteknek a kezdeményezésére, akik gyerekként átélték a cserkészet varázsát. Gyergyószárhegyen május 27-én ünnepli a Romániai Magyar Cserkészszövetség fennállásának 10. évfordulóját. Nemrég a helyi, bolonyai templomban avatták fel a legújabb, 105-ös számú Szemlér Ferenc cserkészcsapatot.

Józsa Zsuzsanna

Megjelent: Brassói Lapok (Brassó)

2000. május 26.

A 24. számú Dobri János cserkészcsapat tízéves évfordulóját ünnepelte Kolozsváron, a kerekdombi református templomban. ElÅ‘adások hangzottak el Dobri János életérÅ‘l, a Romániai Magyar CserkészszövetségrÅ‘l és a csapat történetérÅ‘l. A cserkészet jövÅ‘je, a cserkészet szerepének tükrében címmel kerekasztal beszélgetésre került sor, amelyen Gaál Sándor RMCSSZ-elnök és Kónya-Hamar Sándor megyei RMDSZ-elnök is megjelent. Okt. 2-án felavatták a Dobri János cserkészotthont. Jankó Zsolt, a csapat vezetÅ‘je elmondta, hogy tervei közt szerepel néptánctanítás is. Gaál Sándor, az RMCSSZ elnöke elmondta, hogy a romániai magyar cserkészmozgalom 1990-ben alakult, és bár nem tagja a világszövetségnek, eredményes munkát végez, jelenleg 110 erdélyi magyar csapatot tart számon. A névadó Dobri János 1990 elsÅ‘ napjaitól bábáskodott a szövetség születésénél.

Szováti Klári

Megjelent: Szabadság (Kolozsvár)

2000. október 4.

Boga Ferenc tanár, a szatmárnémeti cserkészcsapat vezetÅ‘je, a Romániai Magyar Cserkészszövetség nevelési alelnöke elmondta, hogy a szatmári Dsida JenÅ‘ Cserkészcsapat 1992-ben alakult. A cserkészet vallási-erkölcsi alapon működÅ‘ szervezet. Ma már száznál is több cserkészcsapat működik az országban. - Éveken keresztül pereskedtek a román állammal azért, hogy a magyar cserkészek legálisan működhessenek. A szövetségen belül még mindig nem akarják elfogadni azt, hogy vannak magyar cserkészek és magyarul folynak a foglalkozások. Uszító és támadó cikkek jelentek meg a román sajtóban: a cserkészegyenruha alapján azt állították, hogy katonai szervezetrÅ‘l van szó.

Fodor István

Megjelent: Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti)

2000. október 20.

Boldog szülinapot!

Reggel volt. Az éjszakai esÅ‘ után vizes volt az út. Az állomás épülete a reggeli ködbe burkolózott. Pedig május eleje volt, tehát napfényes, szép tavaszi reggelnek kellett volna lennie….Az épületben már gyülekeztek a cserkészek. Zöld nyakkendÅ‘s, nagy hátizsákos, álmos szemű, de mégis kalandra vágyó fiúk, lányok. Helyenként egy-egy zászló rűdja magaslott ki a fejek közül. Cserkésztalálkozóra indultak Csíkszentmihályra és onnan Csíkrákosra, hogy az ottani cserkésztestvéreikkel közösen ünnepelhessék a két csapat 5. születésnapját.
Talán ezekkel a szavakkal kezdhetnénk az az elbeszélést vagy rövid prózát, amelyben a születésnapjukat ünneplÅ‘ cserkészcsapatok tiszteletére rendezett cserkésztalálkozót szeretnénk megeleveníteni.
És valóban, nemcsak egy író tollára, hanem egy festÅ‘ ecsetére is szükségünk lenne, ha pontosan akarnánk ábrázolni a két nap vidám hangulatát, az akadályversenyt, aminket körülölelÅ‘ táj tavaszi szépségét, a tábortüzet… Mert miután megérkeztek a meghívottak (a csíkszeredai Ady Endre, Bocskai István, Márton Áron, Tinódi Lantos Sebestyén, a domokosi Márton Áron, a gyimesfelsÅ‘loki Domokos Pál Péter, a szentmiklósiak, a Szent Mihály és a rákosi Zöld Péter csapatok) a szentmihályi iskola udvarára, máris igazi „cserkészhangulat” kezdett kialakulni. A szervezÅ‘k a kétnapos rendezvénysorozatot egy közös ünnepléssel kezdték. Itt elmondták, hogy a két csapat – a Szent Mihály és a Zöld Péter – tulajdonképpen már 1993 decemberében megalakult, de a „szülinapi bulit” késÅ‘bbre halasztották, várva a kedvezÅ‘bb idÅ‘járást, a napsütést. A „szavak embere” megtisztelÅ‘ címet viselÅ‘ Jutka néni, a szentmihályi cserkészek vezetÅ‘je, azt is elmondta, hogyan vált „ikertestvérré” a két csapat. A közös ünnep hangulatát a házigazdák rövid műsora tette felejthetetlenné.
Az ünnepély után akadályverseny következett a közeli hegyekben. Az elÅ‘zÅ‘ éjszakai esÅ‘zésnek köszönhetÅ‘ sár és víz ellenére cserkészeink lelkesen vágtak neki az útnak. A komoly próbatételek elé állító verseny egyben szórakoztató is volt, hiszen a vállalkozó szellemű cserkészek olyan akadályokkal kellett megbirkózzanak, mint a fára mászás, átkelés a patakon kötél segítségével, almaevés, anélkül, hogy kézzel hozzáérnének, cserkészdal éneklése madárnyelven, verstanulás minél rövidebb idÅ‘n belül, levelek megtalálása, tűzgyújtás, vízforralás stb. A fizikai-szellemi rátermettséget megkövetelÅ‘ portya után a cserkészeknek arra is maradt energiájuk, hogy énekelve vonuljanak be az iskola udvarára. Amire sikerült magunkat megtisztítanunk az útközben ránk ragadt sártól, addigra az estebéd is elkészült. A házigazdák kitettek magukért, ugyanis egy hatalmas üstben finom eledelt készítettek a farkaséhes cserkészek számára. Estebéd után felsorakoztunk és átvonultunk a templomba szentmiséra, ahol a helyi plébános a mise végén felszentelte a csapatzászlókat. Rövid szabad program után végül sor került az elmaradhatatlan tábortűzre is. A sok vidám jelenet és közös éneklés mellett az est fénypontját a hatalmas szülinapi torta „bevonulása” jelentette, amelybÅ‘l az 5 szál égÅ‘ gyertyát a jelenlévÅ‘k közösen fújták el. Ezt követÅ‘en a szervezÅ‘k kijelentették – mindenki nagy bánatára -, hogy a tortát csak másnap reggel lehet megkóstolni.
Másnap reggel 7 órakor már mindenki talpon volt és cserkészekhez illÅ‘ módon miután megmosakodtunk a patakban, csomagoláshoz és takarításhoz láttunk. Csak ezután következett a reggeli és a tortakóstolás. Igen ám, de csakhamar futótűzként terjedt el a hír: de hiszen ez a torta puliszkából van. Amikor néhány szakavatott cserkészt próbáltunk kifaggatni a csokimázas puliszkatorta receptjérÅ‘l, azt válaszolták, hogy Å‘k nem tudják, hogyan készült, mert ez a lelkes „cserkészszülÅ‘k” alkotása volt. A beugratás tehát sikerült, így derűs hangulatban vettünk búcsút Szentmihálytól és sorban állva elindultunk Csíkrákosra, hogy ott folytassuk az ünneplést. Csakhogy az idÅ‘járás bosszút esküdött ellenünk és még jóformán meg sem érkeztünk Rákosra, máris bÅ‘rig áztunk. De mivel „a cserkész vidám”, nem sokáig búslakodtunk emiatt (szerencsére közben az esÅ‘ is elállt), hanem hamar átöltöztünk és már indultunk is a templomba szentmisére. A mise után összegyűltünk a Cserei-kúria udvarán és a tegnapi üst látványától, a levegÅ‘ben terjengÅ‘ illatok, no meg a hangosan korgó korgó gyomrok együttes hatása következtében rájöttünk, hogy itt az ebédidÅ‘. Ebéd után táncház volt műsorra tűzve és mivel a nap is kisütött, mindenki kiváncsian várta, hogy a szakemberek beavassanka a csárdás rejtelmeibe. A jó hangulat egészen estig megmaradt és így a jelen lévÅ‘ csapatok valóban cserkészhez illÅ‘ módon ünnepelhették meg ezt a jelentÅ‘s évfordulót.
Amikor az ünnepelt csapatvezetÅ‘ket, Veres Jutka nénit és Fodor Csaba bácsit az elkövetkezÅ‘ 5 év terveirÅ‘l kérdeztük, szerényen csak annyit válaszoltak, hogy azt szeretnék, ha az elkövetkezÅ‘ évek is ilyen sikeresek lennének, mint amilyen ez az elmúlt 5 év volt.
És végül, de nem utolsó sorban mindketten szeretnék, ha a 10 éves születésnapot is együtt ünnepelhetnék meg. Úgy legyen!

Salló EmÅ‘ke

Megjelent: Hargita Népe, Cserkészélet oldalon (Csíkszereda)

1999. május 7.
 

Cserkésztábor Csibán

Az Ady Endre cserkészcsapat cserkészei idei nagytáborukat a várostól 10 km-re fekvÅ‘ Csibán rendezték meg. Úgy gondoltuk, hogy élménybeszámoló helyett néhány idézetet írunk ki a tábori naplóból.
„8.00-kor ébresztÅ‘, brrr, majd miután az álmos társaság kivánszorgott a sátrakból tornázni kezdett. 8.45-kor sátorszemle, elÅ‘tte kapkodás, rendezgetés, mosakodás a hideg patakban, áááááááásítozás. Lejár a szemle, utána zászlófelvonás, majd az éhes és hangosan korgó gyomrok örömpercei, táp….”
„A délelÅ‘tt folyamán hatalmas vihar rázta meg sátrainkat. Rövid idÅ‘n belül a táborban minden úszott. Úsztak a paradicsomok és egyéb zöldségek le a patakon, és úszott a kajasátor is. Az oly nagy gonddal és a „legmodernebb csúcstechnológiával” nájlonzsákból és hulladék faanyagokból megépített kajasátor megmentésére sietÅ‘ cserkészek az ölükben lévÅ‘ tálakkal, edényekkel probálták megmenteni a tábor élelmiszerkészletét a becsöpögÅ‘ víztÅ‘l. Szerencsére az esÅ‘ hamar elállt és mivel a jókedv továbbra is megvolt, megpróbáltuk egy új, hatékonyabb módszerrel felépíteni éléstárunkat.”
„Csendes pihenÅ‘ után métamérkÅ‘zés volt műsorra tűzve. A két csapat a gyÅ‘zelemért mindent belead: üt, vág, fut, dob, kiabál, rohan, elesik, talpra áll, lesérül, belenyúl a tehénpalacsintába, egyszóval Å‘rületes a versenyláz, aminek következtében mindenki farkaséhesen vonul vissza a táborba.”
„Este tábortűz, majd takarodó után akcióba lép az éjszakai Å‘rség.
„Megvirrad….reggel van…csomagolás…..sátorbontás…….vége! Neeeem, de igen, sajnoooooos. Várjuk az autót…..jön…..kár…….indulunk!!!!”

Salló EmÅ‘ke

Megjelent: Hargita Népe, Cserkészélet oldalon (Csíkszereda)

1999. augusztus 23.

Adyra emlékeztek a cserkészek

Mint ismeretes, a november 22.-ét megelÅ‘zÅ‘ héten, az Ady Endre Általános Iskolában érdekesebbnél érdekesebb programok, vetélkedÅ‘k zajlottak a nagy költÅ‘ tiszteletére rendezett Ady Napok alkalmából. Az ünnepségsorozat utolsó napján, november 20.-án, szombaton az iskola cserkészcsapata egy cserkésztalálkozó keretén belül tisztelgett a csapat névadója, Ady Endre elÅ‘tt. A találkozó délelÅ‘tt 10 órakor kezdÅ‘dött az Ady-emlékműnél, ahol az elhangzott ünnepi beszédek után megkoszorúztuk a költÅ‘ domborművét. Közben megérkeztek a vendégcsapatok is – a csíkszeredai Bocskai István és Márton Áron csapatok képviselÅ‘i – és ezzel megkezdÅ‘dött a vetélkedÅ‘k sorozata….. IdÅ‘közben az egyik lelkes “cserkésznagymama” konyháján elkészült a meleg tea is, ami igen nagy népszerűségnek örvendett a cserkészek körében. Az ügyességi vetélkedÅ‘k vidám hangulata egyben megteremtette a feltételeket a viccmondó versenyre is. A csapatok itt is kitűnÅ‘en szerepeltek, és a véget nem érÅ‘ viccáradatnak csak az szabott véget, hogy a társaságot egy métamérkÅ‘zésre invitáltuk. Sajnos, a hideg idÅ‘nek köszönhetÅ‘en a métának hamar vége szakadt, így éppen a meghirdetett idÅ‘ben ért véget a találkozó. A zászlólevonás elÅ‘tt azonban még ismertettük a vetélkedÅ‘ gyÅ‘zteseit és a csapatok egy újabb emléklappal gazdagodva térhettek haza.
Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani az iskola igazgatóságának és azon tanároknak, akik segítségünkre voltak a találkozó megszervezésében.
Salló EmÅ‘ke

Megjelent: Hargita Népe, Cserkészélet oldalán (Csíkszereda)

1999. november 25.
 

Kedves cserkésztestvérek!

Örömmel értesítünk benneteket, hogy ismét beindult a Cserkészélet oldal a Hargita Népe hasábjain. A kezdeményezés a Márton Áron cserkészcsapat részérÅ‘l érkezett, amelyet a lap szerkesztÅ‘sége koordinál.
Mint ismeretes, egyre több kívülálló értesül a cserkészet jellemformáló élményvilágáról. E közlések hol élesebb, hol homályosabb optikán keresztül szűrÅ‘dnek át a laikusok tudatához. SÅ‘t – sajnálatos módon – rosszindulatú kívülállóktól nem egyszer torzképek jutnak el a jó szándékú emberekhez. Újrainduló cserkészoldalunkkal szeretnénk eloszlatni a közvélemény tudatába a cserkészettel kapcsolatban tévesen bevésÅ‘dött információkat.
Ezzel a lehetÅ‘séggel élve továbbra is hozzájárulhatunk a cserkészcsapatok közötti baráti viszony kialakításához, elmélyítéséhez, éppen azáltal, hogy tudomást szerzünk egymás élményeirÅ‘l, tevékenységeirÅ‘l.
Szeretnénk, ha Ti is bekapcsolódnátok ebbe a próbálkozásba úgy, hogy bekülditek nyári élménybeszámolóitokat, röviden bemutatjátok csapataitokat (mióta működik, kik a vezetÅ‘k, hányan vagytok, hol voltatok táborozni, vagy bármit, ami fontos csapatotok tevékenységében), vagy ha valami hirdetnivalótok van, ami más csapatokat is érint, akkor itt, ezen az oldalon megtehetitek.
Várjuk írásaitokat és addig is
Jó munkát!

Mi? Hol? Mikor?

Örömmel értesítünk, hogy megjelent a Csicseri, azaz a csíkcsicsói cserkészek irománya. A színvonalas lap „tulajdonképpen egy eszköz, melynek segítségével ország-világ tudtára akarjuk adni, hogy milyenek vagyunk mi, cserkészek” – írják a csicsói SzÅ‘cs Antal cserkészcsapat cserkészei, akik nemrég ünnepelték a csapat fennállásának 5. évfordulóját. A Csicseri novemberi, elsÅ‘ számát az érdeklÅ‘dÅ‘k megvásárolhatják a csicsói plébánián. De mivel egy fecske nem csinál tavaszt, a szerkesztÅ‘k úgy gondolták, gyorsan összehozzák a második számot is, hogy ezután a Csicseri ne szólóban csicseregjen a helyi cserkészek tevékenységérÅ‘l. Isten áldása legyen munkájukon!

Cserkészek, figyelem! Megjelentek az új, háromnyelvű cserkészigazolványok! A világoszöld kartonlapocskákat a körzetvezetÅ‘ktÅ‘l vehetik át a csapatvezetÅ‘k. Az igazolványok sorszámozása és nyilvántartása a csapat szintjén történik. Egy darab ára 1000 lej.

Emlékezés Barabás Lajos bá’-ra

Elment egy öregcserkész, aki egész életében cserkészként élt, viselkedett és vészelt át sok-sok viszontagságot, megaláztatást az elmúlt rendszertÅ‘l.
A cserkészvezetÅ‘k országos találkozóján megdöbbenve hallottam a hírt: meghalt Barabás Lajos cserkésztestvérünk.
Le kellene írnom rövid ismeretségünk történetét. 1996 augusztusában kettÅ‘nkre bízták a református világtalálkozó alkalmából rendezett cserkésztábor egyik altáborának vezetését. Ez alatt a rövid idÅ‘ alatt, amíg szerveztük és vezettük a tábort, ismertelek meg annyira Lajos bá’, hogy elmondhatom, jó volt veled cserkészkedni, tÅ‘led tanulni.
Ritka találkozásaink (hisz állandóan rohantunk táborból táborba, találkozóról találkozóra, megemlékezésekre, vezetÅ‘i találkozókra és haza) elégnek bizonyultak ahhoz, hogy egy jó Embert, egy jó Cserkészt ismerjek meg benned.
Cserkészt, a szó minden értelmében, aki minden cserkészt testvérének tekintett, segített, ahol kellett, és teljesítette kötelességeit Istennel, hazával és embertársaival szemben.
A cserkészköszönéssel búcsúzom tÅ‘led: légy résen!
Légy résen, vigyázd és óvjad az itt maradt cserkésztestvéreid lépteit, segíts nekik megtalálni és kiválasztani a helyes utat.
Aki űrt hagy maga után, betöltötte szerepét – írja Horváth Imre. Lajos bá’, Te betöltötted szereped. Emléked legyen örök, nyugalmad csendes.

Solti Imre csapatvezető
Bocskai István cscs.

Minek az ünnepe karácsony?

Sokan elfelejtik, hogy ez is születésnap: Jézus Krisztus születésnapja. Tehát nem az ajándékozás ünnepe, nem a fenyÅ‘fa ünnepe, nem a család ünnepe, nem is a szereteté úgy általában, hanem egész pontosan: Isten irántunk való szeretetének az ünnepe. Azért adunk hálát Istennek, hogy nekünk adta az Å‘ egyszülött Fiát, hogy segítsen rajtunk. Mi pedig örömünkben, hogy ilyen nagy ajándékot kaptunk Jézusban, mi is ajándékokat adunk egymásnak.
Ilyenkor karácsony elÅ‘tt nagy a sürgés-forgás a cserkészcsapatokban is, de ez a készülÅ‘dés valahogy más, mint a nagyvilág ünnepi nyüzsgése. Ahogy bekukkintottunk egyik-másik csapathoz, meglepÅ‘dve láttuk, hogy ezek a kis cserkészgyerekek mennyire megértik, nemcsak a sokezer lejes ajándék tehet boldoggá valakit, hanem egy mosoly, egy kis odafigyelés, apró jótett is. SÅ‘t! Egy magad készítette aprócska, inkább jelképes ajándéknak a másik talán jobban örül.
Persze, bárki mondhatná, hogy ilyenkor könnyebb lemenni az üzletbe és vásárolni valami apróságot, megkímélve magunkat a fáradtságtól, a pluszmunkától, esetleg a kudarctól is, ha nem úgy sikerül az általunk készített „apróság”, ahogyan szeretnénk, hisz a vásárolt ajándékot is épp olyan szeretettel lehet odaajándékozni, mint a készítettet.
De éppen ez az. A mai tárgyias világunkban, ahol a pénz beszél, jobban megértjük, hogy milyen fontosak az olyan értékek, amelyeket nem lehet eladni, sem megvenni, csak önként lehet adni. Ezek az értékek mindannyiunkban megvannak, és csak rajtunk múlik, hogy hogyan használjuk.
Erre a gondolatra épült egy nagyon szép cserkészszokás is, az úgynevezett angyalkázás. Az elnevezés a mennybeli Å‘rzÅ‘angyaloktól ered, akik éberen figyelik a Földön tevékenykedÅ‘ védenceiket, és ha úgy látják, hogy ezek segítségre szorulnak, akkor azonnal segítenek rajtuk. Ezt az angyalkázást vették át a cserkészek, akik sorshúzással döntik el, ki kinek lesz az Å‘rzÅ‘angyala. Az Å‘rangyalok feladata az, hogy titokban figyelje védencét és azonnal segítsen rajta, ha rászorul. Persze, az Å‘rangyal feladata egy apró segítséggel nem merül ki, az is feladatkörébe tartozik, hogy védencének örömet szerezzen egy maga készítette ajándékkal.
Egy másik cserkészcsapatnál, ahová bepillantottunk, meglepÅ‘dve láttuk, hogy Mikulás-nap tájékán fehér papírszívecskék vándorolnak a kis cserkészek kezébe. Fehér szív! De hiszen az ilyen hideg, színtelen szívekben dideregni fog a kis Jézus, amikor azon a hideg decemberi éjszakán hozzánk érkezik. Ezért hamar ki kell tölteni sok-sok piros kockával, amelyek a napi jótetteket jelentik. Reméljük, karácsonykor Jézus meleg, piros szívekben fog szállást kapni.

A negyedik napkeleti bölcs

Egy régi mese tudni véli, hogy tulajdonképpen nem három, hanem négy király indult el napkeletrÅ‘l a gyermek Jézus látogatására. A legenda szerint a negyedik királyt Artabannak hívták. Mivel tevéjének megsérült a lába, nem lehetett ott idejében a Néva-oázis forrásánál, ahol a három királlyal kellett találkoznia. Mikor odaért, társai már továbbmentek. Egy nagy szikla alatt azonban talált egy fatáblát, melyen ezt olvasta: Északnyugati irányba lovagoltunk. Siess utánunk! Artaban el is indult azzal a három drágakÅ‘vel, amit az új királynak akart ajándékozni. Hosszú és fáradtságos lovaglás után végre megérkezett Betlehembe. Itt megdöbbenve értesült a Heródes által elkövetett gyermekgyilkolásról. Nem találta meg a Szent Családot sem, akik még idejében elmenekültek Egyiptomba. Eltávoztak királytársai is, akik az angyal intésére más úton tértek vissza hazájukba. Szegény Artabant nagyon bántotta, hogy nem köszöntheti az újszülött királyt. El is határozta, hogy nem megy vissza mindaddig, amíg meg nem találja.
Elindult és útközben találkozott egy szegény asszonnyal. Kisfiát szorította magához, és így szólt a királyhoz: elmenekültem Heródes katonái elÅ‘l, de azok minden pillanatban utolérhetnek. Ha lenne pénzem, amivel megvesztegethetném Å‘ket, akkor talán nem kellene menekülnöm. A jószívű király megsajnálta az asszonyt és odaajándékozta neki az egyik drágakövet a három közül.
Hosszú utazás után megérkezett végre Artaban király Egyiptom földjére. Mindenfelé kérdezÅ‘sködött, de senki nem tudott az újszülött királyról. Hiába mondta: láttuk a csillagát napkeleten. Az emberek kinevették és bolondnak tartották. A király azonban nem keseredett el és nem veszítette el a reményét.
Történt az egyik nagyvárosban, hogy egy bélpoklos lépett mellé és alamizsnát kért. A király nem sokat gondolkodott, hanem neki ajándékozta a második drágakövet. Azután tovább lovagolt, amerre vitte hűséges púpos tevéje. Néhány év múlva ismét Jeruzsálem városába érkezett. A város déli kapujában egy toprongyos asszonnyal találkozott, aki egy csaknem mezítelen gyermeket tartott karjaiban.
- Mondd csak, jóasszony – szólt Artaban király -, nem hallottál te sem a zsidók újszülött királyáról?
- Nem, uram – válaszolta az asszony – az új király titokban utazik.
- De mit jelentsen ez? Mit akarsz ezzel mondani?
- Magam sem tudom, de megboldogult anyám mindig azt mondogatta: az új király titokban és álruhában utazik. De most nézz rám és lásd, milyen szegény vagyok! Adj valamit, hogy ruhát vehessek a gyermekem és magam számára.
Ekkor Artaban nekiajándékozta a harmadik, tehát az utolsó drágakövet. Arra gondolt, ha nem is tud ajándékot adni az újszülött királynak, szívének szeretetét neki adhatja. Szomorúan ugyan, de továbbjárta Artaban a végtelen pusztákat. Nem egyszer került viharba, és az élete is veszélyben forgott. Ó, Uram, fohászkodott Istenhez, úgy látom meg kell halnom, mielÅ‘tt az új királyt megláthatnám. Ekkor mennyei fény ragyogta körül, és a fény közepette megjelent elÅ‘tte Krisztus király. Lehajolt Artabanhoz és magához ölelte.
- Kedves Artaban – mondotta – te nem egyszer találkoztál már velem utazásaid során. Te már láttál engem!
- Téged, Uram? De hát hol láttalak volna?
- Artaban! Az az asszony, aki a gyilkosok elÅ‘l menekült és segítségért hozzád fordult, és akit megmentettél az éhhaláltól, az is én voltam. SÅ‘t, az az asszony is, akinek a harmadik drágakövet ajándékoztad, az is én voltam. Értsd meg Artaban, amit egynek a legkisebbek közül tettél, azt nekem tetted. S ekkor Jézus Artaban felé nyújtotta kezét, melyben a király felismerte a három drágakövet.
Így és eddig a legenda. Milyen kár, gondoljátok, hogy ez a történet csak mese és nem igaz. Azonban amire a mese tanítani akar minket, az igaz és megszívlelendÅ‘. Igaz, hogy itt a Földön titokban és álruhában utazik a nagy király, de minden emberben, minden felebarátunkban Å‘ rejtÅ‘zködik. Ezért bármi jót teszünk az emberekkel, ezt tulajdonképpen az Úr Jézussal tesszük. Lépjetek tehát ti is a negyedik király nyomába, és az emberek szeretete által érdemeljétek ki, hogy egyszer beléphessetek Krisztus király országába.

Az oldalt összeállította: Salló EmÅ‘ke csapatvezetÅ‘, Ady Endre cserkészcsapat
Szerkesztette: Takács Éva

Megjelent: Hargita Népe, Cserkészélet oldalon (Csíkszereda)

1998. december 21.

Kis késéssel megjelent a Romániai Magyar Cserkészszövetség lapja, a Tábortűz márciusi száma.

Megjelent: Romániai Magyar Szó (Bukarest)

1996. április13-14.

Május 24-26-a között rendezte meg a Z. Sebes József cserkészcsapat Szejkén az elsÅ‘ Ichtys-találkozót. Az Ichtys a Romániai Magyar Cserkészszövetség protestáns cserkészeinek közössége. A találkozóra Szilágysomlyóról, SzilágycsehrÅ‘l, Szamosújvárról, Nagybányáról, Kolozsvárról, MarosvásárhelyrÅ‘l, SepsiszentgyörgyrÅ‘l, Körtvélyfájáról, SzászrégenbÅ‘l és SzékelyudvarhelyrÅ‘l érkeztek cserkészek.

Megjelent: Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

1996. június 6.

Sepsiszentgyörgy mellett, SugásfürdÅ‘n a Romániai Magyar Cserkészszövetség másodszor rendezte meg a Moldvai Magyar Ifjúsági Tábort. Több mint negyven fiatal gyűlt össze Szabófalváról, LészpedrÅ‘l, Pusztináról, Forrófalváról, KülsÅ‘rekecsinbÅ‘l, KlézsébÅ‘l, Magyarfaluból, Somoskútról, Szamócáról és Bákóból. A gazdag programot Csicsó Antal történelemtanár /maga is csángó/ és a Pusztinából származó ErÅ‘ss Péter, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke. A résztvevÅ‘k meglátogatták Illyefalván a Keresztény Ifjúsági Központot és a Lam Alapítványt, majd részt vesznek a református világtalálkozó sepsiszentgyörgyi zárórendezvényén.

Megjelent: Romániai Magyar Szó (Bukarest)

1996. augusztus 9.

1990-ben alakult meg a Romániai Magyar Cserkészszövetség, még ebben az évben korlátozni akarták tevékenységüket. Gaál Sándor, a szövetség elnöke elmondta, hogy együttműködnek a Román Cserkészszövetséggel. A kapcsolatok külföldi cserkészekkel a csapatok szintjén történnek. A Romániai Magyar Cserkészszövetség vezetÅ‘képzÅ‘ táborokat szervez.

Megjelent: Romániai Magyar Szó (Bukarest)

1996. augusztus 20.

Ápr. 22-én Kolozsváron megalakult a romániai Magyar Ifjúsági Tanács /MIT/. Alapító tagjai az Állampolgári Menedzser Egylet, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület, a MISZSZ, a Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, az Országos Magyar Diákszövetség és a Romániai Magyar Középiskolások Országos Szövetsége. MegfigyelÅ‘ként részt vett a Romániai Magyar Cserkészszövetség és a Romániai Magyar Diákújságírók Szövetsége. Meghívottként az RMDSZ vezetÅ‘i is megjelentek. A MIT a romániai magyar ifjúság érdekegyeztetÅ‘ és képviseleti fóruma. Célja az érdekvédelem, az országos képviselet, valamint az intézményes jogok érvényesítése. A MIT kapcsolatot tart a kormánnyal, az ifjúságot támogató intézményekkel és az európai nemzeti kisebbségek tanácsaival. ElsÅ‘ küldöttközgyűlésüket jún. 24-25-én tartják Székelyudvarhelyen.

Megjelent: RMDSZ Tájékoztató (Bukarest)

1995. április 25., 518. szám

Május 20-21-én ötéves fennállását ünnepelte a Romániai Magyar Cserkészszövetség Gyergyószárhegyen. Az ünnepségen 55 cserkész-csapat /38 helységbÅ‘l/ vett részt, ezer cserkésszel. A találkozó ünnepi szentmisével kezdÅ‘dött, majd Gaál Sándor, a szövetség elnöke mondott beszédet. Kulturális program következett, majd sportvetélkedÅ‘ és egy kiállítás megtekintése.

Megjelent: Romániai Magyar Szó (Bukarest) és Népújság (Marosvásárhely)

1995. május 25.

A Romániai Magyar Cserkészszövetség a Világtanács tagjává is vált, egyenrangú félként a román szövetséggel. Jelenleg 78 cserkészcsapat működik 3300 taggal, de állandóan alakulnak újabbak, adott hírt magukról Schmidt Péter elnök Csíkszeredából.

Megjelent: Romániai Magyar Szó (Bukarest)

1994. április 19.

Az 1990 júniusában megalakult Romániai Magyar Cserkészszövetséget felvették a Világszövetségbe, hasonlóan a román társszervezetet is, mondta el Schmidt Péter, a szervezet elnöke. Négy körzetük van, a székelység, Erdély északi és keleti része, a bánsági és végül a szórvány, Bukarest székhellyel. A moldvai csángóknál is meg akarják szervezni a cserkészcsapatokat.

Megjelent: B. Kovács András, Romániai Magyar Szó (Bukarest),

1993. november 4.

1990. februárjában jegyezték be a Csíkszeredai Cserkészszövetséget a Hargita megyei bíróságon, majd júniusban a Romániai Magyar Cserkészszövetség /RMCSSZ/ ugyanezt akarta megtenni, de sikertelenül. 1990 novemberében a LegfelsÅ‘bb Ügyészség óvást emelt a szövetség országos bejegyzése ellen. 1991. júniusában az RMCSSZ az RMDSZ-hez fordult segítségért. A változás a Cserkész Világirodának köszönhetÅ‘, elnökét, Dominic Bernardt biztosították, hogy a román kormány nem akarja megakadályozni az RMCSSZ megalakítását, végül mégis elismerték hivatalosan is az RMCSSZ-t. A szervezet az elmúlt hét végén tartotta konferenciáját Sepsiszentgyörgyön, a Mikes Kelemen Gimnáziumban. Erdélyben már 150 képzett cserkésztiszt és 4500 fogadalmat tett cserkész van. Az RMCSSZ új elnöke Schmidt Péter, a nevelésügyi alelnök Kovács Lajos, a fÅ‘titkár Orendi Éva.

Megjelent: Szondy Zoltán,  Pesti Hírlap

1992. május 4.
 

A Romániai Magyar Cserkészszövetség tevékenységét ismertette Kovács Nemere, a szövetség eddigi alelnöke. Mintegy négyezer cserkész, kétszáz cserkészvezetÅ‘ és több mint száz csapat alkotja a szövetséget.

Megjelent: Új Magyarország

1992. október 15.

Az 1990. jún. 25-én hivatalosan megalakult és a Hargita megyei törvényszéken bejegyezett Romániai Magyar Cserkészszövetség ellen a LegfelsÅ‘bb Ügyészség 1990. nov. 8-án rendkívüli óvást emelt, azzal érvelve, hogy a jogi személyiség megadásához szakminisztériumi engedély szükséges. A tárgyalást 1991. márciusára halasztották, miközben jan. 12-én Csíkszeredában megtartották a cserkészek második kongresszusát. Ekkor felmérték, hogy jelenleg 28 helységben 38 csapat működik 630 taggal és 1000 tagjelölttel. Eddig a Vatra Romaneasca és a Román Nemzeti Egységpárt /RNEP/ lapjai támadták a legelképesztÅ‘bb vádakkal a magyar cserkészmozgalmat.

Megjelent: Szabadság (Kolozsvár)
1991. március 28.

1990. májusában jelent meg a Tábortűz, a Romániai Cserkészszövetség szerény kivitelezésű, kétoldalas lapja. Második száma nem tudott önállóan napvilágot látni, a Háromszék biztosított két oldalt a Tábortűz 2. számához.

Megjelent: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
1991. június 18.

A LegfelsÅ‘bb Törvényszék ismét elnapolta a Romániai Magyar Cserkészszövetség elismerésének tárgyalását, ezúttal szept. 29-re.

Megjelent: Romániai Magyar Szó (Bukarest)
1991. július 24.
 

Az 1989-es fordulat után elÅ‘ször Székelyudvarhelyen alakult cserkészcsapat, ezzel párhuzamosan Kolozsváron a Cimbora SzabadidÅ‘ Egyesület, amely gyakorlatilag a tíz cserkésztörvény alapján szervezÅ‘dött. Csíkszeredán pedig létrejött egy cserkészvezetÅ‘ és képviseleti szerv. A közös normák kidolgozását tűzte ki célul az 1990. máj. 5-én megtartott Szárhegyi Találkozó, ekkor hivatalosan is megalakult a Romániai Magyar Cserkészszövetség. Ezután megindult a támadássorozat a Romániai Magyar Cserkészszövetség ellen. 1990 Å‘szén a Gyulafehérváron tartott Nemzeti Megmentési Front-tanácskozáson egy képviselÅ‘ vehemensen támadta a Magyar Orvosok és Gyógyszerészek Egyesületét és a Romániai Magyar Cserkészszövetséget, ezzel párhuzamosan, mint egy jól szervezett akcióban, a szélsÅ‘séges lapok /Si Totusi Iubiera, Romania Mare/ intéztek kirohanást ellenük. Végül a LegfelsÅ‘bb Bíróság 1990 karácsonyán /!/ beidézte a cserkészszövetség vezetÅ‘it annak a vádnak a tisztázására, hogy nem politikai párt szervezÅ‘dik-e újjá. Ezután a törvényességi óvás módosult: a vád nem politikai jellegű, hanem az, hogy a vezetÅ‘ség a bejegyzéskor figyelmen kívül hagyta az engedélykérés részleteit /nem két szakminisztériumhoz fordult/. A Magyar Cserkészszövetség igyekezett kapcsolatba lépni a román cserkészek szervezetével, de azok teljesen elzárkóztak. A minisztériumok pedig hónapok óta nem válaszolnak a beadott kérvényekre.

Megjelent: Kisgyörgy Réka, Romániai Magyar Szó (Bukarest)
1991. augusztus 7.

Félévszázados szünet után újraalakult a Romániai Magyar Cserkészszövetség /RMCSSZ/, központja Csíkszeredában van, adott ismertetÅ‘t létezésükrÅ‘l Kovács Nemere, az RMCSSZ alelnöke.

Megjelent: Szabadság (Kolozsvár)
1990. szeptember 5.

A Romániai Magyar Cserkészszövetséget /RMCSSZ/ támadták a parlamentben, azért, hogy etnikum szerint szervezÅ‘dik, ismertette helyzetüket Szakács B. László, a RMCSSZ ügyvezetÅ‘ bizottságának titkára. A bejegyzésüket 1990 februárja óta egyre elodázták. Jún. 25-én azután 88/1990-es számmal bejegyezték az RMCSSZ-t a Hargita megyei törvényszéken. ElÅ‘ször azt firtatták, nem fasiszta szervezetrÅ‘l van szó, késÅ‘bb azt, hogy netán militarista csoportosulás. Nov. 8-án törvényszéki idézést kapott a RMCSSZ: képviselÅ‘je dec. 20-án jelenjen meg Bukarestben, a LegfelsÅ‘bb Törvényszéken. A vád: párt újraalakítása.

Megjelent: Bércei Tünde, Majomsziget (Nagyvárad)
1990. november 29.